Sztárok 2017. augusztus 1.

Zséda: „Mindig is történetmesélőnek tartottam magam”

Zséda szólókarrierjének 15. évfordulóját ünnepli nyári turnésorozatával. Ennek csúcspontja lesz augusztusi koncertje a Budapest Parkban, amely mint mindig, most is tartogat meglepetéseket.

15 év egy énekesi karrier esetében, gondolom, már történelemnek számít. Te hogyan élted meg ezt az időszakot, milyen korszakaid voltak?

A 15 év csak a szólókarrierem eddigi ideje, előtte már 7 évet töltöttem a Cotton Club Singersben, azt megelőzően is több éve színházzal és énekléssel foglalkoztam. A pályám korszakait mindig is lemezekhez kötöttem. Az albumok számomra mérföldkövek, a hat lemez hat korszakot jelöl. Amikor visszatekintek, mindig igyekszem a teljes képet nézni, mint egy festményt. Minden dal, mindegyik album kellett ahhoz, hogy egy olyan szintű zenei anyag összeálljon, mint ami augusztus 12-én lesz a Budapest Parkban. Mindig is olyan történeteket kerestem, amelyekről úgy gondoltam, hogy fontosak az emberek életében. Most az a dolgom, hogy ezek a dalok egy izgalmas képpé álljanak össze egy szórakoztató, vibráló koncerten, ahol a mélységektől az elrepítő zenékig minden jelen lesz.

A gyermeked születése mennyire befolyásolta a munkádat, a személyiségedet? Változott a zenei stílusod a kisfiad születése után?

Mindig is úgy képzeltem, hogy lesz gyerekem. Sosem volt kérdés, hogy belefér-e a pályámba. Közben azt tapasztaltam, hogy nem várt dolgokat hoz ki az emberből az anyává válás. Belőlem például az erőteljesebb, határozottabb, bátrabb nőt és nőiséget hozta ki. A fiam születése után jött a Fekete rúzs- és a Rouge-album, amelyeken jól érződik ez a változás.

Miért döntöttél úgy, hogy a sikeres Cotton Club Singers időszak után szólókarrierbe kezdesz?

Egy robogó szekérről ugrottam le, mert a saját zenémet, a saját dalaimat, a saját produkciómat akartam megvalósítani. Ugyan ma is büszke vagyok rá, hogy olyasmit hoztunk létre, ami azóta is egyedülálló, mégis azt éreztem, ez már nem az enyém. Alkotó emberként, ha új tervek születnek a fejemben, megállíthatatlanul elindulok a megvalósításuk felé. Szólókarrierről álmodtam, mentem az érzéseim után. Ugyanakkor azt az 1-2 évet, míg az első szólóalbumom megjelent, közel sem álmodozással, hanem kőkemény munkával töltöttem. Az együttes sikerét nem lehetett „átvinni", meg kellett dolgoznom a szólósikerért, ahogy azóta is megdolgozok minden egyes lemezért, koncertért.

Amikor egy koncert során lenézel a színpadról a közönségre, milyen típusú embereket látsz?

Teljesen vegyes a közönség, rengeteg fiatal jön a koncertekre, és az érettebb korosztály is, akik már rég követik a zenémet. Mindig is történetmesélőnek tartottam magam, olyan történeteket akarok megénekelni, amelyek sok embernek lehetnek fontosak. Azt szoktam mondani, azt szeretném, hogy mindenkinek legyen legalább egy kedvenc Zséda-dala.

Amikor új dalok születnek, figyelembe veszed a közönséged igényeit, elvárásait, vagy megleped őket újításokkal?

Az a célom, hogy olyan dalokat hozzak létre, amelyekben megtalálhatják a saját életüket, a saját történetüket. Sokan azt hiszik, ha egyszer sikeres lesz az ember, akkor mindig úgy marad. Igazából folyamatosan újra kell teremteni mindent. Bár az emberek sokszor félnek a változtatásoktól, változások nélkül nem lehet fejlődni, továbblépni. Egy zenésznek mindig nyitottnak kell maradnia, muszáj néha elmozdulni a megszokottól, kitágítani a határokat, mind zeneileg, mind emberileg. Ez persze nehézségekkel is járhat, és sok időbe telhet, amíg a hallgatóság megszokja az újat. Van, hogy évek telnek el, míg minden helyreáll, de akkor is megéri.

Mennyire fontos neked, hogy a koncerted igazi show legyen? A színpadi jelenlét, a fények, a ruhák, a táncosok mennyire képezik a részét a műsornak?

