Amikor különböző nézőpontok el akarják nyomni egymást

Most először dolgoztok együtt alkotóként is. Hogyan működtetek együtt?

Ricardo Machado: A különböző nézőpontok témája Anna ötlete volt, ezt fejlesztettük tovább együtt. Messze élünk egymástól, de erősen kötődünk személyesen és alkotóként is. Vicces, valójában mennyire nincs köztünk távolság.

Réti Anna: Mármint a portugál és magyar háttér miatt.

Richardo: Igen, pontosan. Ugyanúgy gondolkodunk…

Anna: …színházról, mozdulatokról. Ugyanazok a gondolatok, értékek fontosak számunkra.

Volt, amiben nem értettek egyet? Amelyben előjöttek a különböző nézőpontok?

Richardo: Nem igazán voltak köztünk ellentétek.

Anna: Mindig egyetértünk (nevet).

Richardo: Szoktunk is erről beszélgetni, hogy talán ez nem is olyan jó dolog (nevet).

Anna: Persze a kapcsolódás szuper érzés.

Richardo: Mikor az egyikünknek van egy ötlete, azt addig támogatjuk, amíg meg nem néztük, hová is vezetne. Sokszor végül az hagyja el az adott utat, aki kitalálta. Teret hagyunk egymásnak.

Közös értékek, gondolatok alapján dolgoztok. Melyek ezek pontosan?

Anna: Ilyen például az, amit a mozgás értékéről gondolunk. Egy-egy mozdulat az egész testre hatással van. Például amikor a lábad mozog, az adott mozdulatban és pillanatban az egész ember benne van. Ez nagyon fontos dolog. Amikor először láttam Ricardót táncolni, improvizálni, éppen az fogott meg, hogy mennyire jelen van az adott pillanatban. Lehet, hogy ez egyszerű dolognak tűnik, de valójában nagyon kevesen képesek megcsinálni. (Réti Anna Ido Batash-sal közös, szintén a Trafóban bemutatott Ego Trip című munkája éppen ezt a gondolatot dolgozza fel – a szerk.)

Richardo: Őszintének és teljesnek lenni a pillanatokban olyasmi, ami folyamatos elköteleződést kíván. Mindketten ezt próbáljuk fejleszteni.

Amikor először olvastam a Point of You témájáról, az itthon tapasztalható közéleti megosztottságra asszociáltam. Képesek vagyunk gyakorlatilag párhuzamos univerzumokban létezni, akár velünk egy időben és helyen élő emberekkel is.

Ricardo: Van egy közös jelenetünk, amit egymás között diktátornak hívunk. Akkor kezdtünk dolgozni rajta, mikor Vlagyimir Putyin Magyarországra látogatott. Először csak hülyéskedtünk, aztán elkezdtünk gondolkodni. Végül a konkrét politikus témától messze jutottunk, de megtartottuk a jelenetet. Milyen nézőpontja lehet valakinek, aki megmondja másoknak, hogy mit és mikor láthatnak?

Anna: A darab nem kifejezetten politikus, de kiindulópontként fontos volt számomra ez a közéleti megosztottság, amit említesz. Például ott van az a videó, amiben Orbán és Juncker (Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke – a szerk.) kezet fog. Elképesztő, mennyire különböző módon interpretálta ugyanazt a mozdulatot a jobb- és a baloldali sajtó. Ugyanakkor nem csak a mai Magyarországról van szó. Az emberek ugyanazokat a tényeket képesek nagyon másként látni – és ez rendben van. A probléma akkor kezdődik, amikor ezek a különböző nézőpontok el akarják nyomni egymást. Ezt sokszor tapasztalom. Nem vagyok kifejezetten verbális típus, most is nehezen fejezem ki magam pontosan. Sokszor voltam már abban a frusztráló helyzetben, hogy egy vitában nem tudtam a másik számára kifejteni a nézőpontomat – persze lehet, hogy ő is ugyanezt érezte velem kapcsolatban.

A Point of You során optikai csalódásokkal is dolgoztatok. Miről van szó pontosan?

Anna: Az illúziók inspiráltak minket, de csak a testünket használtuk egyfajta optikai csalódásként. Olyan helyzeteket és szituációkat kerestünk, melyekben a testünk alakítja magát az illúziót. Nem kell semmilyen varázslatos dologra gondolni, kicsi, egyszerű dolgokról van szó.

Ricardo: Például, hogy hogyan tudod egy kis részlet megváltoztatásával teljesen másként látni és érzékelni a dolgokat.

Anna: A nem tiszta, homályos, kétértelmű dolgokat szeretnénk láthatóvá tenni. Így mindenki eldöntheti, mit is lát. Nem szeretnénk megmondani, hogy itt és most ezt kell érteni, ott meg azt. Lehetőséget szeretnénk adni. Lehet, hogy ezt túlzás állítani – egyszerre várok semmit és mindent a közönségtől, – de azt szeretnénk, hogy a közönség rájöjjön, milyen sokféleképpen lehet egy adott dolgot befogadni.

Anna, pár éve azt mondtad egy interjúban, többek között azért nincs saját társulatod, mert nem találtál állandó alkotótársakat.

Anna: Ennek a kérdésnek sok oldala van. Ott van például a felelősség, hogy ha állandó csapattal dolgozol, folyamatosan tudnod kell munkát is adni. Aztán ott vannak az anyagiak. Idén nem kaptam működési támogatást, most lehetőségem sincs saját társulat felépítésére.

Ha mégis lenne?

Anna: Nagyon érdekel annak a lehetősége, hogy emberekkel hosszú ideig dolgozzam együtt. Elképesztő, mikor valakit mélyen megismersz alkotótársként is. Most Ricardóval éppen ezt érzem, és ez szerencsés dolog. De ő Portugáliában él, és amúgy is nagyon elfoglalt.

Mi lesz később a Point of You-val?

Ricardo: Egy turnéban gondolkodunk. Mindenhol azt látom, hogy mivel támogatást egy-egy projektekre kapunk, a darabok nem fejlődhetnek. Előadod kétszer-háromszor, de minimum tízszer kellene. A premier idejére még nincs kész semmi. Nincs lehetőség igazán elmélyülni, megérteni.

Anna: Már amikor a darab készült, akkor szempont volt, hogy utazni tudjunk vele. Nincsenek például technikusaink. Mi foglalkozunk a hanggal, a világítással is. A lehető legalacsonyabb költségvetéssel dolgoztunk, hogy ne abból legyen baj, túl drága lenne utazni.

RM: Nincs dekor, nincs beállítás. Csak mi ketten és a tér.

Anna: Kíváncsian várjuk, milyen lesz az előadás a közönséggel együtt. Ez persze mindig izgalmas, de most közel lesznek hozzánk az emberek, erősen befolyásolják majd a darabot.

Ricardo: Azt nem mondhatjuk el még pontosan, hogy mit tervezünk, de dolgozni szeretnénk a közönséggel. Még nem tudjuk, mi lesz, de nem félek attól, hogy hibázunk. Megpróbáljuk. Az is szép, ha megpróbálsz valamit és semmilyen reakciót nem kapsz.

Anna: Vagy negatív reakciót kapsz. Az is egy nézőpont.

Az előadás a SÍN Kulturális Központ és a DNA támogatásával jöhetett létre.

Fotó: Borovi Dániel