Tízből nyolc magyar nem fogadná be a kínaiakat, derül ki egy felmérésből. Az elutasító válaszok mögött sem érvek, sem tapasztalatok nincsenek. A velünk élő kínaiakkal kapcsolatos előítéletekből viszont annál több van.
Kínáról az átlag magyar vajmi keveset tud. A földrajzóráról talán arra emlékszik, hogy 1,3 milliárd lakójával a Föld legnépesebb állama, a napi hírekből pedig aligha maradt meg több, mint hogy a szocialista államforma ellenére kereskedelmi kapcsolatai nyitottak, az olcsó munkaerő által hajtott gazdaság pedig évi 7-9 százalékos növekedéssel a világ legújabb szuperhatalmává emelte az országot.
Ezen túlmenően legfeljebb egy anekdotára futja a kartondobozok mögül mosolygó kínai kereskedőről, aki a nyelvi nehézségekkel birkózva így fejezi ki magát: „Kevés zokni 300 forint, sok zokni 500.” Tudni véljük továbbá, hogy olcsó, ám tartósnak ritkán bizonyuló könnyűipari termékeikkel, édes-savanyú ízeket kínáló éttermeikkel már rég meghódították az egész országot.
Vajmi keveset tudunk viszont arról, honnan érkeztek, miért jöttek. Fogalmunk sincs arról, hogyan élnek: megpróbálnak beilleszkedni közénk, vagy egy darabka apró Kínát őriznek zárt ajtóik mögött? Ezekre a kérdésekre azonban csak a legritkább esetekben kapunk választ, a társalgás azonnal megakad, mihelyst nem az üzletről esik szó. Ám egymással is bizalmatlanok, címüket, privát telefonszámukat honfitársaiknak sem adják meg.
De fordítsuk meg a kérdést: mit gondolhatnak Magyarországról az ideérkező kínaiak? Budapest az ő szemükben aligha tűnik hatalmas és zsúfolt metropolisznak, inkább csendes és nyugodt településnek, ami kissé talán unalmas is a kinti nyüzsgő világ után. Ne legyenek illúzióink: nem egy, a vonatról éppen leszállt kínai nézte kissé lesajnáló tekintettel a Keleti pályaudvar számunkra grandiózus csarnokát, hogy lám csak, ezt nevezik errefelé vasútállomásnak? És nem volt sokkal jobb az első benyomásuk azoknak sem, akik Ferihegyről érkeztek a városba.
Nem szeretjük az idegeneket?
Tovább erősödött az idegenellenesség az elmúlt fél évben Magyarországon, állapítja meg a Tárki legfrissebb kutatása. A társadalomkutató intézet három csoportra, a nyílt elutasítók táborára, a befogadókra és a mérlegelőkre osztja a lakosságot. A megkérdezettek közel 30 százaléka senkit sem engedne be az országba, kétharmaduk a döntés előtt megfontolná, hogy hazánk kit fogadjon be, és kit ne, továbbá csak minden huszadik válaszadó élne szívesen együtt külföldiekkel.
Szöveg: Romhányi Tamás
Fotó: Reviczky Zsolt
A júniusi Marie Claire magazin 67. oldalán olvasható teljes cikkből kiderül, mit gondolnak rólunk, hogyan, miből élnek a hazánkban szerencsét próbáló kínaiak. Magyarázatot kapsz rá, hogy miért boldogulnak nehezen a kínaiak a magyar nyelvvel. Megtudhatod azt is, megéri-e 900 forintos melltartókat árulni Magyarországon?
Mit gondolsz a hazánkban élő külföldiekről? Írd meg a Marie Claire magazinnak a véleményedet.
Levélcím: 1554 Budapest, pf. 165
E-mail: marieclaire@sanomabp.hu[1]
References
- ^ marieclaire@sanomabp.hu (marieclaire.hu)
‘),