Imádom a show világát, és tudom, hogy 2017-ben hogyan kell kinéznie egy professzionális műsornak, miként tudom ezt létrehozni hangzásban, látványban, milyen zenészekkel, milyen mozgásokkal, stb. Ilyen lesz a Budapest Parkban is a koncert-show. Ugyanakkor mindenféle színpadon jól érzem magam, szívesen megyek kisebb koncerttermekbe is, és vannak olyan fellépéseim is, ahol csak egy zongorával vagy pár hangszerrel kiegészülve tudunk megteremteni egy varázslatos estét.

Tartogatsz valami meglepetést a Budapest Park koncertedre?

Igazi különlegesség lesz, hogy a világhírű dobos, Borlai Gergő Los Angelesből, a külföldi turnékörútjáról az én koncertem kedvéért jön haza. Örültem a Budapest Park felkérésének, úgy érzem, ott a helyem, épp nekem való ez a szabadtéri fesztiválhangulat. A szórakoztatás a lételemem, egy ütős show-műsorra készülök. A Budapest Park meghívása egybeesett az Eperhold című számom megjelenésével. Örülök, hogy ez a dal a koncerteken is nagyon jól működik, és a rádiók is megszerették. Jólesett, amikor nemrég hallottam, hogy úgy konferálták fel, az Eperhold „összeforrott" a 2017-es nyárral. A lüktető ritmusa, a szövege épp passzolni fog a nyári bulihangulathoz. A korábbi pörgős, bulis dalok is elhangoznak majd, mint a Dance vagy az És megindul a föld, de azért a líraibb hangvételű dalok sem maradnak ki. A koncert előtt A Dalból ismert Petruska lép színpadra.

Nemrégiben a Nők Lapja címlapján szerepeltél, és a múltban is sokszor készítettek női magazinok interjút veled. Ugyanakkor profi honlapot működtet a csapatod, a közösségi oldalakon rengeteg a követőd, akikkel napi szinten tartjátok a kapcsolatot. Szerinted mennyire fontos egy énekesnőnek a médiában való folyamatos és erőteljes jelenlét?

Ezt a részét is szeretem a hivatásomnak. A fotózásokat, forgatásokat, azt, hogy előadóként, emberként, nőként egyaránt kíváncsiak a véleményemre. Mindazt, ami a közösségi médiában rólam látszik, nagyrészt magam csinálom, nincs erre külön csapatom, mivel úgy gondolom, csak így maradhat hiteles, így szól tényleg rólam és az engem körülvevő világról.

Dobó Kata nemrég egy interjúban lelkesen mesélt arról, menyire élvezi, hogy a Facebook- és az Instagram-posztjaival ő irányítja a közvéleményben róla kialakult képet. Kata gyorsan előkelő helyet szerzett a magyar influencerek világában. Szerinted te is nagy hatást gyakorolsz a közösségi médián keresztül a rajongókra?

Az Instagramot kifejezetten szeretem, a pillanatok, képek megosztását, az egész lazább, így személyesebb tud lenni. A Facebookot inkább zenei, szakmai témákhoz használom. Ahhoz, hogy az ember a közösségi oldalakat tényleg profin működtesse, rengeteg munka és idő kell. Olyan, mintha lenne még két gyerekem. Persze örülök az olyan rangos márkák megkeresésének, mint a Nespresso, a Marquise vagy a La Mer, amelyekkel tudok azonosulni. Én magam is ezt a kávét iszom, ezeket hordom, használom szívesen, miért ne osszam meg ezt a követőimmel is? Ugyanakkor nem akarom, hogy bármi a zenélés rovására menjen, annyi energiám jut a közösségi oldalakra, amennyi most látszik mindebből.

Mi a véleményed arról, hogy bloggerek, vloggerek a fiatal generáció példaképei?

A zene, a divat, a közélet engem is érdekel, bizonyos híroldalakat is követek. Szerintem képben kell lenni, de nem szabad túl sokat foglalkozni mindezzel, mert az az alkotás rovására megy, be tudja „rántani" az embert, megváltoztatja a gondolkodást. Számomra a zenészlét a legfontosabb, arra használom a közösségi médiát, ami ehhez hozzátartozik.

Milyen zenét hallgat a kisfiad? Vannak olyan dalok, amelyeket mind a ketten szerettek?

Leginkább a rapet kedveli. Sokféle zenét hallgatunk együtt is, az én dalaimat is szereti, várja a koncertjeimet, sokszor neki mutatom meg elsők között az új dalokat. Tanul zongorázni, de úszik és focizik is, és az autóversenyzést is szereti.

Van esély rá, hogy ő is zenei pályára lép majd?

Korai lenne arról gondolkodni, hogy milyen pályát választ majd. Bár fontos volt nekem, hogy tanuljon zenét, de nem azért, hogy zenei pályára lépjen, hanem hogy legyen egy hangszere, ami mellé leülhet, amivel kifejezheti magát, ami örömet adhat neki.


Galéria