Bárcsak bejártam volna esztétikára és lennének jegyzeteim
A legtöbben Paintben maximum remegős kezű házakkal bíbelődtünk – ha bíbelődtünk – a számítógép korszakának aranyhajnalán, de kevesen vittük olyan magasságokig a műfajt, mint Mondik Noémi. Márciusi lapszámunk trend oldalát Noémi egyedi világának panelbája ihlette, ennek kapcsán mesélt nekünk munkáiról.
„2011-ben kezdtem Paintben rajzolni, akkor még középiskolás voltam, felvételi előtt, és nagyon pesszimista a jövőmet illetően. Saját szórakoztatásomra kezdtem bele, ezért nem kigondolt koncepció mentén épül fel a sorozat és nem képzőművészeti céllal indult, csak hobbiból ábrázoltam a környezetem és a hétköznapjaim: a családomat, a szomszédokat, a lakótelepet, ahol felnőttem.” – magyarázza Noémi
Figyelmetlenségem kihasználva óvszert lopott tőlem egy néni a teszkóban
Az általa választott technika, azaz a rajzolóprogram szintén nem tudatos választás, egyszerűen jó kifejezésmódnak bizonyult a panelházak geometrikus világának ábrázolására. Noémi képein mindig személyes témák jelennek meg, az első munkáitól kezdve meghatározóak meghökkentő címei és a saját életéből merített, profán témák.
A betoncsúszda körül véres volt a föld az oviban, mert minden héten legalább egy gyerek feje betört
“Egyik első képem „A betoncsúszda körül véres volt a föld az oviban, mert minden héten legalább egy gyerek feje betört” egyben a kedvencem is, brutalitást nem ábrázol, csupán a címében. Annak ellenére, hogy nem tudatosan indult, azóta is igyekszem tartani ezt a személyes vonalat, csak valós emlékeket és élményeket dolgozok fel, mert úgy gondolom, hitelesebb, mintha valamiféle általános igazságot keresnék, továbbá szerintem fontos olyan dolgokat is megjeleníteni, amik hagyományosan nem szoktak az ábrázolás témái lenni, pedig a városi élet velejárói.”
Szerettem volna közös fotót SP-vel, de elzavartak a lányok, akik úgy csüngtek rajta, mint szőlőszemek a fürtön
És, hogy mi a jó még a Paintben? Az, ami a digitalis technikákkal általában, azaz az örök lehetőség a korrigálásra, a módósítások és lehetőségek végtelen tárháza: “Azt hiszem az az oka, hogy ennyire magamra találtam ebben a primitív képi világban, hogy csak számítógép és egér kell hozzá, nem igényel műtermet, grafikai műhelyt vagy drága alapanyagokat, mint a hagyományos technikák, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy „elrontom”, a képet, a javítás lehetősége végtelen.”
