A lassan nemzetközi szinten ismert (és elismert) Kistehén tánczenekar amerikai turnéra indul, és új lemezzel is jelentkezik, a címe Nepomuki Keringő. Az elvárt és megszeretett zenei és szövegvilág mellett újítások is várhatók, például a frontember, Kollár-Klemencz László fia, a húszéves Gergő is bemutatkozik a most megjelenő albumon.
![]()
Megyek a fotózásra, a sarkon már ott áll a fotós, a sminkes, a korláton ül két pasi. Dumálnak. Helyesek. Egyikük húszéves, a másik negyvenkettő, de nem haverok, hanem apa és fia. Kollár-Klemecz a színpadon nekem sokszor úgy tűnik, mint aki voltaképp nem érti, hogy került oda. A Kistehén – egy januári, többek közt zenei ügynökökből álló közönség előtt adott New York-i koncert eredményeként – hathetes amerikai turnéra indul. „Ha játszunk, néha tényleg olyan arcot vágok, de a turné nagyon is elő volt készítve a fejemben. A ”90-es években már majdnem megtörtént velem egyszer, azóta vártam erre. Bennem maradt, hogy Amerikában a rock- és popzene a kultúra természetes része, átfolyik bele az irodalom, van súlya. Továbbá, ha előállsz egy jó ötlettel, az kelleni is fog az embereknek. Ha ott kitalálod, hogy a bagolyfagyi finom, akkor pár év alatt bagolyfagyi-milliárdos lehetsz. Itthon kispályás foci megy, nem is értettem, hogyan bírják a hazai jók ezt az iszapbirkózást. Két-három éve a Szájbergyerek sikerének köszönhetően tárgyaltunk a francia EMI kiadóval. Kérdezte a producer, mostanában mi izgat, merre mennék, én meg azt feleltem, hogy őszintén szólva a nagyjátékfilm érdekel. A menedzserem nem örült.” Ettől függetlenül a Kistehén Belgiumban vagy Hollandiában 4-5 ezer ember előtt koncertezik, az első sorokban állók éneklik a szövegeket. „A turnéval az volt legnagyobb feladat, hogy a többiekkel elhitessem, ez valóság. Hogy tudunk nagyon jó zenekar lenni, ha mindenki gyakorol, ha komolyan veszi, ha csinálja. Egy koncert nem függhet attól, hogy aznap hogy érezzük magunkat. Amerikában szinte minden este fellépünk majd. Az energiának ömlenie kell a színpadról. Várom már a koncertkörutat, hogy újra összeépítsen minket.” „Jó – mondja Gergő az apjának, aki a zenélés mellett filmezni tanul az Iparon –, mert te igazi Kos vagy. Én nem örököltem ezt a képességet, sokkal empatikusabb vagyok. Ha zenéltünk, az isteni volt, de utána az emberi konfliktusok már szétszedtek minket.” „Most otthon órákat ül a gép előtt és nagyon jó cuccokat rak össze. Miket is?” – kérdi az apa. „New rave disco, indie rock.” „Az új lemez egyik számánál kértem, tegyen bele valami elektronikát. Jó lett.” „Ja, csak kicsit halk, mindegy. Zongoráztam, doboltam és gitároztam, de mostanában nem ez érdekel.” „Sokat gondolkodtam, lehet, hogy egy rendes apa elvinné a fiát egy ilyen amerikai turnéra, de én nem helyzeteket, inkább csak mintákat szeretnék neki adni.”
Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint
Fotó asszisztens: Pásztor Ráchel
Smink: Békefi Zsóka
