A munkám a szenvedélyem: sminkesből lett lovas tréner

2017. június 06.
Új rovatunkban minden héten egy olyan szerencsés embert mutatunk be, aki számára a munkája az élete egyik értelme, a szenvedélye. Reméljük, példájuk másoknak is erőt ad az esetleges váltáshoz vagy jelenlegi élethelyzetük átalakításához. Ismerkedjetek meg Kovalik Natasa lovas trénerrel.

Szerkesztőségünk nemrég egy különleges csapatépítő tréningen vett részt, amely során lovak segítségével ismertük meg jobban egymást és az együttműködésünkben rejlő erőt, lehetőségeket. A tréningre Kovalik Natasa, nemzetközi lovas tréner, a Natív-módszer alapítója hívott el, akinek története felkeltette az érdeklődésemet. Jó volt vele beszélgetni, a munkája iránt érzett lelkesedése rám is átragadt. Ha tetszett a vele készült interjú, olvasd el a csapatépítő tréningről szóló fotóriportunkat a Marie Claire magazin június 7-én megjelenő lapszámában.

Mikor ültél először lovon? Mire emlékszel belőle?

Először féléves korom környékén tettek fel Morci hátára a szüleim. Egy fénykép megőrizte ezt a pillanatot, konkrét emlékem nincs róla, de a képen boldognak tűnök. Ő az a ló, akivel együtt nőttünk fel, 32 éves, pont annyi, mint én. A mai napig velünk él, a szülőházam mögötti istállóban. Családtagként kezeljük, sajátos a kapcsolatunk. Például volt olyan, hogy azt álmodtam, megbetegedett, reggel hívtam az anyukámat, aki kérdés nélkül mondta a telefonban, hogy nincs jól.

Mit jelentenek számodra a lovak?

A lovak számomra a kapcsolódást jelentik a természettel, a saját természetességemmel. Menekülő állatok, ezért érzékenyek a külvilágra, az érzékszerveik sokkal élesebbek, mint az embereké. Érzékelik a pulzusszám növekedését, a légzés megváltozását, a belső folyamatainkra képesek tükörként visszajelzést adni. Ha egy lóval töltök időt, biztos, hogy valamit tanulni fogok tőle önmagamról, és arról, ahogyan éppen aznap vagyok. Számomra ők valamiféle ősi igazság birtokosai, akik jelenlétében lehullanak az álarcok.

Mivel foglalkoztál, mielőtt lovas tréner lettél?

Több mint 10 évig sminkesként dolgoztam a divat, a reklám és a filmek világában. Nagyon szerettem a munkámat, kiélhettem a kreativitásomat, érdekes emberekkel találkozhattam, mindig más volt a helyszín és a feladat. Elég sikeres is voltam, nagyon hamar, 23 évesen bekerültem Magyarország top sminkesei közé. Fontos tudni, hogy ez egy szép, de sokszor kőkemény szakma. Az alap munkaidő 12 óra naponta, általában hajnali indulással. A filmeknél 6 napos a munkahét. Azt éreztem, hogy bármennyire is szeretem a szakmámat, ha nem figyelek, hamarosan ott állok majd egyedül, család és barátok nélkül, bár sikeres sminkesként. Nehezen mondtam nemet. Jellemző rám, hogy ha valamit csinálok, azt teljes erőbedobással teszem. Egy idő után azt éreztem, hogy a munkám uralja az életemet. Elkezdtem ezt felismerni, boldogtalannak és üresnek éreztem magam, mondhatjuk, hogy kiégtem. Ez többször megismétlődött, évekig érlelődött bennem, hogy váltani szeretnék, de azt még nem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni, ha nem ezzel. Kitartottam, amíg megszületett a gondolat. A mai napig vállalok sminkes felkéréseket, de csak annyit és azt, amit szívesen csinálok. Nem hajszolom magam, és nem határozza meg a lelkiállapotomat és az önértékelésemet, hogy hova hívnak és hova nem. Egyelőre egyensúlyban vagyok, szívesen ugrom a lovas tréner szerepéből a sminkesébe és vissza.

Mikor és hogyan találtál rá a lovas tréningre?

A sminkelés is úgy jött 19 éves koromban, hogy amint megszületett bennem a gondolat, nyílegyenesen rá is álltam az útra. Nem volt kérdés, hogy menni fog-e, nem volt kétségem afelől, hogy ezt akarom. Mielőtt még tudtam volna, hogy egyáltalán létezik a ló asszisztálta önismereti tréning műfaja, azt mondogattam a környezetemnek, hogy lovakkal és emberekkel szeretnék foglalkozni, ha nem a sminkeléssel. A szavak teremtő ereje aztán egy Facebook szörfözés alkalmával feldobott egy hirdetést egy lovas tréner képzésről, amely szövegében pontosan ez állt. Emlékszem az érzésre: mindenem elkezdett bizseregni az izgalomtól, olyan volt, mintha villám csapott volna belém. Tudtam, hogy ezt akarom, hogy megtaláltam az utamat.

Milyen képzésen vettél részt?

Egy nemzetközi szervezet, az EAHAE (European Association of Horse Assisted Education) nemzetközi lovas tréner képzésén vettem részt, jelenleg a Gestalt-módszert tanulom.

A galériáért kattints a képre!

A módszered, a Natívmethod hogyan épül fel?

