Tolerancia, kreativitás és eszméletlen pörgés. Ezek a szavak jutnak először eszembe, ha Londonra gondolok. Bár csak pár napot töltöttem a szigetországban, meghatározó élmény volt és örökre magával ragadott a divat világa.
Fyodor Golan catwalk show-ja indította a divatnapokat, izgalmas ruhái igazi színkavalkádot varázsoltak a kifutóra. Kollekciójában a színek és minták domináltak, egyedi formavilággal megbolondítva. A márka remekül képviselte a londoni szabados életstílust, a modellek teljesen kivágott ruhában sétáltak végig a kifutón, a nézőközönség pedig még csak meg sem lepődött. A bemutató után a backstage-be is bepillanthattam, ahol éppen a tervezővel készített interjút egy magyar stáb. Izgalmas volt látni, ahogy a szervezők percek alatt eltüntetik az előző bemutató maradványait, átadva helyüket a következő tervező csapatának.
A második nap megismerkedtem a prezentációk műfajával, ami lényegében annyit takar, hogy egy-két órán keresztül a modellek pár mozdulatsort ismételnek egy adott tematika szerint. Roberts Wood prezentációján például a divat és a táncművészet forrt eggyé, a „modellek” lassan és kecsesen mozogtak az izgalmas ruhákban. Az egész elegáns volt és visszafogott.
Nem úgy, mint Pam Hogg bemutatója, ami bevallom, kicsit túllépte az ingerküszöböm határát. A tervező híres extrém stílusáról, Lady Gaga is előszeretettel hordja az általa készített darabokat (szerintem ezzel mindent el is mondtam). Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy szado-mazo rendezvényen lennék, a modellek tetőtől-talpig gumiruhában sétáltak végig a kifutón. A show közönségére is érdemes volt odafigyelni, nem maradtak el az extrémitásban a tervezőtől. A divathét egyik fő helyszínén, a Fashion Scoutban a bemutatók mellett egy pop up helyszín is helyet kapott, itt rengeteg fiatal és tehetséges tervező állította ki a ruháit. A tervezők személyesen is megjelentek, kedvesen invitálták és egyből szóba elegyedtek az érdeklődőkkel.
A vasárnap Jeff Garner bemutatójával indult, kollekciójában fellelhetőek voltak a hagyományos angol öltözködés jegyei. Szeretem, ha egy bemutató kerek, jó, hogy volt kezdő és záró momentuma. A show elején egy elegáns ruhába öltözött modell, esernyővel a kezében sétált végig a kifutón, ugyanígy ő zárta a bemutatót.
Az extrém megjelenés a London Fashion Weeken nem csak elfogadott, szinte már elvárás is. Az emberek mindent magukra kapva jelentek meg a bemutatókon, nem számított, hogy mennyire harmonizálnak a minták és a színek, a lényeg, hogy kitűnjenek a tömegből. Apujan bemutatójára érve kicsit ledöbbentünk, hiszen egy bemutatón sem láttunk ennyi embert és a londoni viszonyokhoz képest visszafogott stílust. A show kezdete előtt a terem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, alig lehetett mozdulni. A márka főleg a kötött árura fókuszált, a szetteket horgolt sapkákkal bolondították meg. Az Apujannál én hiányoltam valamiféle irányvonalat, ugrált a stílusok között. Ennek ellenére ő kapta a három nap alatt a legnagyobb tapsot.
Divatbloggerként fontos számomra a magyar divat és a magyar tervezők, így a London Fashion Week bemutatóin az általuk készített kreációkban jelentem meg. Volt rajtam többek között Cukovy, Wildpastel, Celeni, Timarcs, kiegészítők terén pedig The Naan Design, Karman Jewely, HANA, Gabo Szerencsés és Juhász Dóra csodás termékeire esett a választásom. Két showroom – a ONE Fashion Agency & Reatil és a Lucky Sherperd Designer Store – biztosította számomra a ruhákat. A viszontagságos időjárás ellenére a hajam is jól bírta, hála a gdh profi fodrászainak.
Végérvényesen beleszerettem Londonba és pörgös, szabados életstílusába. Nem áll távol tőlem azt extrémitás, otthonosan éreztem magam az angol fővárosban. Alig várom, hogy részt vehessek a következő Fashion Weeken. Azt hiszem, hazajáró vendég leszek.
Fotók: Agnes Toth Photography
Szöveg: Pásztor Edina /My Sweetest Heaven/
