Irina minden éjszaka kikapcsolja a mobilját, hogy biztosan ne zavarják meg az álmát. Február 24-én reggel, amikor első mozdulatával visszakapcsolta a készüléket, döbbenten meredt a képernyőre: barátok és rokonok üzenetei villantak egymás után sorban, és olyasmik álltak bennük, amiket az ukrán Marie Claire főszerkesztője először nem is akart elhinni. „Össze voltam zavarodva, egyáltalán nem voltam felkészülve erre” – emlékszik vissza Irina. Amikor tudatosult benne, hogy országát megtámadták, az első reakciója a teljes dermedtség volt – hova menjen, mit vigyen magával? Zavartan realizálta, hogy nincs semmi készpénze, mindig kártyával szokott fizetni. Nincsenek gyógyszerei, semmi hasznos és mozdítható. Irina Kijevben volt, és aznap éjjel már nem csak a sokkhatás miatt nem tudott aludni: az éjszaka robbanó bombák elől egy közeli óvóhelyre kellett menekülnie – egy újépítésű ház parkolójában húzták meg magukat, ami Irina elmondása szerint a környék legjobb opciója volt egy megközelíthetetlen légvédelmi pince és egy menedéknek kijelölt földalatti vízipipabár mellett. „Rájöttem, hogy az életem visszavonhatatlanul szétszakadt egy »azelőttre« és egy »azutánra«. Az egyik barátommal rövidesen úgy döntöttük, hogy elhagyjuk Kijevet: jegyek nélkül ugrottunk fel az első vonatra, ami jött, és ami végül Lvivbe vitt minket, ahol jelenleg is vagyunk.”
Irina Tatarenko, az ukrán Marie Claire főszerkesztője
Irina továbbra is ír a helyi Marie Claire online felületére. Vannak Kijevben rekedt kollégái, akik már szinte el sem hagyják az óvóhelyeket, így Irina szerencsésnek érzi magát, hogy még ilyen körülmények között is dolgozhat. Ettől függetlenül a mindennapok számára sem könnyűek: az átélt robbanások óta még mindig összerezzen a hangosabb zajoktól (például ha egy autó bőgő motorral elhúz mellette), és az akadozó ellátás miatt is egyre többet aggódik. „Egyre kevesebb és kevesebb áru van a boltokban. Ma felhívott anyukám – a szüleim egy Kijevhez közeli kis városban élnek –, és azt mondta, csak üdítőt és ecetet tudott venni. Mindenhol üresek a polcok. A képszerkesztőnk jelenleg egy óvóhelyen él Kijevben, ő azt mondta, a minap másfél órát állt sorban az üzletben, de végül szinte teljesen üres kézzel távozott.”
Kijeviek metróaluljáróban keresnek menedéket az orosz támadás alatt
Irina azt mondja, a legtöbb ismerőse nem gondolta, hogy Putyin tényleg képes a támadásra. Most azonban, hogy ez mégis megtörtént, minden erejükkel igyekeznek védeni a hazájukat – a Marie Claire szerkesztőségében is vannak olyanok, akik önkéntes katonai szolgálatra jelentkeztek. „Rengetegen utaltak pénzt az ukrán hadseregnek, de ruhákkal, gyógyszerekkel és ételadományokkal is próbáljuk segíteni a többieket. A médiában dolgozó kollégáimmal igyekszünk folyamatosan tájékoztatni az embereket az eseményekről, hogy a fontos információk gyorsan terjedhessenek.”
A háború realitása akkor ütötte meg Irinát, amikor néhány napja ismerőseit – egy házaspár három kisgyerekkel – lelőtték az orosz katonák Kijevben. „Nem a hírekből értesültem erről, ismerősöktől tudtam meg, hogy mi történt – mondja Irina. – A fővárosban annyira veszélyes most a helyzet, hogy még a temetésüket sem lehet megszervezni…” Miközben a média is egyre gyakrabban számol be az orosz haderő fokozódó agressziójáról az ukrán civilekkel szemben, Irinához is egyre rémisztőbb történetek jutnak el az ismerősökön keresztül. A háború egyre kiterjedtebbé válik, és – ahogy Putyin egyértelműen elveszítette az esélyét a gyors és könnyű hatalomátvételre – egyre inkább elhúzódik, az ukrán hadsereg és a civilek nem várt, hősies ellenállására pedig egyre kegyetlenebb és drasztikusabb lépésekkel válaszolnak az oroszok. Putyin láthatóan a civil lakosság elleni fellépésben látja a nyomásgyakorlás leghatékonyabb lehetőségét, és miközben egyre súlyosabb szankciókkal büntetik Oroszországot, már senki nem tudja elképzelni, hogy meddig mehet el az orosz diktátor. A főszerkesztő kétségbeesetten próbálja követni a híreket, de legtöbbször azt sem tudja, milyen nap van – amióta megtámadták az országát, egy rettegéstől merev, tér-időből kiszakadt rémálomban lebeg.
Irina egy barátjával, annak kislányával és cicájával az óvóhelyen
Hogy mit hoz a jövő, azt egyelőre még nem tudja megmondani – a legtöbb ukránhoz hasonlóan most képtelenek az aktuális napnál tovább látni. De azt határozottan kijelenti, biztos benne, hogy Ukrajna végül győzni fog, „bízom az ukrán hadseregben, az ukrán nép bátorságában és szabadságuk iránti elköteleződésében”.
Azonban – ahogy hozzáteszi – a győzelemhez segítségre van szükségük: elsősorban katonai támogatásra, de azt is fontosnak tartja, hogy a hiteles információáramlás megfelelően működjön a nemzetközi platformokon. „A világnak meg kell tudnia az igazságot – szögezi le Irina, aki szerint ez most a világ egyik legfontosabb feladata. – Lehet, hogy alapvetően egy csillogó, menő női magazin vagyunk, de az életünk most nem erről szól. Az ukrán nők szenvednek, és segítségre van szükségük.”
Irina és barátai több képet is küldtek nekünk jelenlegi „életükről”.
Nézd meg a galériát!
A világ többi Marie Claire szerkesztőségéhez fordulva Irina azt szeretné, ha mindenki tisztában lenne az orosz invázió sötét realitásával, és ha senki nem próbálná meg elhallgatni, vagy szépíteni az igazságot. Azt is nagyon fontosnak tartja, hogy Ukrajna minél előbb, gyorsított eljárással csatlakozhasson az Európai Unióhoz, hogy az európai közösség ezzel is megmutassa kiállását és az Ukrajnával képezett egységet. És persze mindenek előtt arra vágyik, hogy ezt az egyre sötétebb háborút végre béke kövesse…
Az ukrán Marie Claire Instagram-oldalát ITT találod!
Fotó: Getty Images és Irina saját fotói
