Divat 2016. november 17.

MCFD2016: haute cotoure az iskolapadból - francia divatiskolások bemutatója

Párizs az Párizs: ha divatról van szó, mindig is ez lesz a főváros, hiába van London, Milánó vagy New York is az élvonalban. Épp ezért az egész divatvilág árgus szemekkel figyeli a nagy múltú divatiskolák hallgatóit, hiszen valószínűleg ezekből az intézményekből lépnek majd ki a jövő Tom Fordjai és Karl Lagerfeldjei. A Marie Claire Fashion Days kifutója idén is elhozta a francia divat legnagyobb reménységeit.

Idén is nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a legmenőbb párizsi divatiskolák hallgatói elhozták hozzánk végzős kollekcióikat, hiszen egészen biztosak vagyunk benne, hogy hamarosan ezektől a fiataloktól lesz hangos a divatvilág. A három iskolából érkező 10 hallgató munkái elképesztő diverzitást mutattak: a rágógumirózsaszín plüssmackótól kezdve a hajjal díszített darabokon át a neonszínű sportruhákig mindent láttunk a kifutón.

Munkások és farmerlányok

Képzeljünk el egy vidéki lányt, egy igazi modern Hamupipőkét, aki az Instagram vagány lányait majmolva próbál készülődni a nagyvárosi partira. Valentin Parnetzki pontosan ezt tette. Valentin számára az első a személyesség, így ruhái mindig saját környezetéből és élményanyagából merítkeznek, de az is fontos, hogy ruháival történeteket meséljen el. A hatalmas csillagokkal díszített, „ízléstelenséggel" játszó darabokban ott van a tervező saját személyisége is: a vidéki fiúé, aki az EnsAD diákjaként egyszerre lett részese és kívülálló megfigyelője a párizsi divat csillogásának. Az EnsAD (avagy École nationale supérieure des arts décoratifs) 1766-ig visszanyúló múltjába el is kél az ilyesféle játékos gúny és (ön)reflektív kiforgatás. Érdekes, hogy az iskola másik idelátogató hallgatója, Adelaide Le Gras sem a felső tízezer ruhatárát, hanem a munkásosztály klasszikus viseleteit vette alapul. Kollekciójában domináns a farmer, a díszítések és mesteri szabásminták azonban új, elegáns külsőbe öntik a durva anyagot. Adelaide célja, hogy a technológia által megfertőzött világban visszataláljon a kétkezi munka szépségéhez, épp ezért nagyon hangsúlyosak ruháin az emberkéz alkotta öltések és a manuális technikák egyéb lenyomatai.

Kézművesség és textúrák

Az École Duperré hallgatóinak munkáiról már megszokhattuk, hogy mindig topzódnak az izgalmas textúrákban, és hogy a diákok a sokszor évszázados hagyománnyal bíró kézműves technikáktól sem riadnak vissza – idén sem volt ez másképpen. Egy Duperré-s diák munkáját az is megismeri, aki amúgy egyáltalán nincsen képen a párizsi divatiskolák oktatási filozófiájával: ők használják a legmerészebben a különböző szöveteket, sokszor még egészen rendhagyó anyagok közül is válogatva.

Marvin Desroc kollekciójának kiindulópontja a nigériai fotográfus, J. D. 'Okhai Ojeikere munkássága volt. A 60-as években alkotó fotográfus fekete nők egzotikus hajfonatait fotózta, képein pedig a fonatokkal regulázott vad tincsek szinte geometrikus, építészeti formákat öltöttek. Marvin épp ezért hajjal és hajfonatokkal dekorálta ruháit, így kreációba is átültetve az emberi kéz által kordában tartott természetes vadság szimbólumát, és egyben annak kifordítását is. A letisztult formák ugyanakkor az urbánus környezetet is megidézik, így lesz teljes a 2014-ben elhunyt Ojeikerének állított omázs.

Jose Arboleda szintén gyökereihez, a bolíviai öltözködési kultúra hagyományos formáihoz és mintáihoz nyúl vissza, de a dél-amerikai stílust az észak-amerikai sportruházat elemeivel keveri meg. A kulturális sokszínűségben buzgó kollekcióban megjelennek a csodás, hagyományos perzsa szőnyegek de az amerikai popkultúra mindenki által ismert logói is, amikkel Jose – dél-amerikából érkező bevándorlóként – a migrációra és a kulturális keveredésre is reflektál.

Rózsaszín álmok és gót elegancia

Az ESMOD International az egyik legnagyobb divatiskola Párizsban: 1841-ben alapította Alexis Lavigne, akinek nehéz egyébként a próbaba és a szabászathoz használatos metrikus mérőszalag feltalálása is fűződik. Méreteihez méltón a kilenc kiváló oktatást biztosító szakot kínáló ESMOD több, mint 6600 céggel áll kapcsolatban, a diákok évente több száz gyakorlati hely és állásajánlat közül válogathatnak, végül pedig a legnevesebb divatházaknál helyezkedhetnek el a Diortól a Burberry-ig.

Mint már korábban többször, idén is ellátogatott hozzánk az iskola krémje: David Wong, Dushica Petit, Alexandre Kerney, José Louis Martinez, Marilyn Hampartzounian és Grégoire Willerval mutatták be kollekcióikat a Marie Claire Fashion Days kifutóján.

A legizgalmasabb mindenképpen José Louis Martinez munkája volt: a Chanel üdvöskéjének darabjairól rózsaszínbe mártott mackók és életigenlő csillogás köszön vissza – ezt egyébként saját édesanyja és nagymamája ruhatárából kölcsönözte José. A fiatal tehetség munkái az 50-es és 80-as évek stílusát vegyítik, azzal az imádni valóan naiv reménnyel, hogy az elkövetkező generációk megváltják majd a világot – naná, hogy a szeretet erejével.

Ennél sokkal sötétebb hangulatot közvetítenek Marilyn Hampartzounian darabjai, aki a bikaviadalok klasszikus ruháit idézi meg sötét gót eleganciával párosítva. A kizárólag fekete-fehér színekben érkező kreációkon ott vannak az underground vad bőrbetétei de ugyanúgy megtalálhatóak benne a kecses fodrok és finom kelmék is, valódi haute couture stílust kínálva.

Különleges kavalkádot hozott Grégoire Willerval is, akinek ruháin gond nélkül megférnek egymás mellett a katolikus vallás motívumai és a deszkás divat ikonikus szabásvonalai. A könnyed sportosság jegyében készült nem mindennapi kreációkon felbukkannak a hálószerű szövetek és a pátosztól megfosztott francia trikolór is, így Grégoire több szempontból is tabudöntögető kollekcióval érkezett a kifutóra.

A teljes galériáért kattins a képre!

Fotó: Gregus Máté Catwalk képek: Nagy Attila

  • Szerző(k):
  • Kránicz Dorottya

Galéria