Drónnal fotózni – interjú Radisics Milánnal

2020. július 04.
A drónnal történő fotózás új távlatokat nyitott meg a fényképezés területén. Általában tájakat, rendezvényeket, esküvőket fotóznak a drón segítségével madártávlatból. Most mi is kipróbáltuk, milyen az, amikor a fotós kezét egy drón helyettesíti, amire egy profi kamera van rögzítve. A júliusi–augusztusi Marie Claire magazin magyar interjúalanyát, Winkler Nórát ezzel az új technikával fotóztuk.

Nóra nem sok időre tudta szabaddá tenni magát néhány hetes kisfia mellől, és mivel a drónnal történő fotózás pár percet vesz csak igénybe, ez a praktikus szempont is közrejátszott döntésünkben. Felkértük Radisics Milán fotóst, a drónfotózás egyik legnagyobb magyar szaktekintélyét, hogy ő készítse el a felvételeket Nóráról. Milán most elmeséli, mire is szolgálnak a drónok, és hogyan lehet velük lélegzetelállító képeket fényképezni.

Egyre több drón repdes a fejünk felett, ugyanakkor sokan nem tudják, pontosan mik is ezek a zümmögő hangot kibocsájtó, furcsa űrlényekre hasonlító gépek, amelyek sokkal többre képesek, minthogy csak játsszunk velük.

Képzeljünk el egy mini helikoptert, amelynek nem egy, hanem négy propellere van, és távirányítóval lehet vezérelni. Lehet játékként, önmagában is használni, de a gyártok több izgalmas funkciót is kitaláltak hozzá, mint például a fényképezés egy ráillesztett kamera segítségével. Nemcsak klasszikus fényképeket lehet készíteni vele, de például hőtérképeket is, amivel a házak hőenergetikáját lehet felmérni. Mezőgazdasági területeket azért is fotózhatnak vele, hogy megállapítsák, merre találhatóak a vizek, mekkora a vadkár, vagy hogy néznek ki az erdők. A legújabb trend, hogy nagyméretű drónokat építenek, és alulra tartályokat szerelnek rájuk. Ezekben viszik fel a permetezőszereket, és olyan mezőgazdasági területekre szórják a permetet, ahová nagy gépekkel nem lehet eljutni. A klasszikus fotózás és a videózás a leglátványosabb felhasználási mód, mert a kamerákkal lehengerlően szép vizuális anyagokat lehet létrehozni.

Te mikor és hogyan fedezted fel a drónban rejlő lehetőségeket a munkád területén?

Két és fél éve tart nálam ez a szerelem. Az interneten sok helyen láttam, hogy fotóznak drónnal, az Instagramon, Facebookon követtem néhány fotóst, akik nagyon jó képeket készítenek drónnal. Arra gondoltam, én is tudnék ilyen képeket csinálni, sőt lehet, hogy még jobbakat is.

Olaszország a karantén idején Radisics Milán lencséjén keresztül!

Nehéz volt elsajátítani a drón kezelését? Speciális tudás kell hozzá, vagy inkább jó sok gyakorlat?

Az autóvezetéshez szoktam hasonlítani a drónnal való fényképezést. Ha elsajátítjuk a technikát, utána már könnyen megy a használat, és lehet élvezni magát a fotózást. A kezünkben egy kontrollert tartunk, amin két pálcika található. A hüvelykujjunkkal ezeket le-föl, jobbra-balra, előre- hátra mozgatva tudjuk a drón irányváltásait létrehozni. Meg kell tanulni, hogy a kézmozdulatunkra hogyan reagál az eszköz. Soha nem a drónt nézzük, és úgy irányítunk, hanem mindig a kontrolleren található képernyőt figyeljük, és onnan irányítjuk a drónt. Olyan, mintha az agyunk és a szemünk lenne a drón. Szerettem volna gyorsan haladni, ezért beiratkoztam egy tanfolyamra, ahol elmagyarázták az összes technikai részletet, majd részt vettem egy gyakorlati oktatáson, amit egy vizsga követett. Megtanultunk tolatni, előre, hátra menni a drónnal, lefele és felfele forogni. Azért fontos elsajátítani a drón használatát, mert a látvány, ami a képernyőn megjelenik, annyira elképesztően szép, akkora eufóriát okoz, hogy az ember az adrenalintól elbűvölve nem tud az alkotásra figyelni. Az autóvezetés esetében, amikor friss a jogosítványod, még nagyon odafigyelsz a motor hangjára, tudatosan használod az indexet, a féket, vezetéskor ezekre koncentrálsz, és nem a tájra. Amikor már rutinos autóvezető vagy, hagyod, hogy az autó magától menjen, és ilyenkor tudsz már gyönyörködni a tájban. Fél évig szinte minden nap kijártam a terepre, hétvégenként elmentem az erdőbe, és szlalomoztam drónnal a fák között, a lombok között kerestem az utat az ég felé. Később minden kötelező budapesti helyszínt végigfotóztam: a Szabadság-szobrot, a Hősök terét, a Parlament környékét. Ma már tudom, mi fog jól kinézni felülről, és mi nem.

