2017. július 31. | László Krisztina

A munkám a szenvedélyem: a kapcsolatbróker

Új rovatunkban minden héten bemutatunk egy olyan szerencsés embert, aki számára a munkája az élete egyik értelme, a szenvedélye. Reméljük, példájuk másoknak is erőt ad az esetleges váltáshoz vagy jelenlegi élethelyzetük átalakításához. Ismerkedjetek meg Komócsin Laura business coachcsal.

A coaching rendkívül divatos szakma lett az elmúlt időkben. Újságírók, tanárok, közgazdászok váltanak erre a pályára, amikor úgy érzik, eljött az idő, hogy továbblépjenek. Komócsin Laura az elsők között volt Magyarországon, aki coachként felsővezetőket segít a munkájukban. Ma már nemcsak coachol, de coachképzést is tart, könyveket ír és a saját csapatát vezeti. Kíváncsi, nyitott személyiség, akivel jó beszélgetni. Az interjúkészítés alkalmával gyakran visszakérdezett, és észrevétlenül sikerült egy-két fontos kérdést a munkámmal kapcsolatban teljesen új megvilágításba helyeznie. Számomra ilyen egy profi coach.

Magyarországon az elsők között voltál, aki business coachinggal kezdett el foglalkozni. Gondolom, az érettségi után még nem gondoltál arra, hogy egyszer ez lesz a szakmád. Akkoriban mi szerettél volna lenni?

Eredetileg kémia–matek szakos tanár szerettem volna lenni, de végül praktikus okok miatt a közgázra mentem. Diploma után egy nagy nemzetközi tanácsadócégnél kezdtem a pályát. Dolgoztam Norvégiában, Malajziában, Hollandiában, Angliában, Csehországban. Nagyon élveztem, de amikor megszületett a lányom, tudtam, hogy karriert szeretnék váltani. Nem akartam, hogy a lányom egy hétig maláj oviba járjon, majd egy hónapig norvégba, és én még az óvónők nevét se tudjam megjegyezni. Ekkor jött szembe velem a coaching. Már az USA-ban is tanultam a coachingról, de tudod, milyen az, amikor valamit azért tanulsz, mert kötelező a munkahelyeden. Amikor hathetes volt a lányom, az egyik nagy bank vezérigazgató-helyettese megkeresett, hogy menjek el hozzá egy nagy projektet vezetni napi 8 órában. Mondtam, hogy köszönöm a megtiszteltetést, de nem tudok egész napos munkát bevállalni. Pár héttel később újrahívott, hogy nagyon szeretné, ha ott dolgoznék, ezért kettészedné a projektet, és akkor 4 órába is beleférne. Megint nemet mondtam, mert még mindig tízhetes sem volt Iza, a lányom. Ekkor már nagyon mérges volt az igazgató, és megkérdezte, hogy mennyit vagyok hajlandó dolgozni. Bátran rávágtam, hogy heti 2 órát. Az vesse rám az első követ, akinek volt kisbabája, és nem akart hetente két órára meglógni, hogy értelmiségi társaságban legyen. Kinevetett, hogy ilyen munka nincs. Majd egy hónap múlva újra csörgött a telefonom, hogy megvan a megoldás, felvesz valakit napi 8 órára, akit én heti két órában coacholok. Az időzítés már tetszett, de engem tisztességes, rendes lánynak neveltek, ezért mondtam, hogy mivel még sosem coacholtam, az első félévben szeretnék ingyen dolgozni. Ha elégedettek lesznek, onnantól fizessenek érte. Nem várták ki a fél évet, mert már 2-3 hónap múlva visszajelezték, hogy annyira jó az irány, hogy megbíznának még egy vezető coacholásával, amiért már fizetnének is.
Az első coachingról szóló könyvet még a férjem rendelte nekem az Amazonon, azóta is emlegeti, hogy ő is hozzájárult valamicskét az új karrieremhez. A könyvek mellett felkértem két mestercoachot is, egyet Ausztriából, egyet Svájcból, hogy mentoráljanak, segítsenek az utamon.

Pár mondatban elmesélnéd, mivel foglalkozik egy business coach?

A business coach szó szerinti fordítása üzleti edző. Elmondom, hogy mi nem a coach. Nem pszichológus (sosem kérdezem meg az ügyfeleimtől, hogy verte-e az édesapja, vagy milyen gyerekkori traumái voltak). Nem tréner (nincs egy kész tananyag, amit a coachingon lenyomunk az ügyfél torkán). Nem tanácsadó (nincs nálunk a bölcsek köve, nem mi mondjuk meg a tutit). Nem is gyóntatópap, bár a titoktartás minket is szigorúan köt.
Alapvetően vállalati vezetőknek segítünk abban, hogy még sikeresebbek legyenek. Úgy szoktam fogalmazni, hogy mi alapvetően gyémántcsiszolók vagyunk. A vezetők, akiket támogatunk már önmagukban is gyémántok (hiszen azért is nevezték ki őket), azaz mi csak abban segítünk, hogy még fényesebben csilloghassanak.

Emlékszel, milyen volt az első coachingod? Mit éreztél akkor?

