Tisztul a test, szabadul lélek – húsvéti böjt Görögországban

2021. március 16.
„És mit fogtok enni?!” – szegezték Steiner Kristófnak a kérdést vegán barátai, amikor bejelentette: egy, a Peloponnészosz legeldugottabb csücskében megbúvó faluba költözik párjával. A legtöbben a gíroszra, a szuvlákira és a tzatzikire asszociálnak a hellén hedonizmus kapcsán, de hogy árnyaltabbá tegyük a képet, a kristofkonyhaja.hu szerzőjével körbejártuk Methana mágikus félszigetét, ahol szomszédai mesélték el, mit is jelent nekik a nisztiszimo, a görög ortodox egyház híveinek növényi alapú böjtje.

„Tudod, errefelé nagyon szegények az emberek, a falusi görögök mindig azt ették, amit termesztettek, vagy amit a hegyeken-völgyeken, tengerpartokon sétálgatva találtak” – magyarázta Katie barátnőnk, Methana városka egyetlen concept store-jának megálmodója és szíve-lelke, amikor arról beszélgettünk, hogy a költözés után mekkora meglepetés volt nekem, hogy a görög tavernák menüi nyolcvan százalékban vegánbarát ételeket sorakoztatnak fel: gigantesz (fűszeres paradicsommártásban sült óriásbab), revitia (citromos-fokhagymás olívaolajban főtt csicseriborsó), szkordalia (fokhagymás krumplipüré), khorta (vadon nőtt, szezonálisan változó zöld levelek forrázva), melanzane (sült padlizsántorony paradicsommal rétegezve), kolokitia (ropogós bundában, olajban sült cukkini)… a sor végtelen! Mindez koránt sem tükrözi a Bazi nagy görög lagzi című film „Micoda?! Vegetáriánusz? Hát cinálok neki bálányt!” poénját, igaz? A görög növényi alapú étrend ráadásul sokkal mélyebb és ősibb gyökerekből táplálkozik, mint a veganizmus eszméje, amelyet elsősorban az állatok jogainak elismerése mozgat.

steiner-kristof

Ahová visszahúz a szív

„Én azt tanultam a nagyszüleimtől, hogy az emberi testnek nincs szüksége mindennap húsra, tejre és tojásra, de még olajra se. A kevésbé vallásos görögök közül is sokan tartanak böjtnapokat, hogy megszabaduljanak a méreganyagoktól, és könnyebbnek, egészségesebbnek érezzék magukat. Ezért van az, hogy olyan ritkán vagyunk betegek, és hogy a görögök várható élettartama 82 év, amellyel világszinten is élen járunk” – mondta Katie, miközben egy hatalmas masnit biggyesztett egy színes gyertyára.

Közeleg a húsvét, ilyenkor pedig a The 22 Methana ünnepi díszbe borul. „Mindenkinek készítek ajándékot, még a harmad-unokatestvéreimnek is. Húsvét szombatján az egész család (nagyjából ötven ember) ellátogat a templomba, ahol a pap mindannyiunk gyertyáját meggyújtja a jeruzsálemi lánggal, majd dalra fakadunk, végül tűzijátékkal zárjuk az estét. Másnap pedig körbeüljük az ünnepi asztalt – magyarázta, majd hozzátette, ez azért keserédes számára, mert ilyenkor levágják a házi báránykát, amelyet a születése óta szeretget. – Mindig azt kívánom magamban, bárcsak folytatnánk a negyvennapos böjtöt.” Ezen a ponton kezdtem kapiskálni, hogy a furcsa szó, a nisztiszimo, amellyel minden növényi alapú fogást illetnek az éttermekben, valójában azt jelenti: böjti étel.

seg_vivi

„Várj, ezek szerint húsvét előtt negyven napon át minden vallásos ember vegán?” – kérdeztem kikerekedett szemekkel, Katie pedig mosolyogva válaszolt: „Nem csak húsvét előtt. Sokan egész évben, minden szerdán és pénteken is tartják a böjtöt – és nem csupán a vallásos emberek. Én nem vagyok mélyen vallásos, de az itteni hagyományokat szeretem és tisztelem. Itt születtem ezen a pár száz lelket számláló félszigeten, és bár tiniként Athénba költöztem tanulni, 24 évesen ráeszméltem, hogy nekem itt a helyem.” Könny szökött a szemembe, és melegség a szívembe – bár szerelmem, Nimrod Dagan és én csak 2019-ben költöztünk a télen mindösszesen nyolc főt számláló tengerparti falucskánkba, Ájosz Jorgoszba – azaz Szent György falvába –, azóta akárhová utazom is, visszahúz a lelkem.

Hiányzik, hogy a húszéves sárga kisautónkkal kocsikázva minden szembejövővel összeintegetünk, hiányzik a hat örökbefogadott cicánk (mind görög nisztiszimo fogásokról kapták a nevüket), és hiányzik a tengerparti taverna, az Agiorgitikon, amely tulajdonképpen a második otthonunk: egyszerre étterem, bár, kávézó, beach és találkozóhely, a félsziget apraja-nagyja itt röffen össze egy kiló fehérborra (igen, mifelénk kilóban mérik a bort), és miközben kortyolgatjuk a vulkánunk lankáin érlelt nedűt, minden nap megváltjuk a világot.

Ezt olvastad már?

Vegán fogások az állandó étlapon

Szúla asszony és Diamantisz úr tavernája és vendégháza egészen az 1900-as évek végéig az Ídra-sziget Szent Metropoliszának kolostora volt, és máig a görög ortodox egyház birtokában van. A házaspár 1989-ben nyitotta meg az éttermet, ahogy Diamantisz mondja: „A szülőfalum, a finom ételek és a tenger iránti szeretetem és szenvedélyem vezetett.”

steiner-kristof-vegan

Húsvét idején akár több százan is összegyűlnek lakmározni a teraszukon – ilyenkor pedig mi, helyiek is beugrunk segédkezni: tányérokat cipelünk, asztalokat takarítunk, amíg Szúla és Diamantisz friss finomságokat készítenek helyi, szezonális alapanyagokból. A vendégek többsége tartja a húsvét előtti nagyböjtöt – ilyenkor még több készül az görög gasztronómia „véletlenül vegán” ételeiből, mint a fava (citromos-fokhagymás sárgaborsókrém friss lilahagymával), a faszolakja (paradicsomszószban főtt zöldbab), de a pár leghűségesebb vendégséfje, Jeorgija gombával rétegezett muszakát is készített már nekünk, méghozzá vegán besamelmártással. Amióta megvetettük a lábunkat a faluban, ezek a fogások az állandó étlapra költöztek. Ahogy Maria, Szúla és Diamantisz lánya mondja: „A barátságotoknak köszönhetjük, hogy újragondoltuk a menüt. Egyre több vegán vendégünk van, akiket a hagyományos görög konyha növényi fogásai vonzanak ide, és egyre több mindenevő választ nisztiszimo fogást nap mint nap az egészség és a kiegyensúlyozott étrend nevében.”

Szerző és fotó: Steiner Kristóf

A teljes cikket és Steiner Kristóf húsvéti vegán receptjeit a Marie Claire legfrissebb számában találod!