Már gyerekkorában négy gyereket szeretett volna. Nem véletlenül a nagy szám, a családban ő volt a szendvicsgyerek, így tudatosan nem tervezett középsőt. Értelmiségi szülők gyerekeként szinte egyértelmű volt, hogy a középiskola után egyetemre megy. A tanári pályát választotta, az egyetemről azonban egyenesen a szülőszobába vezetett az útja. A négy gyerek öt év alatt született meg, és onnantól kezdve főállású anyaként élt.
„Fiatalon elterveztem, hogy mikor lesz az esküvőm, mikor fognak születni a gyerekeim, és hogy hol fogok tartani, amikor 30-32 éves leszek.” Kati komolyan vette az anyaságot, bébiszitter nélkül, 0-24-ben, erőn felül teljesített. Közben a férje, a klasszikus felállást követve, karriert épített. „Szinte a kezdetektől úgy éreztem, hogy mi leginkább barátok vagyunk, akik egy fedél alatt élnek és együtt menedzselik az életüket. Viszonylag hamar jött az az érzés is, hogy testileg egyáltalán nem kívánom őt, ami, valljuk be, sokáig egyetlen kapcsolatban sem tartható” – meséli. Teltek-múltak a napok, és nem volt még egyéves a legkisebb gyerekünk, amikor beütött a krach.
A nyugalom évei után
A kicsi mozgásfejlesztésre szorult, így Katalin gyógytornászt keresett. Talált is valakit, és ő lett az a nő, aki kibillentette őt a látszat egyensúlyból. „Megláttam, és onnantól fogva nem tudtam másra gondolni, csakis rá. Egyáltalán nem értettem, hogy mi ez az egész. A legjobb barátnőmmel nyaraltunk együtt, ő kérdezett rá, hogy mi van velem, mert olyan furcsán viselkedem. Napokba telt, mire rájöttem, hogy miről lehet szó. Elmondtam a barátnőmnek, hogy találkoztam valakivel, és egyszerűen azt érzem, hogy folyton vele akarok lenni. Teljesen plátói és érzelmi alapú vágy volt, a szexualitás nem is jutott eszembe. Olyan régen éltem már az intimitást nélkülöző kapcsolatban, hogy távol állt tőlem bármilyen testi kontaktusnak még a gondolata is.”
Katit ez a szerelem kirántotta a házasságából, pedig ő sem értette igazán, mi is történik vele. „Legalább fél év volt, mire rájöttem, hogy úristen, beleszerettem ebbe a nőbe. Kezdetben elhitettem magammal, hogy ez csak rendszerhiba, hiszen én heteroszexuális vagyok, az egész érzelmi kavalkádot kizárólag ez az egy személy okozza. Mindent elolvastam az interneten, könyveket kerestem a témában. A közeli barátaim és a volt férjem a viselkedésemet, a gesztusaimat látva hamarabb megértették, hogy mi történik velem, mint én. Vígan meneteltem a szakadék felé, amely az addigi életem teljes összeomlásával fenyegetett, miközben a többiek (hiába) kiabáltak, hogy forduljak vissza, amíg lehet. Amikor pedig elértem a szakadékig – ami a házasságom végét jelentette –, ott nagyot ugrottam, és rájöttem, hogy tudok repülni. És hogy ez nekem sokkal jobb így.”
Út az ismeretlenbe
Amikor végül testileg is realizálódott a kapcsolatuk, akkor Katalin végképp elveszett: „az első együttlét után, másnap reggel szótlanul bámultam magam elé, és azt kérdezgettem, hogy eddig hol éltem. Innen már nem volt visszaút – sem érzelmileg, sem máshogy. Mégis hónapokig ébredtem még úgy, hogy én nem lehetek leszbikus, ez csak valami kilengés… Amikor vége lett annak a kapcsolatnak, elhatároztam, hogy tiszta vizet öntök a pohárba. Ha meleg vagyok, legalább derüljön ki” – meséli nevetve, és láthatóan harmóniában önmagával.
Miután beadták a válókeresetet, Kati férje nem volt hajlandó elköltözni, de innentől nyíltan külön magánéletük volt. Katalin a társkeresők felé vette az irányt, sok mindent kipróbált. Találkozott egy nővel, akivel másfél évig volt együtt, férjek és gyerekek mellett éltek szeretői viszonyban. Azt mondja, hogy ez korántsem ritka Magyarországon, sok nő vágyik másra, mint amit a többségi társadalom képvisel. „Ez a kapcsolat laza alkalmi viszonynak indult, de sokkal több lett belőle, egymásba szerettünk. Tiszteletben tartottam a házasságát, sosem kértem, hogy váljon el. A meglehetősen viharos viszony végére ő tett pontot, amikor már mindketten kimerültünk és nem bírta tovább a kettős életet. Fájdalmas, nehéz szakítás volt.”
Szerző: Zimre Zsuzsa
A cikk folytatását keresd az augusztusi Marie Claire magazinban!
