Elvonulás helyett – David Gelb: Sushiálmok

2012. december 18.

Gyönyörű, napjaink legünnepeltebb dokumentumfilmje. Még azok is szeretni fogják, akik a sushit nem. A 21. század egyik legszebb távol-keleti meséje egy japán öregúrról.

A Sushiálmok című dokumentumfilm olyan így december vége felé vánszorogva a Golden Globe-jelölések, egymásra ígérő premierek, jövő évi Oscar-szobor-jóslatok sűrű masszájában, mint Krisztus eljövetele anno. Szép és egyértelmű. Kicsit újjászületik az ember tőle, és a világvége-karácsony-újév cirkusz is a helyére kerül abban a másfél órában a mozifotelben (a jövő évi fogadalmakra is nagy hatással lesz, ezt borítékoljuk).

Egy 85 éves, három Michelin-csillagos sushiséfet ismerünk meg, Jiro Onót és apró éttermét, amely egy tokiói metróaluljáróban bújik meg. Nem is étterem az, csak afféle tízasztalos büfé, ahová – hoppá – hosszú hónapokra előre lehet csak széket foglalni, és 300 dollárról indulunk. A legnevesebb tokiói sushikritikus is csak keresi a hasonlatokat (a concertót érzi valamiképp méltónak), de ami biztos, állítják többen is, hogy bár a tökéleteset csak megsejthetjük, Jiro éttermében valahogy mindenki közel kerül hozzá (nem meglepő, hogy a japán kormány közkinccsé nyilvánította Jirót, vagy hogy a világhírű séf, Anthony Bourdain ódákat zeng róla).

Persze nem csak az öreg nő a szívünkhöz. Két fia van, egyik keresztjét sem cipelnénk, az fix, de az általuk elmondottak segítenek valamelyest közelebb kerülni ahhoz, amit jobb híján tradíciónak, kitartásnak, fejlődésnek, elfogadásnak vagy sorsnak nevezünk. A szent és nehéz apai örökség így alakul át szép és finom életfeladattá (föladat az, hogy pontosak legyünk). És ezt látjuk a gigantikus halpiac perfekcionista tonhalárusának a szemében, erről mesél fuldokolva kacagva a rizsdíler is, a makrélaárus és nagyjából mindenki, akinek köze van az aprócska sushibárhoz és tulajdonosához. Pedig ahogy és amin ezek az idős japánok nevetgélnek, amiről csöndesen és mormogva mesélnek, ahogy ételről és ételkészítésről dörmögnek, arról tulajdonképpen fogalmunk sincs. Csak megsejthetjük abból, ahogy pontosan 40–50 percig masszíroznak egy-egy polipot, ahogy színielőadássá válik a hajnali halvásárlás, vagy ahogy tökéletes hőmérsékletűre legyeznek egy adag rizst.

Mint valami filozófiai alapmű Philip Glass varázslatos dallamaiba olvadva. Szerintünk simán vetekszik egy hétvégi elvonulás érzelmi töltetével és tanulságaival. 10/10-es. Nagyon nagy kár lenne kihagyni.

Sushiálmok (Jiro dreams of Sushi)
Premier: 2012. december 20.
Forgalmazó: Mozinet Kft.

Szerző: Fiáth Marianna