Micheller Myrtill: „Először meg kell ismernünk magunkat, mint hangszert”

2015. június 30. |

Bár a francia hangzású név ellenére Micheller Myrtillnek nincsenek francia gyökerei, hangjával mégis Budapestre varázsolja a párizsi kávéházak hangulatát. Pintér Tiborral már 10 éve lépnek fel gitár-ének duójukkal, amit idén méltóképpen meg is ünnepeltek.

Már tíz éve zenéltek együtt Pintér Tiborral, hogyan találtatok egymásra annak idején?

Ez jó kérdés, ugyanis egyáltalán nem volt olyan szokványos az együttműködésünk kezdete. Az interneten keresgélve bukkantam rá egy ének-gitár duók versenyre, ami hamar felkeltette az érdeklődésemet, nagyon különlegesnek találtam, hogy duóknak is írnak ki versenyeket. Akkor már ismertem Tibit, de együtt még nem zenéltünk soha. Próbáltam neki kedvet csinálni a versenyhez, ő pedig beadta a derekát, szóval végül indultunk is rajta. Akkor hoztuk össze az első felvételeinket, a nemzetközi versenyen minket is beválogattak a legjobb nyolc közé. Mindez óriási löketet adott, kevés közös munkával is már sokat elértünk. Azóta tart, és úgy érzem, azóta egyre színesebb, tartalmasabb lett a közös munka. Ahogy egymást jobban megismertük, úgy hatottunk egymásra minél inkább a zenénkkel, és úgy fejlődtünk egyre többet. Szerencsére az egyre gyarapodó közönségszám is ezt bizonyítja!

Hogyan ünnepeltétel a tíz éves együttműködést?

Februárban a Katona József Színházban már megünnepeltük egy nagy koncerttel, amire hihetetlenül gyorsan elfogytak a jegyek. Én arra számítottam, hogy a szűk kis törzsközönségünk lesz majd ott biztosan, ennek ellenére rengeteg új arcot láttam. A nézők fele akkor járt először a koncertünkön, szóval már az is nagy ajándék volt, hogy ennyi új embert vonzott oda a zenénk. Vendégként velünk volt Fábián Juli is, ami szintén új színt vitt a hangzásba. A koncertről készült felvétel, remélem hamarosan ez is hozzáférhető lesz.

A jazzről legtöbbször a füstös kávéházak hangulata jut eszünkbe. Nálunk mennyire kedvelik ezt a műfajt?

A jazz határai mára eléggé kitolódtak. A jazz sokszor valóban nagyon szabad, pillanat szülte zene. Amit mi csinálunk, abban vannak előre kidolgozott elemek, aztán ezek együtt játszva, összejátszva alakulnak, formálódnak. Mivel a mi duónk nem olyan hangos, jobb talán egy kicsit irányított figyelemmel, tudatosan hallgatni, figyelni a részletekre, hogy hallható legyen a zene igazi varázsa. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne meginni mellé egy pohár bort, de tény, hogy odafigyelve más élményt tud nyújtani, mint amikor háttérdallamként hallgatjuk.

A legtöbben nem is tudjuk pontosan behatárolni, mi is a jazz…

Magyarországon ez még mindig rétegzene, az átlagember nem igen találkozik vele, ha nem keresi tudatosan. Ez a műfaj a swingből gyökerezik, a swinges dallamokat pedig már sokkal lelkesebben fogadja be egy átlag hallgató. Sokkal könnyebb zene. Mi is dolgozunk át popdalokat, és azokat swing és jazz-elemekkel fűszerezzük. A jazzhez nagyon erősen hozzátartozik az improvizáció, ennek lehetőségét mindig meg kell hagyni, így még az előre kitalált részekben is el tudunk térni kicsit. Egymást figyelve, egy eléggé jól működő rezonancia segítségével már tudjuk, hogy ha valamelyikünk eltér, merre fog menni, így a másik tudja majd követni. Ngyon izgalmas játék. Az élő zene különleges élményt tud nyújtani, amit nem lehet összehasonlítani az előre rögzített dalok hallgatásával.

Tehetségkutatókban is közreműködtél felkészítő tanárként. A tanítás közel áll hozzád?

