Honnan az ötlet, hogy egy kortárs művésszel dolgozz együtt?
Nálam a kollekció tervezése mindig azzal indul, hogy elkezdek inspirációt keresgélni. Aztán ezt ráépítem azokra az elemekre, melyek nagyon fontosak a tervezői látásmódomban. Számomra például alapvető az, hogy minden kollekcióm közvetítsen valamilyen értéket, ami a miénk, ami magyar és nem feltétlenül annyira ismert, mégis világszínvonalú. Mint a kortárs festészet.
Így jött a képbe PAF.
Igen, tudtam, hogy a kortárs művészetnek ez az ága; a gesztusfestészet fontos lesz ebben a kollekcióban. PAF művészete lenyűgözött. Nagyon örültem, hogy elfogadta a felkérést, hogy együtt dolgozzunk.
Hogy telt a közös munka?
Mindig azon áll vagy bukik egy közreműködés, hogy mennyire találja meg a két fél a közös hangot. Két tehetséges ember hiába áll össze, ha nincs meg az összhang. Ez elengedhetetlen. Szerencsére nálunk ez tökéletesen működött.
Egyedül ez fontos? Az összhang?
Azt hiszem másfajta, talán még mélyebb rétegei is vannak az együttműködésünknek. Például ebben a kollekcióban én egy kék világot képzeltem el, ami alapvetően nem jellemzi PAF művészetét. Mégis hajlandó volt belemenni az én határozott elképzelésembe, és szívesen kipróbálta magát ebben. Ehhez pedig kellett az, hogy egy kicsit feladjon magából, és kövesse azt, amit én szeretnék. Ez nagyon nagy dolog, ezért nagyon tisztelem őt.
Minden ruhadarab festésénél ott voltál?
Igen, végül is ez is közös munka volt.
Itt ugye gesztusfestészetről van szó. Honnan érzi az ember, hogy mikor van kész a festés?
Ebben is sokszor egymásra hagyatkozva döntöttünk. Néha PAF kérdezett rá, hogy szerintem jó-e, és persze sokszor én bíztam meg őbenne: éreztem, hogy én nem mernék ilyen nagy gesztust rárakni a ruhára, de mondta, hogy ő szeretne, és tényleg jó lett. Így volt egyfajta balansz. Ez egy újabb fontos dolog az együttműködésünkben: a bizalom. Egyébként nagyon konstruktív és felemelő az a közös munka, amelyben mindkét fél ki tud lépni a komfortzónájából.
A kollekciónak a festett ruhák mellett van egy másik része is.
Igen, a másik dimenziót a Duna, a Duna-part és a nagypapám kertje hozta be a kollekcióba. A nagypapám Horányban lakott. Imádta a növényeket, és nagyon szeretet kertészkedni. Mindig is úgy gondoltam, hogy az ő rajongása és szeretete a növények iránt volt az, ami hatalmasra növesztette őket: égig érő futónövények, hatalmas gyümölcsök voltak nála. Nagypapám már nincs velünk, és nincs a kert sem. Legalábbis már nem olyan, mint volt. De a kollekcióban most mégis úgy érzem, sikerült ezt a kissé álomvilágszerű gyerekkori emléket megragadnom.
Milyen anyagokat használtál?
Alapvetően természetes anyagokat. Az elegánsabb ruháknál a gyapjú és a selyem dominál. De nagy szerep jutott a lennek is, ami nem egy nemes anyag, de nagyon szeretek vele dolgozni, ráadásul nyárra különösen jó viselet, és a Duna-parti inspirációhoz is nagyon jól passzol. Ennek az anyagnak az értékét a kézi festés emeli.
A táskák milyen anyagból készültek.
Van bennük bőr, és egy nem mindennapi anyag: az autókárpit. Régóta gondoltam rá, hogy milyen jó lenne kosarat fonatni táskának, ami végül nem valósult meg. Most viszont kerestem egy olyan anyagot, ami mutatja valamennyire ezt a kosárszövés mintát, de mégis egy modern matéria.
Milyenek a visszajelzések?
Jók. Azt hiszem, ez az egyik legsikeresebb kollekció. Talán azért is, mert kicsit ki tudtam lépni abból a visszafogottságból, amit általában képviselek.
A budapesti és a pécsi bemutatón is festettetek ruhát. Ezekkel mi a tervetek?
Sokat gondolkodtunk rajta, nem szeretnénk, ha kárba vesznének ezek a művészeti alkotások. A nagy szoknyát például egy modern irodában tökéletesen el tudom képzelni. A kisebb ruhát akár be is lehetne keretezni. Számomra nagyon izgalmas ez az átjárhatóság a divat és a művészet között. Ahogy a művészeti alkotások is gyakran árverésre kerülnek, úgy a ruhákkal is ez a tervünk.
Kiket támogattok ezzel?
A Bólyai Gyermekotthont, ami a szívügyem. Állami gondozott gyerekek és fiatal felnőttek élnek ott, a lehetőségekhez képest családi környezetben. Szeretném, ha megismernék őket az emberek. Nagyon fontosnak tartom, hogy nekik is meglegyenek ugyanazok a lehetőségeik, amelyek például nekem. Ne kelljen sokkal messzebbről indulniuk, mint egy olyan fiatalnak, akit támogató családi háttér segített.
Az a ruha, amelyik a showroomban lóg a fogason a kollekció részeként, felpróbálhatom, megvásárolhatom, hordhatom, mégis egy kortárs művész festett rá. Mennyiben művészeti alkotás?
Azt hiszem, van egy trend, ami összefűzi a kortárs művészetet a kortárs divattal. Ez pedig a gyűjtés. Az emberek ugyanúgy gyűjtenek művészeti alkotásokat, mint egy-egy híres tervező darabjait. Érdekes átfedés van a kettő között, ha pedig valójában belevisszük ezt a fajta művészetet a divatba, az csavar még egyet az egészen.
A divattervezés alapvetően számodra mennyiben művészet?
Számomra nemcsak a művészeti része a fontos. Persze az esztétikum, az apró részletek kidolgozottsága nagyon motivál, de ugyanannyira meghatározó számomra az is, hogy kiismerjem az emberek igényeit. Én ezeknek az igényeknek megfelelően szeretnék egyedi ruhákat alkotni.
Jelenleg min dolgozol?
Az őszi-téli kollekció már kész. Egyébként ebben is továbbvittük kicsit ezt a művészeti vonalat, természetesen PAF közreműködésével. Most a következő évi tavaszi-nyári kollekción dolgozom. Éppen a kutatómunkát végzem, ami számomra nagyon fontos, úgy érzem ez valóban mélységet ad a kollekciónak. Egy színes inspirációt választottam, de többet még nem szeretnék elárulni. Meghívást kaptunk az augusztusban megrendezésre kerülő szerb etnikus divathetekre, ami fent lesz a hegyekben. Remélem, addigra elkészül, mert nagyon passzolna ebbe a környezetbe. Aztán persze nemsokára itthon is bemutatjuk ezt a kollekciót is.
A 2015. tavaszi-nyári kollekciót mi is bemutattuk Lookbook rovatunkban. Kattints a képre!
