Vendégségben Raikkönenék garázsában

2012. július 29.

Tükörsima, hófehér felületek között dolgozó szerelők, menedzserek, koordinátorok és négy olasz séf – ők mind azért dolgoznak, hogy a Lotus-istálló versenyzői a legjobban teljesítsenek a Hungaroringen. A csapatban egy magyar lányt is találtunk, menedzser a vendéglátó részlegen. A vasárnapi Magyar Nagydíj előtt a Lotus-istálló kulisszái mögé kalauzoljuk olvasóinkat.


„A Hungaroringen csak az a versenyző nem szenved, aki nyer. Idén nem akarok szenvedni” – mondta a mindig velősen fogalmazó Kimi Raikkönen, aki Budapestet egyébként nagyszerű helynek tartja a vakációja megkezdéséhez. Csapattársa, Romain Grosjean pedig nászútra megy egyből a magyar futam után. Geoff Simons, a csapat logisztikai koordinátora szenvedélyesen szereti elképesztően stresszes munkáját, és éppen ezért a szünidő első hetében még képtelen kikapcsolni. Felelőssége óriási: rajta áll vagy bukik, hogy a hetvenfős csapatból mindenki és minden időben megérkezzen a futamokra, a garázsok és a kiszolgáló épületek határidőre felépüljenek. Feladata azért is összetett, mert nem lehet az összes alkatrészt előre elküldeni, annyira gyorsan változik a technológia ebben a sportban. 

Hajóval és kamionokkal érkezik minden, amire állandóan szükség van, például a vendéglátásban használt tárgyak, generátorok. A többi, nem állandó tárgy repülőn utazik. A szervezésben a csapattagok is segítik. „Megkönnyíti Kimi és Romain dolgát, hogy a csapatszellem fantasztikus. Olajozottan tudunk együttműködni, egy homokszem sincs a gépezetben.” Bizonyára nem is lehetne a csapat harmadik a pontversenyben, ha másként lenne.

Szerzőnk a Hungaroringen


A tükörsima, hófehér, steril felületek között dolgozó szerelők leginkább egy hihetetlen önfegyelemmel ügyködő hangyabolyhoz hasonlítanak fekete overalljukban. Feszült koncentrálás és fáradtság egyenlő arányban látszik az arcokon – nem csoda, a szezon első félévének végén járunk. Számukra minden egyes futam azt jelenti, hogy öt napon át a nap 24 órájában vizsgálják az autót. Átlagosan három órát alszanak ezeken a napokon, meséli Geoff. 
Kollégája, Luca kalauzol minket a garázsban, igaz, a hangok alapján lehetnénk akár barkácsműhelyben vagy fogorvosi rendelőben is. A garázs középső traktusában ellenőrzik a motorolaj minőségét egy kávéautomatához hasonló gépezetben. Ugyanitt tizenkét monitoron követik majd nyomon a futam során a versenyt, és innen adnak instrukciókat a versenyzőknek. A garázs első részében pedig embermagasságig feltornyozott kerekek forrósodnak megfelelő hőmérsékletűre, „Kimi” vagy „Romain” felirattal.

A negyvenöt fős technikai csapattal egy nagyjából huszonöt fős kiszolgáló személyzet is utazik. A szezonban négy olasz séf főz az éhes szájakra. Luca és Geoff szerint valódi hízókúra az itáliai szakácsok kosztján élni, de ha valahol, itt kell az energia. Az aznapi menü parmezán szuflé, bolognai szószos penne sajtkéregben és diós, ribizlis mascarpone krém. A hetvenfős csapatban a nők jellemzően marketingesek, hoszteszek és felszolgálók. Csendben, fegyelmezetten, kifogástalan külsővel végzik munkájukat a vitathatatlanul férfias közegben. Természetesen magyar lány is van köztük: Nyers Anita a Lotus vendéglátó részlegének menedzsere. 

Ismét a garázsban vagyunk, ahol Luca egyik legújabb aerodinamikai újításukkal dicsekszik, aminek köszönhetően nem csak az autó teljesítménye nő, hanem jelentős mértékben csökken az üzemanyag-fogyasztás is. Büszkék rá, hogy fejlesztéseik a környezetvédelmet is szolgálják, és nem kisebb céggel, mint a repülőgépgyártó Boeinggel cserélnek technológiát egymás között. Azon viszont a technikai fejlődés sem segít, hogy az autóversenyzők fülkéjében akár ötven fok forróság is lehet, az ülésük folyamatosan rázkódik vezetés közben, a fejükre pedig olyan nyomás nehezedik, mintha egy harminckilós bőröndöt kellene tartaniuk. De a teherben – ha csak mentálisan is – osztozik egy profi, összehangolt csapat. Vidám, közvetlen, szenvedélyes emberek, akik minden szezonban 160 000 kilométert utaznak csak a munkájuk miatt, hogy élettel töltsék meg az ultramodern, kissé rideg tereket.

Szöveg: Deme Zsófia, a Sanoma Médiaakadémia hallgatója