Interjú fotópályázatunk nyertesével, Németh Barbarával

2019. április 27.
Az idei évben a Marie Claire azokat a profi és amatőr fotósorozatokat zsűrizte, melyek a résztvevők saját szabadságukhoz fűződő viszonyukat tükrözik. Az Allee-ban megrendezett kiállítás dobogósaival készítettünk interjút a szabadságról és a nyertes sorozatok kulisszatitkairól, szimbolikájáról.

Mit jelent számodra a szabadság?

Mint minden fotósnak, nekem is az jelenti a szabadságot, hogy fotózhatok. Illetve a nagypapámmal való különleges kapcsolatom és az a világ, melyben mi ketten vagyunk. Ez a világ a mi képzeletünkre van bízva és senki sem szólhat bele. A fotókon keresztül úgy tudom a kettőnk kapcsolatát megmutatni, ahogyan én azt megálmodom.

Több fotósorozatod alanya volt már a nagypapád?

Igen, ez egy hosszú projekt, lassan 7 éve fotózom a nagypapámat. Mindig jön egy-egy ihlet, és akkor azt mi ketten megvalósítjuk. Valószínűleg ez addig fog tartani, amíg nagypapi él.

Volt valaha olyan extrém koncepciód, melyre nemet mondott?

Soha! A legmeredekebb fotóm róla a Vidámpark utolsó nyitvatartási napján készült, amikor a szeptemberi hidegben nagypapira ráadtam egy atlétát és köntöst, és felültettem az óriáskerékre. De az sem volt semmi, amikor egy pályázatra készítettem képeket és a nagypapi búvárruhában kellett, hogy egy kukában álljon, ponttyal a kezében… (nevet) Még ezekre is igent mondott!

Mi alapján válogattad ki a Marie Claire pályázatára benyújtott öt fotót a nagypapádról?

Azt az öt képet választottam, mely legjobban tükrözi azt az önfeledtséget, egyszerű és nagyszerű kapcsolatot, mely kettőnk között van.

Olyanok ezek a képek, mint egy végtelenített gyermekkor…

Szokták azt mondani, hogy bizonyos kor után elérkezik az ember második gyerekkora – a nagypapi is ilyen.

Mi a legfőbb tanítás, amit tőle kaptál?

A türelem.

Ha még nem láttátok a kiállítást az Allee-ban, május 2-ig megtehetitek!