Nagyon izgultam, bizonytalan voltam. Új szerep, új kihívás. Amit lehetett, el is rontottam, de legalább sokat tanultam belőle, és csodák csodájára még az ügyfél is elégedett volt. Rettenetesen rosszul menedzseltem az időt és a másfél órás találkozónk közel négyórás lett. Ami ettől sokkal nagyobb hiba volt, hogy még nagyon belecsúsztam a tanácsadós szerepembe, hiszen korábban az voltam. Kvázi megmondtam, mit kellene tennie az ügyfélnek, ahelyett, hogy belőle hoztam volna ki a saját megoldását.

Mi a szép a munkádban, amit a legjobban szeretsz benne?

Fantasztikus dolog az ügyfeleknél felépíteni a bizalmat, és ez nem csak az üzleti területre vonatkozik. Gyorsan megszoktam, hogy velem beszélnek meg olyan nagy horderejű döntéseket, amelyeket később a gazdasági lapok címlapján látok viszont. Vannak, akik a magánéletük problémáit is velem osztják meg. Az egyik ügyfelem, akiről a saját házastársa sem tudta, hogy megműtteti magát, amikor felébredt a műtőben, nekem küldte az első SMS-t. Nagy megtiszteltetésként élem meg az ügyfeleim bizalmát, tény, hogy én is mindent megteszek értük.

Hogyan éled meg, ha nem sikerül a coaching? Ha nem vagy elégedett az eredménnyel?

Ez fura helyzet. Nem nekem kell elégedettnek lennem a coaching eredményével, hanem az ügyfélnek. Az elején volt olyan ügyfelem, akinél azt éreztem, nem haladunk és ez annyira megviselt, hogy elvittem a témát a szupervízoromhoz. Kiderült, hogy haladunk, csak nem az én tempómban, és az ügyfél nagyon elégedett a sebességgel. Azóta másképp kezelem ezeket a helyzeteket.

Mi a legnehezebb a munkádban? A legnagyobb kihívás?

Hogy ne vállaljam túl magam. Hajlamos vagyok rá, mivel imádom a munkám, többet is bevállalok, mint kellene. Szerencsére a családom ilyenkor jelzi, hogy kezdek átesni a ló túloldalára, és akkor visszafogom magam. Van egy szuper csapatom, akik sokat segítenek. Tudom, hogy ha nem én fogom coacholni az ügyfelet, hanem valamelyik kollégám, akkor is ugyanolyan elégedett lesz az ügyfél.

Szerinted melyek azok a tulajdonságaid, amelyek segítenek a munkádban?

Jó a kapcsolatteremtő képességem, szeretem az embereket, megoldásközpontú, pozitív hozzáállású ember vagyok.

Ma már kis csapat vesz körül. Mi alapján választod meg a munkatársaidat?

Régen egyedül választottam ki a tagokat, de rájöttem, sokkal jobb, ha együtt dönt a csapat. Nem elég, ha valaki szakmailag kompetens, fontos az is, hogy a csapatba jól be tudjon illeszkedni. Ezért is van mindenkinek egy mentora a belépéstől, aki támogatja ebben a folyamatban. Mivel a magyar coachok közel 40 százalékát mi képeztük, szeretünk a nálunk végzettek közül válogatni. Így nem az alapján döntünk, amit valaki egy-két egyórás állásinterjún mutat magából, hanem heteken, hónapokon át látjuk a viselkedését.

Szerinted jó főnök vagy? Ha megkérdeznénk a munkatársaidat, milyen vezetőnek írnának le?

Megkérdeztem őket, és ilyeneket mondtak: támogató, inspiráló, megoldásfókuszú, win-winre törekvő, ügyfélközpontú, strukturált. Egyikük egy szóval így írt le: energiabomba.

Volt krízispont a karrieredben? Amikor úgy érezted, kiégtél és nem élvezed annyira a munkádat?

Ilyen még nem volt. Szerintem azért sem, mert nagyon változatos a munkám. Nemcsak coacholok, de coachképzést is tartok, könyveket írok, vezetem a csapatom, most épp interjút adok.

Magyarország felsővezetőinek jó része volt már az ügyfeled, ami network szempontjából is nagyon kedvező. Mire tudod felhasználni ezt a kapcsolatrendszert?

Nagyon hiszek a win-win helyzetekben. A legjobb barátnőm pár hete kapcsolatbrókernek nevezett. Igaza van. Ha hallok valakit, akinek kell például egy jó logisztikai igazgató és ismerek ilyet, összehozom őket egy kávéra. Ha működik a kémia, hajrá, ha nem, akkor csak egy kávényi időt vesztettek. Általában jó a szimatom, és lesz belőle együttműködés. Ha van egy ügyfelem, akinek kell 200 új alkalmazott, és épp tudok valakit, aki leépít, összehozom őket, hátha találnak közös megoldást. Jó érzéssel tölt el, amikor látom, hogy mindkét fél elégedett.

A szabadidődben hogyan kapcsolódsz ki?

Vannak olyan feltöltődést segítő programjaim, amit szeretek egyedül csinálni. Például masszőrhöz járni. Vannak, amit szeretek a családtagjaimmal végezni, például a lányommal krimit nézni vagy kabarét hallgatni. Sokszor mondom, hogy annyira szeretem a munkám, hogy ingyen is coacholnék, de még szerencse, hogy a férjem is közgazdász, aki ilyenkor mindig mondja: örülök, hogy élvezed, de azért ne felejtsd el kiszámlázni. embernek, mint én, akinek a szenvedélye a munkája, 7/24 boldogság az élet.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Velem is megtörtént, #metoo metoo

Velem is megtörtént, #metoo