A Beugró sztárja a műsorok felvétele mellett majdnem minden este színpadon van az Új Színházban. Lia lendületes és optimista, igazi nő, aki a játék minden formáját szereti.
Egyre többen állítják meg az utcán, egyre többen akarnak beszélgetni vele, és Liának mindenkihez van egy kedves szava. „Vannak emberek, akik elmondják, hogy végre szerethetnek egy műsort, és tetszik nekik, amit csinálok benne. Jólesik, hogy jó hangulatú beszélgetések születnek így” – foglalja össze a népszerűség neki kedves részét. A Beugró óriási siker, a nézők petíciót is írtak a televíziócsatornának, amikor le akarták venni a képernyőről a produkciót. Azt gondolnánk, hogy improvizálni nem nehéz, pedig „a legfontosabb, hogy az ember mindig őszinte és önmaga legyen, és bár játékról van szó, a legkisebb hamisság is rögtön lejönne a képernyőről”.
Lia otthonról hozta az őszinteséget. Hatvanban született, de annyi helyen és annyi albérletben élt már, hogy meg sem tudná számolni őket. „Nagyon kalandos életünk volt apukám foglalkozása miatt, ő ugyanis szakács, emiatt állandóan utaztunk vagy költöztünk.” Lia édesanyja annak idején kozmetikusként dolgozott, de ma már „hivatásos nagymama”. Sokat segít a színésznőnek, sőt néhány évvel ezelőtt Budapestre költözött, hogy bármikor vigyázhasson a most éppen ötéves Misire. Lia volt férjével, a kisfiú édesapjával, Csányi Sándorral kapcsolatos kérdések tiltott területnek számítanak az újságírók számára, de ma már tudható, hogy emögött szövetség van, vagyis kölcsönös egyetértés a felek között.
Mit szólsz ahhoz, hogy sokak szerint már Rudolf Pétert is „lemosod” a Beugróban?
Aki ezt a műsort szereti, annak biztosan van kedvence négyünk közül. Ha valakinek én vagyok az, azt nem akarom meggyőzni, hogy Péter a jobb. Akinek Péter a legkedvesebb szereplője, annál nagyon fogok igyekezni, hogy valóban lemossam őt a színpadról, és a javamra változzon a helyzet (nevet).
Ti már dolgoztatok együtt színházi produkciókban is.
Én a színpadon álltam, ő a nézőtéren. Egymás partnerei még sohasem voltunk. Péter rendezett engem a Vőlegény és a Keleti pu. című darabokban, de tudom, hogy nem állunk meg a Beugrónál, szerintem fogunk még együtt játszani színpadon is.
Milyen a viszonyod a többi fiúval, Kálloy Molnár Péterrel, Szabó Győzővel és a játékmester Novák Péterrel?
Valamennyi színésznek van már kisebb-nagyobb gyereke, ez összeköt bennünket. A srácok vagy a katonaélményeikről, vagy a gyerekeikről mesélnek nekem. Mindkét témához tudok kapcsolódni, bár a katonásdinál inkább csak bólogatok, úgy teszek, mintha elhinném, hogy ez tényleg a leggyötrelmesebb időszak egy férfi életében, amelyről nekem fogalmam sem lehet. Szerencsére megvan az a képességem, hogy ilyen helyzetekben kiválóan tudok sajnálni. Cserébe ők szoktak azzal szekálni, hogy le kéne fogynom pár kilót. Nem vágok vissza, szeretettel biztosítom őket arról, hogy a legszebb férfiak pocakosak. Ilyenkor simogatom a hasukat, és arról győzöm meg őket, hogy ebből a „kis tekintélyből” vétek lenne egy dekát is leadni.
Tizenkét éve vagy a pályán, sikerekkel, de diploma nélkül.
Amikor a színpadon vagyok, egyáltalán nem gondolok erre. Amikor pénzügyekről kell tárgyalnom, azt érzem, hogy becsúszik a fejem a vállam közé, és azt motyogom, megfelel a felajánlott összeg, mintha kevesebbnek érezném magam, pedig nem így van, csak nincs diplomám (nevet). Még mindig nem szoktam meg, hogy az általam csodált színészek – mint legutóbb Benedek Miklós – rám köszönnek, hogy „Szia, Lia”. Ilyenkor megdöbbenek, hogy jé, ismernek engem?!
Ezt mikor növöd ki?
Bizonyos szempontból nem is akarom kinőni.
Kicsit még vidéki lány maradnál?
Vidéken az emberek közvetlenebbek, mindenki tud mindenkiről, az emberek folyamatosan érintkeznek. Ezt a fajta vidékről jött nyitottságot és természetességet nem akarom levetkőzni. Szeretek beszélgetni a szomszédaimmal, az emberekkel az utcán és mindenkire nagyot mosolyogni. A színházban is mondják, hogy én állandóan „burjánzom”, érdeklődöm, nem hagyom őket nyugton, kérdezgetek, hogy sikerült, megvetted, eladtad, beírattad a gyereket, megfőzted, mind megetted? Takács Kati mondta nemrég, hogy csodálja a „repülésemet”. Szerintem semmi különös, csak optimista vagyok, és engem valóban érdekel, mi újság a körülöttem lévőkkel. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a jóhiszeműség és az őszinteség sebezhetőbbé teszi az embert, de vállalom. Így önmagam maradhatok. Minden helyzetben, még a padlóra küldősekben is lehetőséget látok arra, hogy valamit megtanuljak magamról vagy másokról. Van úgy, hogy imádkozom Istenhez, segítsen, hogy a mindennapok történései után merre fejlődjek.
Láthatólag nagyon élvezed, hogy nőnek születtél.
Örülök annak, hogy ezt a testet kaptam, annak, hogy férfi és nő között kapcsolat van, és tudom, hogy milyen eszközökkel rendelkezem ahhoz, hogy hatással legyek az emberekre. Tudom, hogy egy pillantás vagy egy gesztus mit képes kiváltani a másikból.
Színpadon vagy szakmán kívül is élsz ezekkel a lehetőségekkel?
Mindig (kuncog). Nincs ebben semmi trükk vagy manipuláció. Lubickolok abban, hogy nő lehetek, élvezem, hogy létezik erotika. Szerintem a flört a világ egyik legtermészetesebb dolga, és egyáltalán nem gondolom, hogy ha valaki párkapcsolatban él, akkor feltétlenül be kell csuknia a szemét, az orrát és még a fülét is. Igenis meg kell hallani egy gyönyörű férfihangot, észre kell venni egy szép szempárt vagy egy finom kezet. Szerintem ez a normális.
Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Hajdu András
Styling: Laczkó Mónika
Fodrász: Berki Krisztián
Smink: Kiss Csilla
Ruha : Chloé, Escada, Roberto Cavalli
Ékszer: Swarovski
Karosszék, párna: Goahome
Képkeret: kepkeretezz.hu
A folytatást keresd a májusi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2009. május]
