Riporter 2016. december 22.

Egyedül idegenben – kísérő nélküli gyerekek

Világszerte egyre több gyerek indul útnak egyedül, a szülőhazájából elüldözve vagy a család által a legnagyobb jóindulattal kilökve a felé a bizonyos utolsó remény felé, amit Európa jelent számukra. Magyarországra is rengeteg, kísérő nélküli kiskorú érkezik, maradni azonban szinte senki nem akar. Kik ők, hol kapnak menedéket nálunk, és hová tartanak?

2015-ben több mint százezer kísérő nélküli kiskorú igényelt menedéket 78 országban – háromszor annyian, mint az előző évben. Számtalan oka van, hogy egy kiskorú elhagyni kényszerül hazáját és családját: az országot sújtó háborús körülményeken kívül az élhetetlen környezet vagy éppen a saját rokonok erőszakos viselkedése is elüldözheti őket. A több száz kilométeren keresztül tartó, kockázatos és magányos vándorlást vállalhatják azért is, mert nem maradt már olyan családtag, aki elkísérhetné őket, de az is megesik, hogy a család minden vagyonát a gyerekek kicsempészésére költi.

Határon innen

Magyarországra 2015-ben összesen 8420 családjától elszakadt menedékkérő gyermek (a szakzsargonban kísérő nélküli kiskorú) érkezett egyedül, az Emberi Erőforrások Minisztériumának adatai szerint. Több, mint nyolcezer gyermek, akikről nem sokat tudunk a híradásokból. Ez persze érthető: az ő érdekeiket, jogaikat védik az illetékesek, amikor nem engedik a sajtó munkatársait a közelükbe. Ha mégis szeretnénk elképzelni, hogy kik ők, honnan jöttek, hová tartanak, és milyen körülmények várják őket nálunk, a hivatalos nyilatkozatokra, valamint a jogvédők és önkéntesek beszámolóira támaszkodhatunk.

Amikor egy kísérő nélküli kiskorú Magyarországra érkezik tranzitzónán vagy a kerítésen keresztül, előbb vagy utóbb találkozik a magyar hatóságokkal. Ekkor közölnie kell, hogy menekültstátuszt szeretne kérni, valamint azt is, hogy kiskorú, így elvileg azonnal megindulhat a menekültügyi eljárás, és a Fóton működő Károlyi István Gyermekotthon speciális részlegének biztonságot jelentő falai közé kerülhet. Az első felével nincs gond: a menekült státuszt elég szóban kérvényezni, a kiskorúság megállapítása viszont sokszor rendkívül komplikált, elsősorban a szükséges igazoló papírok hiánya miatt.

„Rengeteg gyereknél nincs semmilyen papír, sokszor egyszerűen azért, mert az országukban háború van, nincs működőképes állam” – mondja Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság jogi szakértője. Ilyenkor tehát szükségessé válik az életkor megállapítása. Erre nincs bevett, jól lefektetett szabályokon alapuló eljárás, nálunk leginkább orvosi vizsgálatban merül ki, amelynek során megvizsgálják a fogazatot, csontröntgent készítenek, felmérik a porcok állapotát. De olyan is megesik, hogy az utóbbi kettő elmarad, és csak a fogakra pillantva mondják ki a nagyon is sok mindent eldöntő ítéletet. A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint ez elsősorban azért problémás, mert a békés, nyugati életformától eltérő, sokszor extrém életkörülmények nagyon is más ütemű biológiai fejlődést eredményezhetnek. „Mi egy holisztikusabb módszer hívei vagyunk, annak örülnénk ha az orvosi vizsgálatok mellett antropológusok, pszichológusok is megnéznék a gyerekeket” – teszi hozzá Szekeres Zsolt.

Menni vagy maradni

Márpedig a tét hatalmas: a kiskorúaknak fényévekkel jobb esélyei vannak a menekültügyi eljárás során, de ez koránt sem jelenti azt, hogy bármilyen státusz alanyi jogon járna nekik. Az oltalmazotti vagy menekültstátusz biztosítja a menedékkérők számára a jogi védelmet, és azt, hogy akár hosszú távon is az országban maradhassanak, ez persze csak kedvező végkimenetel esetén történhet meg. „Ha kiderült, hogy a gyerek kiskorú, értesítik a gyámhivatalt, és kijelölnek neki egy gyámot – ő felel azért, hogy a gyermek jogai érvényesüljenek a menekültügyi eljárás során, de egyébként sok másért is, amire szüksége van, mondjuk egy magyar SIM-kártya vásárlásáról. Az eljárásban megvizsgálják a gyermek hátterét, hogy mennyire veszélyes helyről érkezett, de gyerekek esetében viszonylag tágan értelmezik a veszélyeket. Azt is meg kell nézniük például, hogy a gyerek hazájában működik-e gyermekvédelmi ellátás, nemcsak elvi, hanem gyakorlati szinten is.” Persze megesik, hogy egy kiskorú mégsem kap menekültstátuszt. „ Ritkán, de előfordul, hogy egy gyereket kiutasítanak, elviekben ki is toloncolhatóak.” – teszi hozzá Szekeres Zsolt.

