Simon Boglárka Vegyész helyett díva

2013. december 17. |
Central Médiacsoport Zrt.

Simon Boglárka neve a nagyközönségnek az István, a király című rockopera huszonöt éves jubileumi előadásához szervezett tehetségkutató versenyből lehet ismerős. Az akkor még színpadi tapasztalattal alig rendelkező fiatal lány mára számos musicalszerepet tudhat maga mögött, a Madách Színházban jelenleg négy repertoáron lévő előadásban is látható. Bogi örömmel tett eleget a Marie Claire felkérésének, már az első képkockánál látható volt, imádja a kamera. Két kattintás között a kezdetekről kérdeztük.

Mikor kezdtél énekelni?

Mindig fontos szerepet játszott az életemben, de egy ideig nem űztem profi szinten. Az általános iskola után egy nagyon jó gimnáziumba vettek fel Baján. Volt a sulinak egy színi stúdiója, ami minden évben csinált egy-egy jótékonysági estet a bajai gyermekkórház megsegítésére. Ezekben közreműködtem, de semmi más komolyabb fellépésem nem volt. Az érettségi után aztán vegyész szakra mentem, két ponttal csúsztam le az orvosi egyetemről. Az első évben részt vettem egy meghallgatáson, a Szegedi Egyetemi Színpad az Utazás című Kocsák Tibor – Miklós Tibor musicalhez keresett szereplőket. Gondoltam, elmegyek, kipróbálom magam, végül egész jól sikerült a meghallgatás.

Csak nem Lady Ashton szerepét kaptad?

De igen, óriási szerep volt. Ott fogalmazódott meg bennem először, hogy milyen jó dolog a színpadon állni, még ha nem is teljesen profi körülmények között. Azért persze még tartottam magam, hogy igenis vegyész leszek. Nem sokkal ezután egy gimis évfolyamtársam felhívott, hogy az István, a király ünnepi előadásához keresnek szereplőket egy tehetségkutató műsor keretein belül. Kicsit mesébe illő a történet, mert az utolsó napon jelentkeztem, a határidő vége előtt. Végül én kaptam Gizella szerepét. A többi pedig már jött magától. Egy szerelemmé vált a színház.

Az említett műsor ugye az MTV Társulat című produkciója volt. Gondolom, itt egy erősen összekovácsolódott csapatról beszélhetünk.

Azért tartom igazán kivételes tehetségkutató műsornak, mert attól még hogy valaki kiesett, a többi szerep döntőjében ugyanúgy énekelhetett, táncolhatott. Igazi műhelymunka volt. Végül aztán a kiesettek sem maradtak szerep nélkül, ők osztoztak a nyolc abszolút főszerep melletti kisebb karaktereken.

Bejártátok az ország szabadtéri színpadait. Az elején nem ijesztett meg a többezres közönség?

A Sportarénában mutattuk be az előadást. Emlékszem, lehúzták a fényeket, mi ott álltunk a takarásban, és tizenegyezer ember elkezdett dübörögni, sikítozni, tapsolni. Felemelő érzés volt. Emellett pedig nagy felelősség. De ahogy felmentünk a színpadra, és elénekelte mindenki a maga első versszakát, a nézőkből áramló szeretet minden félelmet és izgalmat felülírt.

A mostani harmincéves előadásban is részt vehettél. Hogy léteztél ebben a csapatban? Itt kevesebb időtök volt az összeszokásra.

Rendkívül jó csapat volt. Természetesen szövődtek itt is barátságok, de kevesebb időnk volt egymásra, egy átlagos próbafolyamat ideje alatt készült el ez az előadás, ellentétben a huszonöt évessel. Azért örültem, hogy részt vehettem ebben a produkcióban, mert Alföldi Róbertet egy rendkívül jó színházi embernek tartom, az ország egyik legjobb rendezőjének, nagy művésznek. Kossuth-díjas színészekkel dolgozik alapvetően együtt, így különösen jól esett a bizalma.

