Hírek személyre szabva? – Poszt, komment, reblog és a hírek utóélete

Egy nyári vasárnap este értetlenül néztem, ahogy egyre több ismerősöm osztotta meg a Facebookon egy csinos, vörös hajú lány fotóját. Nagyon jó az arcmemóriám, de ez a lány valahogy nem ugrott be. Pedig a neve is ott volt: Bándy Kata. A családja és a barátai keresik – ennyit tudtam akkor róla, de ahogy egyre többször tűnt fel a képe és a neve, egyre jobban érdekelt. Újra és újra frissítettem a böngészőmet, hogy megtudjam, mik az új hírek. Az eltűnése idején és a holtteste megtalálásakor, pláne akkor, amikor kiderült: a rendőrség szerint egy cigány férfi ölte meg, nem volt olyan ember az országban, aki ne tudott volna a pécsi rendőrség pszichológusának tragikus történetéről.
És nemcsak a médiában és a közösségi hálózatokon volt róla szó, a sarki ábécében és a vacsoraasztalnál is erről beszéltek. „Mi van, ha én jövök haza a buliból, és minden ok nélkül megölnek az utcán?” És ha nem is mindenki ilyen önző, hogy csak magára gondol, fiatal nőismerőse mindenkinek van. Angelusz Róbert kommunikációkutató könyve szerint a távoli események rendszerint kevéssé érdekelnek minket, a mindennapi életünkre közvetlenül hatók és azok, amelyekről kevés vagy töredékes információ áll rendelkezésünkre, annál jobban. Nem elég tehát, ha egy hír rendkívüli, legalább olyan fontos, hogy nagyon széles közönséget érdekeljen, hogy minél több ember éhezzen az esettel kapcsolatos információra. Az online megosztások tömkelege pedig erre nagyon is alkalmas.
A tömeges információigény egészen eszement következményekkel is járhat, előfordul, hogy kifejezetten az online közlés szándékától eltérő módon változnak az események. Bándy Katát az internetről ismertük meg, amikor keresni kezdték, aztán később az édesanyja hiába kérlelte a magyarokat – szintén az interneten –, hogy ne használják a lánya esetét mindenféle sajátos célokra, végül a cigánybűnözés elleni vonulásra, a halálbüntetés melletti szimpátiatüntetésre és a nemi erőszak elleni virrasztásra is felhasználták. Ki-ki civil, privát és politikai érdekei szerint.

Tiltott gyümölcs 2012 nyarán az internetes véleménynyilvánítás szabadságának biztosításáról és védelméről fogadott el határozatot az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa. A tanács összes tagállama megszavazta a határozatot, amely szerint az online véleményszabadság mellett a világon mindenkinek biztosítani kell az internethez való hozzáférést. Ennek ellenére vannak olyan ENSZ-tagok és az ENSZ-en kívül álló országok, ahol károsnak, veszélyesnek tartják a webet, ezért – döntően politikai célból – részben vagy egészben tiltják a használatát. Kínában például Tibet függetlenedésével, a rendőri brutalitással, a pornóval és a szólásszabadsággal kapcsolatos tartalmakat szűrik, erre az sem tud rákeresni, aki nagyon szeretne. Iránban is központosított az internetes cenzúra, még blogolni sem tanácsos, több bloggert zártak már börtönbe netes aktivitás miatt, blokkolják a YouTube-ot, a Facebookot, a Flickrt és a Twittert is. Észak-Koreában pedig nemcsak szűrnek, egyszerűen nem lehet netezni: a lakosság elenyésző százalékának van csak hozzáférése, és azt is kontroll alatt tartja a kormányzat.

Rekordnézettség és idegösszeomlás
Feltehetően Jason Russell sem gondolta volna, hogy miután elkészíti az internet történetének legnézettebb videóját, 2012 márciusában azért tartóztatják le egy forgalmas San Diegó-i kereszteződésben, mert pucéran rohangál, tapsikol, tornagyakorlatokat végez, és az ördögről beszél. Pedig ez történt Russell-lel, aki néhány héttel korábban töltötte fel a Kony 2012 című tiltakozó kampányvideót a YouTube-ra az ugandai Josep Konyról, a húsz éve aktív vallási fanatikus terroristavezérről, aki ezreket gyilkoltatott meg, és gyerekkatonákat alkalmaz rabszolgaként.
A Kony-ellenes szirupos kampányfilm az internet történetének legnézettebb videója lett, világszerte körülbelül 90 millióan látták, de a jelek szerint Russell nem bírt az online népszerűség és kritikák okozta teherrel. A kereszteződésből kimerültség, kiszáradás és alultápláltság miatt vitték kórházba. A róla szóló hírek szerint Russell a videó feltöltését követő négy napban összesen két órát aludt, megállás nélkül – olykor teljesen értelmezhetetlen posztokkal – frissítette Twitter-oldalát, és ki sem lépett az online világból. Amikor aztán megtette, meztelen volt, és zavartan rohangált a kereszteződésben. Az incidens óta négy hónap telt el, a Newsweek úgy tudja, a kisgyerekes férfi kikerült a kórházból, de még mindig lábadozik. Online közösségi médiás felületei némák.

Szöveg: Munk Veronika
Fotó: Europress

A folytatást keresd a 2012. októberi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2012. október]