A kép csak illusztráció - Forrás: Profimedia - Red Dot

A köztes ellenőrzésekkel együtt egy ilyen eljárás akár több hónapig is elhúzódik, ennek végére pedig kiderül, hogy a gyerek maradhat-e oltalmazottként vagy menekültként Fóton, vagy el kell hagynia Magyarországot. Persze csak ha nem hagyta el már jóval előtte.

Nyelvoktatás és zsebpénz

A Fóton található, tágas kastélyparkkal körülölelt Károlyi István Gyermekotthon az egyetlen hely az országban, ahol az egyedül érkezett kiskorúakat ellátják. Szerettünk volna kapcsolatba lépni a részleg vezetőjével, de a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság nem adott engedélyt az interjúkészítésre. Annyit tudunk a HVG márciusi cikke alapján, hogy akkor 47 gyereket láttak el, rendszerint délelőttönként zajlik a magyar mint idegen nyelv és az európai kultúra oktatása a Menedék - Migránsokat Segítő Egyesült munkatársainak segítségével. A kulturális/vallási különbségek miatt nem szolgálnak fel sertéshúst, és a gyerekek havonta 5130 forint zsebpénzt is kapnak, amivel szabadon rendelkezhetnek.

A rendszeresen odalátogató civilszervezetek munkatársai is szerves részei a gyerekek mindennapjainak - ők segítenek azokban a dolgokban, amelyekre a gyermekotthonnak már nincs kapacitása. Az SOS Gyermekfalvak Magyarország és a Menedék Migránsokat Segítő Egyesült közös projektjének munkatársa, Bisztrai Márton szerint a fóti gyermekvédelmi rendszer mellett a civilek segítsége is különösen fontos, hogy komfortosabbá, élhetőbbé tegyék a gyerekek életét. „A nyelvi akadályok áthidalását például legtöbbször a civilszervezetek oldják meg: mi rendszeresen arab, fárszi, urdu, igény szerint szomáli vagy kurd tolmácsokkal megyünk a helyszínre.” Mert Fóton erre már csak töredékében lenne keret - bajosan is lehetne, elég költséges az ilyesmi.

Noha az intézmény kap minisztériumi támogatást és sokszor pályáznak a migrációs alapnál is, egy nagyobb menekülthullámra még nincsenek berendezkedve, állítják a civilek. „A gyerekek most 2–4 ágyas szobákban vannak elszállásolva, új szivacsok vannak, szép fehér falak. De fél évvel ezelőtt, mikor 150 gyerekről kellett gondoskodni, a helyzet nagyságrendekkel rosszabb volt: földre dobott, használt matracokon aludtak, sokszor ahol éppen tudtak. Fót – bár vannak infrastrukturális fejlesztések - még nincs felkészülve ilyen helyzetekre, ha több gyereket kéne befogadni, a színvonal is csökkenne” – magyarázza Bisztrai. Hely pedig éppenséggel lenne – Fóton vannak üresen álló épületek, amelyeket fel lehetne újítani, csakhogy ehhez is pénz kellene.

A civilszervezetek munkatársai többnyire mégis egyetértenek abban, hogy Fót alapvetően jó hely, ideális arra, hogy a meggyötört gyerekek kipihenjék magukat. A gyerekotthon a támogatásokból szerzett pénzből fociedzéseket szervez, és krikettfelszerelést vásárol, a Helsinki Bizottság munkatársai hetente járnak jogi tanácsot nyújtani, pszichológiai segítséget a Cordelia Alapítvány ad. Az SOS Gyermekfalu szervezett nyári napközis tábort is, az Open Doors pedig szintén kreatív programokba vonta be a gyerekeket – ha úgy döntöttek, hogy Fóton maradnak.

Átmeneti állomás?