Fontos, hogy megemlítsük A nyomorultakat és Eponine szerepét. A Senkim már című dal a musicaltörténet legszebbjei közé tartozik.

Sokáig szerepálom volt, aztán az életem eddigi legnagyobb szerepe lett. Nagyon meghatározó élmény. Vannak a nagy klasszikus musicalek, amikből egy-egy szerepre különösen vágyik az ember. Eponine hangilag, alkatilag és életkorban is nagyon passzolt.

Három Marius kezeiben is meghaltál estéről estére.

Oh, igen! Csémy Balázs, Orth Péter és Puskás Peti voltak a partnereim.

Puskás Petivel most a Madáchban is együtt dolgozhattok. Milyen volt az újratalálkozás?

Nagyon jó, mert régóta jóban vagyunk, és régóta dolgozunk együtt. Amikor Cseke Péter a Társulat után leívott Kecskemétre, A padlásban ő volt a párom. Peti játszotta a Rádióst, én pedig Sünit. A Macskák most a Madáchban már a harmadik közös darabunk.

Belecsöppeni egy ilyen legendás előadásba azért nem fenékig tejfel.

Verejtékes próbafolyamat volt, az biztos. Olyan darabról beszélünk, amiben az ének és tánctudás alap és kötelező, mellette pedig azért el is kell játszani a szerepet. A harmincéves jubileum alkalmából bemutatkozott az új generáció is, március 22-én debütáltunk mi, 25-én pedig az ünnepi előadásban a régi és új szereplők egyszerre lélegeztek a színpadon.

A Poligamy bemutatója is az új élményeid közé sorolható.
Ez egy nagyon friss, jól megírt darab, mai zenékkel. Nagyon jó feladat, izgalmas munka volt. A Madáchban ez már a negyedik szerepem. Amióta a színpadra vágyom, azóta volt az álmom a Madách Színház társulatához tartozni. Nagyon jól érzem itt magam, nem csak új kollegáim, új barátaim is lettek. A Társulat óta itt érzem magam először igazán otthon. Ezért nem csak a kollégáknak vagyok nagyon hálás, hanem az igazgató úrnak, Szirtes Tamásnak. Nagyon sokat köszönhetek neki.

A színházon kívül mi inspirál téged, mi tölt fel?

A sütés a hobbim. A nagymamámtól örököltem ezt a szenvedélyemet és a recepteket is, ő még igazi nagy falusi lagzikra is sütött. Ez egy régi vidéki szokás, egy-egy nénit megkérnek, hogy süssön az egész násznépre. Ilyenkor sokat segítettem neki. Egyébként tortamániás vagyok, amikor tehetem, tortákat sütök a családnak.

Mi lesz a karácsonyi süti idén?

Répatortára gondoltam, azt még sosem csináltam. Vagy megsütöm a tejszínes-epreset, az saját recept, én találtam ki.

Hogy állsz az új évi fogadalmakkal?

Egy mindig van, hogy a családommal minél több időt tudjak tölteni. Speciális helyzetben vagyunk a férjemmel, mert az ő családi vállalkozásuk ott van Baja mellett, ott élünk mi is. Aztán ha előadás van, akkor itt vagyok Budapesten. Ha sok a munka, akkor viszont törekszem arra, hogy az együtt töltött kevés idő minőségi legyen. Most voltunk Bécsben a karácsonyi vásáron. Jellemző ránk, hogy gondolunk egyet, beülünk az autóba, és elmegyünk valamerre.

Fotó: Kirschner Anna
Smink: Bukor Ágnes – Nesbu Make up

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Ismerd meg hazánkat magyar zenekarokkal magyar zene

Ismerd meg hazánkat magyar zenekarokkal

Környezettudatos dalt készített a Follow The Flow dal

Környezettudatos dalt készített a Follow The Flow

Tompos Kátya énekli a Színházak Éjszakája “himnuszát” dal

Tompos Kátya énekli a Színházak Éjszakája “himnuszát”

Vitanovics Dusán – Tiszta szívvel film

Vitanovics Dusán – Tiszta szívvel