Újlipótvárosban, a Dunapark kávéházban találkozunk, a randevúnkra kockás ingben, fiús farmerben érkezik, igazi grunge-rocker a ”90-es évekből. „Huszonévesen csak fiúruhákban jártam. Untam, hogy szépnek és bájosnak tartanak, inkább lázadni és provokálni akartam. A meztelen felsőtestemre öltönymellényt húztam, a lábamra meg bakancsot. Zakót, nyakkendőt, férfiinget viseltem. Nem is gondolná az ember, hogy a húszas évei szorongató kapunyitási pánikja után még hová képes tisztulni a lelke és a stílusa.”
Néhány éve rendszeresen viseled egy magyar tervezőcsapat kreációit.
Egy társaságba jártunk velük, aztán jó barátok lettünk a USE csapatával. Pár évvel ezelőtt egy egész kollekciót kaptam tőlük ajándékba. Szoknyákat, blúzokat, ruhákat küldtek nekem. Mint Angelina Jolie-nak szokták Los Angelesben. (Nevet.)
Úgy tűnik, valahol mégiscsak megéri magyar színésznőnek lenni.
Csupa öröm. (Nevet.) Ha New Yorkban járok, és az ő ruháikban, szinte mindig megkérdezik, honnan van az adott darab, ki készítette. Nem feltűnő holmik, mégis mindig kitűnnek a tömegből, visszafogottan elegánsak és nagyon nőiesek. Emlékszem, egyszer egy New York-i kis boltban, a város egyik legvagányabb negyedében is megkérdezték, ki tervezte azt a hátizsákot, amelyet viselek. Azóta forgalmazzák is abban az üzletben a USE táskáit.
A nőiességedet mikor kezdted el igazán hangsúlyozni?
Még a főiskolán. Emlékszem, amikor az osztályfőnököm, Horvai István tanár úr azt kérdezte egy órán, hogy mostantól láthatnak-e rendes ruhában is. Akkoriban leginkább punk akartam lenni, bőrben és bakancsban jártam. Aztán fokozatosan finomodott a stílusom. Szerintem az ember jó esetben huszonéves korában lefejti magáról a korábbi, kamaszos lázadásainak a maradékát, és magára talál. A fiús, vagány dolgokat most is nagyon szeretem, de a lelkem mélyén a szép anyagokat, a finomságot, az időtlen eleganciát és a rafinált nőiességet érzem igazán magaménak. A harmincas éveimre jutottam el oda, hogy ebből egyre többet és többet meg is merek mutatni a világnak.
| Az HBO október 22-én kezdi vetíteni a Terápiát – nyolc héten keresztül, minden hétköznep este 9 órától – Mácsai Pállal, Marozsán Erikával, Nagy Ervinnel, Für Anikóval a főbb szerepekben. Az Enyedi Ildikó és Gigor Attila rendezte 40 részes magyar tévésorozatban egy pszichológus (Mácsai Pál) rendelőjét felkereső különféle embereket, döbbenetes és nagyon is ismerős emberi sorsokat ismerhetünk meg – nyolc ember drámája bomlik ki a szemünk előtt, egészen közel. |
Mennyire foglalkoztat a kor? Megviselt például az évtizedforduló?
Nem mondanám, hogy megviselt, de mindenképpen egy feladat, hogy ilyenkor az embernek újra kell értékelnie és értelmeznie önmagát. Meg kell tanulnia egy új számmal is a korábbi önmaga lenni. Visszatekintve azt látom, hogy nekem sokkal szorongatóbb élmény volt tizenből huszonévesnek lenni és önállóan elkezdeni egy életet, mint huszonévesből harmincassá érni. Három évtized alatt ugyanis – szerencsés esetben – minden kitisztul az ember körül. Kezd beérni, és egyre erősebben érzi, hogy mit jelent az, amit addig csinált.
Pánikra akkor lehet ok, amikor valaki azt érzi, hogy ugyan évszámokban már messze tart, ám szakmailag vagy a magánéletében még sehol.
Szerintem teljesen érthető, ha egy nő nagyon fél az első nagy évtizedváltástól. Szerencsére nekem a harmadik X utáni életem csodálatos volt, tele élménnyel. Minden pillanatát maximálisan élveztem mint nő és mint színésznő is.
Szerző: Szűcs Péter
Fotó: Lábady István
Styling: Laczkó Mónika
Stylistasszisztens: Molnár Anikó
Fotóasszisztens: Szentgyörgyváry Ambrus
Smink: Titkos Bernadett
Haj: Herczeg Csaba
Manikűr: Berill – Bamboo Nail Spa
Bőrdzseki: Blumarine. Pamuttrikó: Givenchy. Bőrnadrág: Yves Saint Laurent. Ékszer: Swarovski. Rojtos bőrruha: Dora Abodi. Fűzős bőrcipő: Yves Saint Laurent. Ékszer: Swarovski. Csipkefelső: Dolce & Gabbana. Bőröv: H&M. Nadrág: Mango. Ékszer: Swarovski.
A folytatást keresd a 2012. novemberi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2012. november]
‘),