A legtöbb ide érkező gyerek viszont nem Magyarországon képzeli el a jövőjét. Sokaknak vannak rokonaik vagy ismerőseik más európai országokban, de Magyarország különben sem túl vonzó végállomás a menekültek szemében: keveset tudnak róla, bizalmatlanok, vagy a velük kapcsolatban álló otthon maradt rokonok buzdítják őket, hogy álljanak tovább. Rengeteg a gyerek, aki ki sem várja a menekültügyi eljárás végét, és néhány nap pihenő után ismét egyedül folytatja útját. Nekik megszökniük ugyan nem kell, legalábbis nem olyan értelemben, mint egy börtönből – Fót nyitott területén, és megfelelő adminisztráció mellett még azon túl is szabadon mozoghatnak –, de hiába nincs rács az ablakon, az intézményt elhagyó gyerekeket mégis köteles keresni a rendőrség. Igaz, az is megesik, hogy a gyerekek maguk lépnek a rendőrökhöz azzal, hogy inkább mégis csak visszamennének. Az elszántan tovább vándorlók sorsa azonban bizonytalan és veszélyekkel teli. A gyerekek vannak a leginkább kiszolgáltatva az embercsempészeknek, szervkereskedőknek, a szexuális erőszaktevőknek, ők válnak leggyakrabban modern rabszolgaság áldozatává. Épp ezért a szociális munkások többnyire megpróbálják minden erejükkel maradásra bírni a fiatalokat.

„Az ellátórendszer törvényi keretei jók Magyarországon, de szerintünk a megvalósulásba lehetne több energiát fektetni. Komoly gond a forráshiány és a túl kevés szakképzett munkaerő, ez pedig szintén egyik oka lehet a gyerekek sietős továbbállásának. Tudjuk, hogy nem maradna itt mindenki akkor sem, ha ötcsillagos hotelekben lennének elszállásolva, de talán ha a gyerekek jobban éreznék magukat, többen maradnának, jobban átgondolnák, hogy vállalják-e az utat. Jelenleg már az is nagy eredmény, ha egy gyereknél el lehet érni, hogy néhány hétig maradjon, pihenjen, gondolja át a dolgokat” – mondja Bisztrai Márton.

A maradás vagy továbbvándorlás kérdése végül akkor is a gyerekek döntése marad – a fóti nevelők és a civilszervezetek munkatársai nem tehetnek mást, mint hogy őszintén és világosan elmondják a gyerekeknek, hogy mik a lehetőségeik itt és más országokban, milyen veszélyeket rejt a további utazás. „Természetesen nem segítünk a szökésben, de azt sem mondhatjuk, hogy ugyan, ne menj, mert itt tejjel-mézzel folyó Kánaán vár rád. A mi dolgunk az, hogy hiteles információkkal segítsük őket abban, hogy önálló, jó döntéseket hozzanak” – teszi hozzá Bisztrai Márton. Ha ez az önálló döntés – ahogy a legtöbb esetben – a vándorlás folytatása, a gyerekek segítőinek nem marad más választásuk, mint hogy megpróbálják biztonságos, lehetőleg törvényes mederbe terelni a további utazást: „Ha nem marad más, akkor próbáljuk meggyőzni őt, hogy ne menjen embercsempésszel, ha van Európában élő rokona, lépjen vele kapcsolatba. A gyerekek egyébként már az első meghallgatáson jelezhetik, hogy van-e külföldön rokonuk, és kérhetik a családegyesítést – ilyesmiben természetesen tudunk nekik segíteni.”

Sikertörténetek

Azoknak, akik mégis a maradás mellett döntenek, az állam sok segítséget nyújt az integrálódáshoz. A gyermekvédelmi rendszer és a 18. életévük előtt státuszt kapott menedékkérők esetében az utógondozási ellátás jó segítséget nyújthat a kísérő nélküli kiskorúaknak. „Az itt maradó gyerekek nagyjából a húszas éveik közepéig számíthatnak valamilyen formájú támogatásra, iskolába járhatnak, magyarul tanulhatnak, segítik a lakhatásukat – magyarázza Szekeres Zsolt. – Szerencsére ismerünk ilyen sikertörténeteket, van olyan ügyfelem, aki másfél éve itt él, nagyon szépen beszél magyarul, iskolába jár, tervei vannak. Azt pedig szintén nagyon fontos kiemelni, hogy ez nem csak a gyerekek számára, de az egész társadalomra nézve hasznos: a beilleszkedett gyerekek értékes tagjai lesznek a közösségnek, dolgoznak, adóznak, végül pedig így jelentősen csökkenthetjük a radikalizáció veszélyét is, ami pedig fokozottan fennállhat akkor, ha ezek a gyerekek magukra maradnak.”

A sikertörténetek egyike a sármos arab fiú esete, akinek már az első héten magyar barátnője volt: „A telefonján mutatta nekem, ahogy a magyar lány szülei viszik vissza Fótra kocsival, az egész család arab zenét hallgat, a lány pedig a hátsó ülésen táncol rá” – emlékszik mosolyogva Bisztrai. Ebben pedig az égvilágon semmi különös nincsen, hiszen kamaszokról van szó, akik szerelmesek lesznek, imádnak táncolni, zenét hallgatni, szabadnak lenni – legyenek a világ bármely pontján.

(A cikk eredeti, hosszabb változata a Marie Claire 2016-os decemberi számában jelent meg.)

  • Szerző(k):
  • Kránicz Dorottya

Galéria