Mi már olvastuk: Irvine Welsh – Mocsok

2015. január 30.
Minden pénteken olyan könyvekről írunk nektek, amelyeket mi már olvastunk, szerettünk és jó szívvel ajánlunk.

Irvine Welsh: Mocsok

Az első mondat: „Az a baj a hozzá hasonló emberekkel, hogy azt hiszik, csak úgy lerázhatják a hozzám hasonló embereket.”

A történet: Színültig van a címbéli mocsokkal: átjárja az olcsó whiskey, az izzadság, a vér és egyéb testnedvek – önző és kisstílű benne minden szereplő. A sztorinak még főhőse sincs, hiszen semmi hősies nem akad Bruce Robertson rendőr őrmesterben, aki a maga nagyra növesztett pénz-nő-pia háromszögében játssza piti kis játszmáit, és bár azt hiszi, egyre feljebb kapaszkodik a ranglétrán, valójában egyre mélyebbre süllyed. Mintha valami negyvenes évekbeli film noirból és Kusturica gengsztereiből gyúrná össze a saját figuráját, akit – mint az a könyv oldalain plasztikusan meg is jelenik – egy hatalmas féreg rág belülről: orvosi és erkölcsi értelemben egyaránt.

Az erőssége: Húzós, erős, könyörtelen szöveg, amit itt-ott kissé mintha túlírt volna a szerző, de nyers alapossággal megrajzolt alakjai és a pontos, a stílusra remekül ráérző fordítás nem engedik lankadni a figyelmet. A velejéig korrupt Robertsonnal együtt csúszunk egyre beljebb és lejjebb Edinburgh lúzerei meg szarházijai közé, szóval a politikai korrektségért járó díjat nem fogja besöpörni a könyv, de ezt egy vállrándítással el is intézhetjük.

A szerzőről: Welsh maga is Edinburgh-ban született, jelenleg Chicagóban él. Az 1993-as Trainspotting óta a világ minden szegletében jegyzik (a regény és a film kultstátuszához sem férhet kétség – a Mocsokból készült filmet amúgy 2013-ban mutatták be a mozik). A Skagboys vagy a Pornó című könyvei is elérhetők magyarul, mi pedig már be is készítettük magunk mellé a szintén Bus András fordította A sziámi ikrek szexuális élete című könyvét.

Hol, mikor olvasd: Semmiképp se méregtelenítés vagy wellnesshétvége kísérője legyen. Piaszagú, trágár és elég kiábrándító világba tessékel be a regény (mégiscsak egy Welsh-könyvről van szó), miközben végtelenül szórakoztató olvasmány. Az ember gyomrát azért meg-megüli, nem is ajánljuk egy szuszra. A maradék téli, semmi másra nem alkalmas hétvégéken viszont tökéletes.

Trubadúr Kiadó, 2014, 496 oldal