Havasi Judit: „Ha már nem örömteli a munka, engedjük meg magunknak a váltást!”

2019. április 18.
Eredeti szakterületén több évet töltött el multinacionális szervezetek HR-vezetőjeként. Később coach-ként talált újból önmagára, szervezeti, valamint pár- és családterápiás helyzetekben is segít. Erősen foglalkoztatja a társadalmi felelősségvállalás. A karrier újratervezéséről, hétköznapi örömökről és a változásról beszélgettünk, amihez nélkülözhetetlen, hogy tudjuk, mit mutat a belső iránytűnk.

Mikor érdemes elgondolkodni a karrier újratervezésén?

Amikor már régóta nem tudunk igazán elkötelezetten dolgozni, esetleg ugyanazok a problémák köszönnek vissza, vagy például megpróbáltunk mindent megtenni, mégsem tudtuk megoldani a helyzetet. Ha már nem okoz elégedettséget az elvégzett munka, nem boldogan megyünk be és az ott töltött idő is kevés örömet okoz. A legjobb folyamatosan figyelni magunkat, hogy mi az, ami nagyon megmozgat, azaz mi az én motivátorom abban, hogy igazi jó teljesítményt hozzak.

Ha ez nincs meg a munkában, alternatíva lehet a szabadidőben megtalálni ezeket a feltöltő tevékenységeket, azaz a flow-t?

Nagyon sok időt töltünk egy munkahelyen, ezért fontos lenne, hogy a munka örömteli tevékenység legyen, sok esetben azonban kompromisszumot kell kötnünk. Ha így van, akkor pedig az a fontos, hogy tudatosítsam, mennyi időre kötöm ezt a kompromisszumot és milyen cél érdekében. Egy személynek több karriermotivátora is van, hogy ha ezek közül az első háromból már egy-kettő teljesül egy munkahelyen, akkor az már viszonylag örömteli munkát tud hozni. Attól is függ, hogy milyen életszakaszban van az illető, például a karrierje elején van-e vagy abban az életszakaszban, amikor már elengedhetetlennek érzi, hogy hivatást és nem munkát találjon.

Te is amiatt váltottál, mert már nem volt örömteli a munkád?

Azon a HR területen, ahol kezdtem, egy ideig nagyon megtaláltam magam, fontos volt, hogy folyamatosan fejlődhessek, tanulhassak és valahogy segítsem a többieket abban, hogy kiteljesedjenek, elégedettek legyenek és jól érezzék magukat az üzleti célok teljesítése közben. Később úgy tudtam volna előre lépni, hogy egyre nagyobb vezető vagyok, de ez nem motivált. Aztán jöttek a gyerekek. Napjainkban állandó dilemma, hogy a nő milyen arányban ossza meg magát a szerepei között, mi az, ami igazán fontos. A gyerekekhez és az önmegvalósításhoz kellett egy rugalmasabb időbeosztás, akkor váltottam a tanácsadói oldalra. Továbbra is ott volt a gondolataimban a világmegváltó, világjobbító szándék, így jött később egy olyan civil szervezeti munka, ahol a korábbi üzleti tudásom kombinálhattam a coaching-gal és a világjobbítással.

Mit nyertél a karrierváltásokból?

Energiát és motivációt, mert egy jó cél érdekében dolgozhattam, kapcsolati hálót és inspirációt arra, hogy folyamatosan fejlődjek.

A jelenlegi karrieredben mi lenne az a jel, amit „váltási kényszerként” értelmeznél?

Ha sokáig azt érezném, hogy nem önazonos dolgokat csinálok, amiben nem tudok lelkesedéssel lenni. Ha nem tudok tanulni és valami magasabb rendű célt is szolgálni azzal a tevékenységgel, amit végzek.

Mennyire fontos a holisztikus szemléletmód, hogy a munkát és magánéletet egymással kölcsönhatásban tudjuk kezelni?

Most már kevésbé beszélünk arról, hogy munka-magánélet egyensúly legyen, jobban használjuk az egy élet fogalmát, hiszen a digitális technikákkal beáramlik a munka a magánéletünkbe, és a magánéletbeli küzdelmeink is – akár akarjuk, akár nem – hatnak a munkánkra. Az igazán jó munkáltató foglalkozik azzal is, hogy a munkahelyre beérkező munkavállalónak van magánélete és sokszor azzal tudja megtartani, ha olyan programokat is szervez neki, amelyek az ő jóllétét szolgálják, gondjainak megoldásában segítenek, nem csak azzal foglalkozik, hogy a munkatárs szakmailag hogyan tud még jobban teljesíteni. Emiatt nem igazán szétválasztható a munka a magánélettől. A legfontosabb, hogy tudatosak legyünk, vegyük számba, hogy milyen szerepek vannak a saját életünkben, azok mennyire fontosak és időnként nézzünk rá, hogy annyi időt töltünk-e velük, amennyire fontosak számunkra. Nem lehet egyszerre mindegyik szerepet jól vinni, mindig valamelyik előrébb kerül.

A változáshoz való hozzáállás mennyire jelenik meg a coaching folyamatokban?