A módszer alapjait a ló asszisztálta tréning gyakorlatai alkotják. A tréningeken nem ülünk lóra, a lovat különböző pozíciókból vezetik a résztvevők, van, hogy kötélkapcsolat nélkül, testbeszéddel, energiával. Sokat dolgozunk szimbólumokkal, különböző eszközök segítségével. A Natívmethod ezen túl olyan technikákat alkalmaz, amelyek segítik a jelenlét kialakulását, mozgásba hozni a belső folyamatokat, kiszedik az embereket a fejükből, a már berögzült gondolati körökből. Használunk mindfulness és légzéstechnikákat, relaxációs és imaginációs gyakorlatokat. A testbeszéd nagy szerepet kap az interakciókban: meg lehet érezni, milyen teljes lényünkkel benne lenni abban, amit éppen csinálunk. A módszer különlegessége, hogy írunk ugyan forgatókönyvet az adott foglalkozásokra, de ezt a csoportdinamika vagy az adott egyén a jelenben alakíthatja. Minden egyes alkalom személyre vagy az adott csoport aktuális igényeire van szabva. Azt valljuk, hogy a jelen teremti meg azt, amire a leginkább szükség van. Soha nem tudjuk előre, hogy pontosan mi fog történni, mindig nagy izgalommal és kíváncsisággal várjuk az aktuális programot. Vannak tematikus csoportos workshopjaink, tartunk csapatépítést és vezetőfejlesztést, illetve egyéni önismereti foglalkozásokat is.

Fantasztikus helyen vagytok Vasztélypusztán, Budapesttől 35 kilométerre, ahol több lovarda is van. Miért választottad a Cavallo lovasudvart a tréningek színhelyéül?

Az odatalálásom is kicsit sorsszerű volt. Jártuk a lovardákat, a Cavallo lovasudvar volt a harmadik. Amikor megérkeztünk, és elmondtuk, mijáratban vagyunk, a tulajdonos, Sándor Mónika elmondta, hogy ő pontosan ezért építette a lovardáját, hogy ilyen tréningeket tartsanak benne. Támogatja, hogy az emberek a lovai segítségével találhassanak magukra. Már várta, hogy valaki bekopogtasson az ötlettel. Móni fantasztikus ember, aki folyamatosan teremt, és jobbá teszi a körülötte élő állatok és emberek életét. Hiszem, hogy sok múlik a vezető személyiségén, akár cégről, akár egy lovardáról van szó. A Cavallo lovasudvar olyan hely, ahol könnyű kikapcsolni a telefont, gyönyörű a táj, a lovak egészségesek és boldogok. Nincs tömeglovagoltatás, ezért a tréningek bensőséges környezetben zajlanak. Olyan teret tudunk létrehozni, ahol könnyen bekapcsol az „itt és most” érzése, könnyebben kialakul az értő figyelem magunkkal és másokkal kapcsolatban.

Kikkel dolgozol együtt?

László Zsófia pszichológussal és Udvarhelyi Hajni nemzetközi lovas trénerrel indítottam el a Natívot, de a csapat folyamatosan bővül. Zsófi a változás és a fejlődés folyamatait kíséri a foglalkozásokon, Hajnival közösen állunk a lovas tréner pozíciójában nagyobb létszámú csoportoknál. Jelenleg gyakornokot keresek, illetve tervben van az együttműködés egy business coachcsal is, aki a céges vonalon segít majd.

Mennyire változtatta meg az életedet, hogy mostanában folyamatosan a természetben vagy lovak között?

Azelőtt is rengeteget voltam a természetben, erdő mellett nőttem fel, a kikapcsolódást és feltöltődést mindig is ez adta a számomra. Most úgy érzem, abban a közegben vagyok a legtöbbet, amelyben a leginkább önmagam lehetek. 30 éves korom körül mintha beindult volna bennem valamiféle vágyódás a gyökereimhez, a gyerekkori élményeimhez, a legőszintébb pillanataimhoz. Nagyon felszabadító, hogy követtem ezt a belső késztetést. Azt hiszem, azóta kevesebb bennem a félelem. Nem határozza meg a cselekedeteimet, nem köt gúzsba. Kevesebb az erőlködés és a megfelelési kényszer, kevesebb a póz, a máz.

Kiknek ajánlod a tréningjeidet?

Csak azoknak ajánlom, akik interakcióba lépnek életük során más emberekkel. A viccet félretéve, tényleg azt gondolom, hogy mindenkinek adhat valamit ez a módszer.

Hogyan tudod a magánéletedet összeegyeztetni a munkáddal? A trénerként tanultakat felhasználod a párkapcsolatod, a családi kapcsolataid jobbítására?

Minden kommunikáció és szervezés kérdése, az összeegyeztetésnek ez az operatív része egyre jobban megy, ezt köszönhetem a trénerként tanultaknak is. Fantasztikus párom van, aki biztat és hisz bennem. Csak akkor érzem hitelesnek a segítői szerepet, ha van miből, honnan energiát mozgósítani hozzá, ha én is jól vagyok. Ezért odafigyelek, hogy olyan dolgokat csináljak a szabadidőmben, amelyek töltenek, energiát adnak. Nem nagyon járok partikra, ha elfáradok, pihenek, figyelembe veszem, hogy mit mond a testem és a lelkem. Kezdenek eltűnni az életemből a felesleges körök és a hamis kapcsolatok. Rengeteget tanulok a tréningen a résztvevőktől, mindenki története megérint, és ad egy új nézőpontot a saját életemmel kapcsolatban is. Boldog vagyok, amikor hazamegyek a munkából, és ezt igyekszem átadni a körülöttem élőknek is.

A Marie Claire szerkesztősége is részt vett egy lovas csapatépítő tréningen Natasa vezetésével. Személyes élményeinkről a Marie Claire június 7-én megjelenő lapszámában olvashatsz.