Száz éve imádták, Kodály átkozta, mi már csak lakodalmon pörgünk-forgunk rá langyoskásan, ha nagyon muszáj, és ha eleget ittunk. Pedig magyarnótát mindenki ismer vagy százat, de ahogy most megmutatják, úgy még soha senki nem hallotta. Maga a nagybetűs műfordítás.
 |
| Nádasdy Ádám |
Nádasdy Ádám és Nádasdy Vilma közös magyarnóta-estje, a „Piros rózsák beszélgetnek” minden várakozást felülmúlóan szórakoztató, és hogy a hiánypótló jelző is idekéredzkedik, azt mindenki megérti, aki maholnap ellátogat a Klauzál téri Pepita Ofélia Bárba (érdemes villámgyorsnak lenni, mert pillanatok alatt elviszik a jegyeket, és ki tudja, mikor adódik legközelebb lehetőség, ha egyáltalán, egy ilyen műsort élőben látni-hallgatni).
A magyarnóta-kincsből , a „népies műdalok” színe-javából válogatott apa és lánya, az aprócska pódiumon derék hegedűs és zongorista kíséretében csendülnek fel a jól ismert vagy sosem hallott remekek – nem is akárhogy. Persze parádés a körítés is: Nádasdy Ádám lehengerlő, rövid felkonfjai, zenetörténeti vagy elemző kommentárjai messze kimozdítják az estét holmi vicceskedő danolászásból.
Nádasdy egyszerre legény és úr, pajzán falusi kamasz és bús nagyvárosi ficsúr (egy huncut ördög), de Vilma sem marad el: a rövid, pattogós, friss nótákra annyi új jelentésréteget tesz az előadása, hogy napokig bírnánk hallgatni, véget nem érő kaczagással. Azt mondhatjuk csak az estéről: szívettépően szomorú, gyomorforgatóan giccses és páratlanul szórakoztató egyszerre. Amilyen a magyarnóta (még maga Kosztolányi is szóhoz jut az est során ez ügyben). Egészen szürreális élmény. A Nádasy–Nádasdy-kettős kétfelvonásosát látni, hallani kell.
Pepita Ofélia Bár, VII. Klauzál tér 5.
Foglalás: pepitaofelia.klauzal@gmail.com
Kísér Hegyi Dávid és Lázár Zsigmond
Előadások: Január 17. csütörtök, 24. csütörtök, 25. péntek, fél 8-kor
Szerző: Fiáth Marianna
