Nem szeretek belegondolni abba, milyen lesz a hallásom a távoli jövőben, a fülemben ugyanis nonstop zene szól – köszönhető ez azoknak a remek zenei ízléssel megáldott barátaimnak, akik pontosan tudják, mire van szüksége egy felnőtt figyelemzavarosnak. A legutóbbi találatot tulajdon pasimnak köszönhetem, aki külön playlistet szerkeszt nekem Spotifyon, hogy bevezessen a minőségi zene birodalmába, hogy tágítsa a horizontot, hogy megmutassa, Paul Kalkbrenneren túl is van élet. Ő tette rá erre a bizonyos zenelistára a szomorú szemű ufólány, GLORIA klipjét, aki úgy belopta magát az agyamba, hogy be kellett nyomnom a repeat gombot.
GLORIA alakjának megszületésében Szombat Évi fotós ötletei segítették Dányi Krisztát, de közreműködött Kozma Norbi mesterfordrász is
Amit egyáltalán nem láttam jönni, hogy a zseni szerzemény mögött egy zseni magyar alkotó, a morningdeeres Dányi Kriszta áll, aki alteregójával, GLORIÁVAL tér vissza a kortárs zene színpadára. A zeneszerző őstehetség hírében áll, autodidakta tanult meg mindent, amit a zenéről tudni kell: zeneszerző, hangmérnök, producer, előadó – aki a Macjén keveri az újabb draftokat, amikez a klip alapötletét is simán megálmodja.
Olyannyira elképesztően jó az, amit csinál, hogy azon sem lepődünk meg, hogy a videoklipet a kinopravdás Kostil Luka rendezte, aki stábjával 16 mm-es filmre forgatta le a videót, méghozzá Budapesten. A klipről röviden annyit, hogy egy posztra épül, ami seperc elhozza a világbékét. A poént nem lőnénk le, a tükör legyen csak mindenkié.