Megelőlegezzük a Golden Globe-díjat, sőt akár az Oscart is a legjobb női mellékszereplőnek járó kategóriában Anne Hathawaynek A nyomorultakban nyújtott alakításáért. Bár a grandiózus, 160 perces filmben aránylag kevés ideig látható, de lejátssza – sőt leénekli – a többi szereplőt.
Nem a hagyományos értelemben vett musicalről van szó, mégis énekelnek A nyomorultak legújabb feldolgozásában, amelyet Tom Hooper rendezett (legutóbbi filmje A király beszéde, amelyért 2011-ben elnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat).
Eleinte furcsán hat, hogy a jól ismert történet szereplői hétköznapi, nem túl jelentőségteljes mondatokat – „nem tudom, mit mondhatnék”, „nem értem” – is énekelve adnak elő, ráadásul olyan színészek – Hugh Jackman, Russel Crowe –, akik alapvetően nem az énektudásukról híresek. Különösen nehéz dolguk lehetett azért is, mert a dalokat nem utólag énekelték fel, a rendező elképzelése ugyanis az volt, hogy sokkal valóságszerűbb lesz a film, ha a dalokat is „élőben”, a forgatáson veszik fel.
A szerep kedvéért csontsoványra fogyott, rövid hajú Anne Hathawaynek még az éneklés is jól áll – ő alakítja a prostituálttá vált, korábban munkásnőként dolgozó Fantine-t, aki kénytelen a kislányát, Cosette-et egy kocsmáros házaspár gondjaira bízni. Az I dreamed a dream című dalában benne van mindaz a gyötrelem, dac, lemondás, amely áthatja az egész filmet, illetve az eredeti Victor Hugo-regényt. Fantine halála után elég nagy űr marad a filmben, pedig minden egyes szereplő a maximumot hozza ki magából.
Feltétlen említésre méltó még Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen – ők alakítják a haszonleső kocsmáros házaspárt –, groteszk kettősük megjelenése minden egyes alkalommal egy kis fellélegzésre ad lehetőséget a sok monumentális jelenet és a súlyos történések közepette.
A filmet négy Golden Globe-díjra jelölték, Anne Hathaway a legjobb női mellékszereplőnek járó díjért verseng.
Bemutató: december 27.
Forgalmazó: UIP Duna Film
Szerző: Tiefenthaler Eszter