És mi néz ki jól felülről, és mi kevésbé?

Bizonyos témák a perspektívaváltás miatt felülről sokkal jobban néznek ki, mint gondolnánk, mások egyáltalán nem mutatnak jól, pedig azt hisszük róluk, milyen gyönyörűek. Egy pipacsmezőről az jut az eszünkbe, hú, de gyönyörű lehet madártávlatból is, aztán elrepülünk felette, és azt tapasztaljuk, kifejezetten rosszul néz ki. A fotón egy nagy pamacs látszik az egészből, sehol egy piros, vagy egy zöld szín, mert fentről nézve átlátunk a mezőn. Nem érezzük fölülről a táj mélységét. Egy hosszú, elnyúló tengerparti strandról első látásra csak köveket és a vizet veszünk észre, látszólag semmi izgalmas nincs benne. Fölülről elképesztően szépen néz ki, mert a hullámok rétegződése és a víz egyre mélyülő színváltozása gyönyörű látványt hoz létre.

Te milyen típusú képeket készítesz a drónnal?

Az elején sok medenceképet készítettem, amikor budapesti fürdőket fotóztam. Eddig senki sem látta fölülről, hogy néz ki a Széchényi fürdő, a Gellért, a Palatinus. Ezen túlléptem, és másfél évvel ezelőtt elkezdtem egy nagy, világszintű projektet, ami a vizek útját és fontosságát mutatja be. Azért választottam ezt a témát a sorozatomhoz, mert a lagunák és a folyók óriási méretűk miatt sima fényképezőgéppel nem fogatóak be. A drón perspektívájából egy torkolat vagy sziget teljesen új képet mutat. Az, amit eddig közhelynek gondoltunk, hirtelen új fénybe kerül, és elgondolkodtat minket. A sorozat a fogyatkozó víz fontosságára hívja fel a figyelmet. A projekt három részből áll, az elsőben bemutatom a vizek természetes szépségét, megjelenési formákat. A második fejezet az együttélés a vízzel. Itt bemutatom az emberekkel történő interakciókat – strandolást, hajózást, sportolást, de ide tartoznak a negatív dolgok is, mint például a víz szennyezése, folyók elterelése… A harmadik pedig a szárazságról szól, azaz, milyen küzdelem vár ránk, ha nem vigyázunk erre az értékes kincsre. Olyan tájakat mutatok be, ahol valaha víz volt, ma már csak a száraz repedéseket látunk. Bő egy éve dolgozom ezen a projekten, és még egy évig tart a munka. Eddig Európa 22 országában voltam már, több mint 250 helyszínt fotóztam körbe, már csak az egyes fejezetek kiegészítése maradt hátra. A képekből születik majd egy könyv és egy vándorkiállítás. A képek önmagukban nézve vizuális élményt nyújtanak, olyanok, mint az absztrakt festmények. Azzal, hogy a képek alá szöveg is kerül sok-sok hasznos információval, a projekt oktató jelleget is kap. Az utam során videókat is készítek a helyszíneken, amiket szintén felhasználok majd a kiállításhoz, remélem, a végeredmény egy, a mai kornak megfelelő, multimédiás élmény lesz.

A képre kattintva megnézheted a Water, Shapes, Earth projektet!

21 fotó megtekintése

Mekkora kihívás volt számodra Winkler Nórát drónnal fotózni?

Izgalmas kaland volt. Azért volt kihívás számomra ez a fotózás, mert a fotóknak nemcsak az embert, de a környezetét is be kellett mutatnia. Úgy kellett megkomponálni a képeket, hogy Nóra elég közel legyen, de elég távol is ahhoz, hogy a környezete is jól látszódjon. A drónnak négy propellerje van, nagyon gyorsan pörög, kellemes szelet kavar maga körül. Amikor Nóra felett lebegett, úgy fújt a szél, mint a klasszikus divatfotózásokon, amikor egy ventilátor generálja a szelet. Ezért gyorsan kellett dolgozni. A drón megtanított elképesztően hatékonynak lenni. A szerkezet akkumulátora 25 percet bír, ezért előre kell mindent kitalálni, pontosan megtervezni a repülési útvonalat, a biztonsági funkciókat, végig figyelni kell a szelet, az akkumulátor feszültségét, az eltelt időt. Előre kell vizualizálni a képeket. Nórinál is ez volt a lényeg, előre kitaláltam a képeket, a stábbal együtt lemodelleztük, és Nórinak csak pár percet kellett a megkomponált pózban, a drón alatt állni, azonnal tökéletes fotók születtek, és a közösségi távolságtartást is be tudtuk tartani.

Nézd meg a fotózásról készült videót!