Riporter 2015. július 27.

„Olyan nőket öltöztetek, akikből ki tudom hozni a vadállatot” – interjú Ruzsa Magdolna divattervezővel

Amikor belépek Ruzsa Magdolna showroomjába, azonnal az általa tervezett gyönyörű koktélruhákat kezdem nézegetni. Pedig a szoba másik felében sorakoznak a legnagyobb luxusmárkák ruhái és cipői is, hiszen annak idején Magdi hozta be Magyarországra a Diort, a Versacét és a Lanvint. Viszont már több éve csak a saját márkájára, a Madleine Couture-re fókuszál, amely ilyen rövid idő alatt is jelentős sikereket tudhat maga mögött.

Fotó: Barna Ilona, BIPHOTO

Hihetetlenül fiatalon, tizenkilenc évesen mutattad be az első kollekciódat.

Igen, de már tizenhét és fél éves koromban megnyitottam az első üzletemet. Egy apró kis bolton osztoztam egy idős szabó bácsival, itt készítettem el az első ruháimat.

Tőle tanultál?

Én mindig az a típus voltam, aki szereti magának kitalálni a dolgokat. A szabó bácsi elsősorban férfiruhákat készített, így el tudtam tőle lesni néhány praktikát, de azért nem mindent. Több mint tíz évig csináltam a saját ruháimat, de egy idő után úgy éreztem, hogy alapanyagok és kiegészítők hiánya miatt nem tudok fejlődni és jobb minőséget produkálni, korlátokba ütköztem. Ezért úgy döntöttem, hogy ha nem tudom a legjobbat gyártani, akkor a legjobbat fogom árusítani. Jelentkeztem a Diornál, és behoztam Magyarországra a legnagyobb luxusmárkákat.

Mekkora kereslet van Magyarországon ezekre a termékekre?

A kilencvenes években még működött a dolog. Nagyon sok orosz élt itt, sok gazdag turista jött ide, akik nyitottak voltak ezekre. Mostanra ez megváltozott, a gazdagok továbbmennek Nyugat-Európa és Amerika felé, a 2008-as válság után pedig még tovább zsugorodott a luxuspiac.

2011-ben visszatértél a tervezéshez, és megalapítottad saját márkádat, a Madleine Couture-t. Milyen típusú ruhákat tervezel?

Mivel ismerem a nagy divatmárkák kínálatát, próbáltam olyat mutatni, amiből nincs sok máshol, így találtam rá a szexis koktélruhákra. A legtöbb magyar tervező minimalista vagy visszafogottan elegáns, én megcéloztam a szexisen elegáns vonalat. Talán a ruháim kicsit többet mutatnak, de sohasem túl sokat.

Milyen típusú nők a célközönséged?

Úgy alakult, hogy azokat vonzom be, akik nem találták meg még magukban a nőt vagy nem tudják azt kimutatni. Vagy éppen ki tudják mutatni, de nem illenek bele a konfekcióméretű ruhákba, mert például nagyobb a mellük vagy a fenekük, ugyanakkor rendkívül nőiesek. Egyszerűbben megfogalmazva: olyan nőket öltöztetek, akikből ki tudom hozni a vadállatot. Ránézek valakire, és egyből látom magam előtt, mi állna neki a legjobban.

Ezek szerint személyre szólóan tervezel?

Igen, ezt szeretem a legjobban. Mostanra már addig fajult ez a dolog, hogy skype-on beszélek az illetővel, ő leméri magát, én pedig előállok az ötleteimmel.

Ha jól tudom, az énekes Rúzsa Magdinak is terveztél ruhát, talán a névazonosság miatt...

Magdival már akkor munkakapcsolat volt köztünk, amikor még a luxusmárkákkal foglalkoztam. Aztán amikor újra tervezni kezdtem, készítettem egy ruhát, amelyben egy egész évadot végigénekelt a Pesti Színházban. Utána fölkért, hogy tervezzek neki valamit első nagy koncertjére a Művészetek Palotájába. Egyszerre akart nőies és rockos, érzéki és kemény lenni, ezeket az ellentéteket kellett összeolvasztanom. Egy bőrnadrágra rádolgoztam egy uszályt, és kapott egy fűzőt is, amelyet egy eredeti 1700-as évekbeli fűzőről mintáztam.

Nem akkor öltöztettél utoljára sztárokat. Mesélj arról a ruháról, amelyet Palvin Barbi viselt egy 2014-es Cosmo-címlapon!

Amikor saját márkát alapítottam, elég sok mindent újra kellett kezdenem, hiszen sokan nem értették, hogy a Dior után mit is akarok ezzel pontosan. Az áttörés akkor jött el, amikor Kiss Szilárd, a Cosmopolitan stylist-ja eljött hozzám, és elvitt egy fekete koktélruhát. Több ruhában is fotózták Palvin Barbit, aztán kiküldték az összes képet Amerikába. Címlapra és belső oldalakra is az én ruhámban készült képeket választották. Nekem akkoriban halt meg anyukám, és amikor megtudtam, hogy az én ruhám lesz a címlapon, biztos voltam benne, hogy ezt ő intézte onnan föntről. Aztán kiderült, hogy nem egyszeri szerencse volt, mert utána tizenöt ország átvette a címlapot, és ez lett 2014-ben az év Cosmopolitan-címlapja.

Július elején pedig a monacói Charlene hercegnő jótékonysági gálavacsoráján mutathattad be a ruháidat. Hogyhogy rád esett a választás?

Januárban készítettünk egy új lookbookot, amelyben tengerparti háttér előtt fotóztuk a modelleket az általam tervezett ruhákban. Ezeket a fotókat látta meg Francesco Mitrano, aki éppen a gálavacsorára keresett divattervezőt. Megfogta a képeim Riviéra-hangulata, így iderepült, és engem választott. Ezután másfél hónapom volt arra, hogy egy több mint harminc darabos kollekciót elkészítsek.

Milyen élmény volt maga a divatbemutató?

A nagy esemény előtt én körülbelül három napig nem aludtam, de az egész csapatom nagyon jól állta a sarat: a végén állva tapsolt a közönség, azóta pedig folyamatosan kapom a felkéréseket. Külön jó érzés, hogy az egész stáb magyarokból állt, a főszervező az egyik kint élő magyar ismerősöm volt. A bemutató után egy nagyon befolyásos, Monacóban élő angol úriember azt mondta, megváltoztattuk a benne élő képet Magyarországról. A legnagyobb sikerként pedig azt könyveltem el, hogy egy nagyon szégyenlős modell később odajött hozzám, és azt mondta, teljesen felszabadította a ruhám, igazi nőnek érezte magát benne. Nekem ez a legnagyobb dicséret!

Fotó: Barna Ilona, BIPHOTO

  • Szerző(k):
  • Sugár Viktória - Central Médiaakadémia

Galéria