Két idevágó, ma nagyon divatos kifejezés jelenik meg a változás kapcsán: az agilitás és a reziliencia. Az agilitás az, hogy gyorsan és rugalmasan tudjak reagálni adott információkra, akadályokra, merjek dönteni és hibázni, aztán a hibákból tanulva javítani. Mégis sok cégnél még az az általános elvárás, hogy gyorsan döntsünk és lehetőleg ne hibázzunk. A reziliencia pedig azt jelenti, hogy az állandó változásban hogyan tudom megtartani magam, hogyan tudok rugalmas ellenálló-alkalmazkodó képességet kifejleszteni, nehéz helyzetekből felállni. Jó, ha tudod, hogy mi a te belső iránytűd, találj rá arra, hogy mik tartanak meg nehéz helyzetekben és azokat az értékeket hogyan tudod összhangba hozni a szervezeti értékekkel. Ezek a „cölöpök” képessé tesznek a gyors váltásra. A változásra való képességben is szerepet játszik a karriermotivátor, nemcsak az életkor. Ha valakinek a biztonság, stabilitás megőrzése az, akkor neki nehéz ezt megélni, mert arra fog törekedni, hogy mi az, amit fenn tud tartani. Reziliencia szempontjából az a feladat, hogy tudjam, mi az, amivel folyamatosan tudom tölteni magam. A mostani gyorsan változó világban az agilitás azért nagy előny például, mert sokszor van az, hogy valamerre elindulunk, de időközben változik az ügyféligény, a piaci környezet, de mi akkor is tovább tudunk lépni, gyorsan tudunk reagálni. A stratégiákban is már leginkább csak irányokat jelölnek ki, mert tudják, hogy menet közben változtatni kell majd rajta. Fontos az is, hogy hogyan viszonyulok a kudarcaimhoz. Hogyan tekintek rá: ciki vagy elismerem, hogy ez nem sikerült, de rájövök, hogy mit kell tennem azért, hogy legközelebb jobban menjen. A jó önismeret elengedhetetlen.

A karrierváltás során a szakmai támogatásod pontosan mit jelent?

A coaching alapvetően egy támogató kapcsolat, pont ezt az önismeretet is segíti, hogy megtaláld a saját megoldásodat a saját kihívásodra és a saját célod minél tisztábban, tapinthatóan megteremtsd magadnak. Az erősségeidet tudatosítsd, hogy mi az, ami ehhez már most is megvan, és találd meg, hogy mi támogat a célod elérésében. Ilyenkor sokszor előjönnek a családból hozott hiedelmek, amelyekkel foglalkozni kell.

Melyek a leggyakrabban előforduló nehézségek, amelyekkel felkeresnek?

Például hogy a kismamák hogyan tudják újból megtalálni önmagukat, merre induljanak el, hogyan teljesedjenek ki. De olyan is van, hogy a személy sok mindent elért, magas pozícióba jutott, de mégsem annyira boldog, elégedett. Ilyenkor felmerülnek azok a kérdések, hogy hogyan tud ezen változtatni vagy ki kell-e lépnie a jelenlegi helyzetből. Életközép táján pedig többen eljutnak oda, hogy már csak olyannal akarnak foglalkozni, ami igazán fontos és hasznos. Az alapvető kérdés ebben az esetben, hogy mi végre születtem, mi az életfeladatom? Erre rátalálni és ebben kiteljesedni nem kis kihívás.

Melyek a leggyakoribb kifogások?

Nehézségek vannak, kifogások kevésbé. A coachingban az a fontos, hogy az első pici lépést tegye meg a változás előtt álló egyén. Nehézség a félelem, például, hogy ki ne derüljön, hogy mégsem vagyok olyan jó, vagy ki ne derüljön, hogy miben nem vagyok jó. De a teljes szabadság is ijesztő lehet elsőre, hogy én vagyok teljesen a felelős, én strukturálom az időm, a vállalkozásom, minden tőlem függ. Az is érdekes egy váltáskor, hogy a biztató hangokat hallom meg vagy azokat, amelyek visszatartanak?  Előfordul, hogy egy olyan „üzenet” jön a családból, hogy csak a nehéz, izzadságos munkával lehet sok pénzt keresni. Sokan ezért hajtják szét magukat. Fontos a kreatív problémamegoldás, hogy merjen továbblépni. A coachingban feltárjuk, hogy mi az, ami igazából gátolja ezt: hogy nem lát célt, vagy nem tud elkötelezett lenni vagy van egy nagyon erős elvárás, aminek meg akar felelni. Férfiaknál (persze ott nem, ahol az apuka van otthon GYED-en) láttam többször, hogy a családfenntartás is plusz súly és felelősség. Ebből is látható, hogy a párkapcsolati, de még az egészségügyi probléma is begyűrűzhet a munkába, tehát nem lehet különválasztani a munkát a magánélettől. A munkavállaló akkor tud elkötelezetten dolgozni, ha a munkahelyen ezt figyelembe tudják venni. A pozitív pszichológia pont azzal is foglalkozik, hogy akkor tudjuk a rezilienciánkat erősíteni, ha minél több örömet okozó dolgot teszünk, minél elkötelezettebben, belemerülve és olyan életet élünk amiben, hatással tudunk lenni a környezetünkre és jobbítani azt. Nem kérdés, hogy ennek nagy részét a munkánkban is meg kell, hogy éljük! Ez segít azon is, hogy a változásban stabilak tudjunk maradni.

Ha szeretnéd megtalálni álmaid munkáját, és úgy érzed, már csak te magad jelented az akadályt ebben, inspirálódj Judittal a Central Akadémia 2019. májusában induló karrier újratervező kurzusán. Részletek ITT

szerző: Gyarmati Zsuzsa, a Central Médiaakadémia hallgatója