2014. október 09. | turbek-ildiko

Feltörekvők: japán nők is rajonganak az Eszterda babákért

Dobó Eszter néhány megmaradt anyagból kezdett rongybabákat varrni, első körben a saját lányainak. Ma pedig már számtalan országból rendelnek tőle. Sőt, nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is rajonganak babáiért.

Hogy lesz valakiből közgazdász létére egy rendkívül kreatív, kézműves alkotó?

Építészcsaládból származom, talán emiatt szorulhatott belém némi vizualitás, és persze köszönhető ez az inspiráló környezetnek is, amelyben felnőttem. Korábban az édesanyám és a nagymamám is készített ruhákat. Gyermekként imádtam rajzolni, barkácsolni, már gimnazista koromban is én varrtam a ruháimat, és magam készítettem az ékszereimet. Közgazdászként egy olasz textilcégnél dolgoztam, majd a győri egyetem doktorandusza és oktatója lettem. Amikor Bori, Sári és Réka, a három lányom világra jött, akkor ébredt fel bennem egyfajta vágy a kreatív világ felé. Természetesen így az inspirációkat is a velük kapcsolatos, lányos dolgokból merítem.

A szüleidtől örökölt építész-rajzasztal lett a műhelyed. Az otthoni varrogatásból egyenes út vezetett a babákig?

Igen, létezik egy asztal, ahol mindig nagy a rendetlenség, mert anyagdarabok és cérnák hevernek mindenütt. Ha visszagondolok, ez az út valóban egyszerűnek tűnik, hiszen nem volt tudatosan tervezett folyamat. Nem szeretem a tömegcuccokat, sem ruhákból, sem a játékboltban kapható babákból. Kemények, műanyagok. A három lányomnak olyan babákat készítettem, amit szívesen adtam a kezükbe. Nálam ugyanis a baba attól baba, hogy ráncigálható, gyömöszölhető, össze lehet bújni vele, szerethető, nem pedig a polcra való, mert túl kemény, túl mű. Aztán elkezdtem élvezni, hogy a sok kis karból, lábból, pomponból egyszer csak egy halom baba áll előttem. Jó érzés volt látni, hogy tetszik az embereknek. Ezzel kapcsolatos kreatív élményeimet Eszterda nevű blogomban hoztam nyilvánosságra, majd sorban érkeztek a megrendelések itthonról és külföldről egyaránt. Hát így jött létre az én kis manufaktúrám.

Pontosan leírható, hogy mi jellemzi az Eszterda babák stílusát?

Azon kívül, hogy tényleg egyediek, nagyon szeretem a természetes anyagokat, ezért dominál a len szép rusztikusságában, natúrságában. Ami a ruhákat illeti, tetszenek az egyszerű minták, a pöttyös, a csíkos – akár keveredve egymással. A babák stílusa romantikus, de ott van bennük a mai világ, a vagányság is. Örülök, ha olyanok a ruhák, amiket akár mi is felvehetnénk, ha egy kicsit nagyobbak lennének. Mindemellett nagyon fontos szempont volt a környezettudatosság is: tiszta pamut és lenvászon alapanyagokkal dolgozom.

A galériáért kattints a képre!

Láthatóan az új babák ruhái az őszi trend színeit, mintáit és fazonjait követik. Hogy jött létre az őszi kollekció?

Nem igazán szeretem ezt a kifejezést használni, mert ez a kollekció szó egy óriásvállalkozást feltételez, és nálam tényleg nincs két egyforma darab. Viszont döntően befolyásol az, hogy milyen időszakot élünk meg, milyen évszak van. Ahogy mi magunk is cserélgetjük a ruhatárunkat, úgy változnak a színek és formák a babák esetében is.

Megszámlálhatatlanul sok babát készítettél már, van kedvenced?

Minden stílusból az elsők, amelyeket általában meg is tartok. Kifejezetten kedvencem nincs, de általában a fekete bőrű babák állnak közel hozzám. Ezért nem is nevezem el őket előre, nehogy még jobban a szívemhez nőjenek. A névválasztást leendő gazdikra bízom.

Anyai teendőid mellett tanítasz, tanulsz a MOME kulturális menedzser szakán. Mindennapod részévé vált az alkotás, és mindig jönnek újabb ötletek. Most éppen babák, cicák után ékszerekkel is előrukkoltál. Milyen megfontolásból születtek?

Amolyan örök próbálkozás, amely egyfajta személyes hiányérzetből fakad. Sokszor nem találok a ruháimhoz egyedi kiegészítőt, akkor elkészítem magam. Aztán meglátja valaki más is, és máris érkeznek a felkérések. A babák mellett a kiegészítőkre hirtelen nagyon nagy lett az igény. Olyan könnyen lehet egy szuper kiegészítővel feldobni egy egyszerű ruhát is. Hozzám is a puritánabb, egyszerűbb stílus áll közel, ezt szeretem színekkel kiegészíteni, amiket nagyon élvezek variálni.

A világ különböző pontjairól rendelnek tőled, mégsem tekinted ezt az egészet üzletnek. Soha nem gondoltad tovább?

Nem az üzleti megfontolások vezettek, mindig azt mondom, ez nagyban nem piacosítható, üzletben árulni nem is igen lehetne. Számomra ezek személyes alkotások, nem lehet csak úgy szabásminta alapján összeállítani, bérmunkába kiadni őket. Ennél sokkal egyedibbek, mások számára éppen ettől érdekesebbek.

A japán és amerikai nők nagyon szeretik a babáidat. Mit gondolsz, miért van több külföldi megrendelőd, mint magyar?

Az biztos, hogy nem azért, mert a magyaroknak nem tetszenek az ilyesfajta játékok, inkább talán mert még nem tartunk ott, hogy tömegesen megértsük, az egyedi, megismételhetetlen, kézzel készült tárgyaknak megvan az értéke, ebből kifolyólag az ára is. A tapasztalat azt mutatja, hogy mi magyarok könnyebben adunk ki külföldön gyártott műanyag babákért sok-sok pénzt, de az itthoni kézműves dolgokért még nehezen. Japánban és az USA-ban jobban elismerik az egyediséget, tisztelik a kreativitást, a szorgalmat. Szívesen készíttetnek maguknak egyedi babát, nem feltétlenül játéknak, hanem akár egy szép lakás dekorációjaként is. Bízom benne, hogy mi is előrébb lépünk ezen a téren, és itthon is egyre jobban elismerik majd a kézműves alkotómunkát…

Fotó: Nikaa Photography, Dobó Eszter

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Életmód