Gyerekkoromtól kezdve szerettem volna tanítani. Azt nem tudtam mit, és hogyan, de nagyon élesen emlékszem rá, hogy megvolt bennem ez a vágy. Később aztán nyelvtanárként végeztem, de a nyelvtanítás valamiért nem megy… Azt hiszem, nincs türelmem hozzá. Ezzel szemben az énektanításhoz van. E téren ugyanis meg kellett tanulnom magamhoz is türelmesnek lenni, a rosszul rögzült hangadási működésemet mindennapos munkával átgyakorolni. Az én légzésem és hangadásom kezdetben nem volt olyan könnyed, sokat kellett ezen dolgoznom. Muszáj volt türelmesnek lennem magamhoz is, így aztán a diákok felé is sokkal több türelmem van. Amikor nekik már nincsen magukhoz, én még próbálom rávenni őket, hogy legyen, hiszen ennek a munkának az is a része, hogy az ember kiismerje magát, a hangképzését, a testének működését. Először meg kell ismernünk magunkat, mint „hangszert”, utána jöhet csak a többi. Tanítani felemelő, nem szeretnék felhagyni vele.

Francia szakon végeztél, és már többször említetted, hogy szereted a francia kultúrát, sőt még a neved is gyanúsan franciás. Honnan ered ez a nagy frankománia?

Mindig éreztem valamiféle vonzódást a francia kultúra iránt. Bár a nevem miatt sokan ezt gondolják, nincs semmilyen családi kötődésem. A myrtilles egyébként franciául áfonyát jelent, és a Myrtill valóban francia eredetű név, de – sajnos vagy szerencsére – nincsenek francia gyökereim. Azért mondom, hogy szerencsére, mert ha lennének, lehet, hogy talán Franciaországban telepedtem volna le, de azt hiszem, mostanra már megértettem, nekem itt van dolgom. Nagyon szeretek odalátogatni, mindig feltölt, de talán több értelme van, ha ezt a kultúrát itt, Magyarországon próbálom népszerűsíteni. Így sokan azt érezhetik, hogy tényleg kapnak ebből a kultúrából egy szeletet, ha például eljönnek a Swingistique formációnk fellépéseire, ahol rengeteg francia nyelvű dalt hallgathatnak meg. 

Szinte hihetetlen, de énekeltél a Budapest parádé legendás Nézz az ég felé című himnuszában is…

Igen (nevet), Náksi és Brunner DJ-párossal készítettük el azt a dalt. Már években és sok aranylemezben lehet számolni a közös munkát.

Sok ehhez hasonló kitérőd volt?

Ez valójában a szakemberré válásom kezdetén történt, akkoriban elég sok stúdiómunkát elvállaltam, egyrészt azért, hogy tanulhassak, másrészt, mert nem szerettem volna mással foglalkozni a megélhetésemért, mint zenével. Ez akkor egy olyan irány volt, amit nem ismertem, engem már akkor is az élő zene érdekelt, nem az elektronikus, de úgy éreztem, miért ne szélesíthetném a zenei látókörömet. Hamar rá kellett jönnöm, hogy attól még, hogy az ember jazz-el foglalkozik, nem biztos, hogy egy ilyen műfajban könnyen és gyorsan helyt áll. Ez nálam például egyből ki is derült, mennyire nem így van. Akkor ez elgondolkoztatott, és rádöbbentem, hogy nem szabad kritikával illetnünk egy műfajt, csak azért, mert nem azokat az elemeket tartalmazza, amikkel mi foglalkozunk. Viszont mindenképpen jó, ha van másról is ismeretünk.

Vannak még műfajok, amelyekben szívesen kipróbálnád magad?

Vannak még olyanok, amikkel nem foglalkoztam, viszont egyre jobban érdekelnek. Például mostanában nagyon szívesen foglalkoznék valamilyen népzenei ihletésű dologgal. Úgy érzem, egyre inkább képes vagyok átérezni ennek a zenének a mély üzenetét és tartalmát. Egyre jobban megérintenek a népdalok, szívesen énekelnék én is valami hasonlót…

Micheller Myrtill és Pintér Tibor, vagyis a Voice&Guitar 10 éves jubileumi albuma 10 címmel jelent meg.


Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

A filmkészítés jövője: “Senki nem akarja, hogy az ő filmje forgatásán induljon a második hullám” film

A filmkészítés jövője: “Senki nem akarja, hogy az ő filmje forgatásán induljon a második hullám”