Egy Instagram-bejegyzésben arról írtál a nyaralás előtt, hogy nagyon sűrű időszakon vagy túl. Mi történt veled az elmúlt hetekben?
Május elejétől kezdve június közepéig közel negyven koncertünk volt, közben pedig a Budapest parkos koncertre is készültünk. Elég sok munka előzi meg azt, ha egy zenekar egy ilyen nagy helyszínre készül. Folyamatosan forgattuk hozzá az előzményét, a YouTube-on látható Társasjáték című podcastunkat, ahol a zenei élet nagyszerű előadóival beszélgetek, miközben társasjátékozunk, majd a végén mindig közösen elénekeljük az egyik dalunkat.
Nagyon izgalmas dolog különböző stílusú és lelki alkatú emberekkel beszélgetni, énekelni és zenélni, rengeteget adott nekünk ez az egész. Vendégünk volt már többek között Bereczki Zoltán, Beck Zoli, Kiss Tibi, Malek Andrea, Csorba Lóci, Zentai Márk és sokan mások. Közülük tízen ott lesznek velünk a Budapest parkos koncertünkön.
Ti vagytok az első olyan gyerekzenekar, akik saját jogon adnak nagykoncertet a Budapest parkban. Másfajta felkészülést kíván meg egy ilyen esemény?
Alapjában véve nem kívánná meg, de azért ez most mégis. Az okozza a legnagyobb fejtörést, hogy úgy szórakoztassuk a gyerekeket, hogy közben a szülők is jól érezzék magukat. Ez más, mint amikor egy felnőtteknek játszó zenész kiáll és előadja a dalait, mert nekünk folyamatosan fenn kell tartanunk a gyerekekből álló közönség figyelmét. Most végig lesz mellettem egy partner is, akik bár gyakorlottak, mégis nagyon különböznek egymástól.
Korábban már fellépett velünk Bereczki Zoltán és Lábas Viki is. Mindkettejük számára nagy élmény volt a koncertünk, mert mi nagyon mást csinálunk ahhoz képest, mint amilyen alapélménye van az embereknek a gyerekkoncertekkel kapcsolatban. Most picit több látvánnyal készülünk, mint amit tőlünk megszokhatott a közönség, mert én általában inkább a tartalomra koncentrálok. Szeretem a gyerekek képzeletére bízni az élményt, mert nagyon túl van vizualizálva a világ.
Nem azzal kell szórakoztatni őket, hogy minden színes-szagos, hanem azzal, hogy valódi figyelem fókuszál rájuk. Mi a jövő közönségét szeretnénk kinevelni. Ha a gyerekek jó zenén nőnek fel, akkor majd nagykorukban is jó zenét akarnak hallgatni. Azt hiszem, hogy ezt értékelik azok az előadók is, akik eljönnek velünk. Mindent beleteszünk zeneileg, tartalmilag és szövegileg. A lemezeink is azért számítanak nagyobb falatnak, mert mindent élőben játszunk fel, ami ma már ritka.
Ezt szeretnénk a Budapest Parkban is megvalósítani, amiben Nyulassy Attila, a Kultúrbrigád alapítója, az Átrium legendás korszakának egyik fontos szereplője lesz a segítségemre. Ő rendezte és vele együtt írtuk a Varázsnagymama című darabunkat. Most ismét megkértem, hogy segítsen színpadra állítani ezt a nagykoncertet. Szeretnénk kimaxolni a lehetőséget, mert az első gyerekzenekar vagyunk, akik főműsoridőben ott lehetnek a Budapest Parkban. Nagyon hálás vagyok a helyszínnek, mert szinte az első szóra igent mondtak.
Szerinted mi az oka annak, hogy a gyerekek szórakoztatására kevesebb hangsúlyt fektetnek az emberek?
Olcsóbb egy olyan zenekart elhívni, akik fél-playbacket játszanak, és akiknek nincsenek hangtechnikai igényeik. Azt tapasztaltam, hogy ebben a műfajban nagyon sok a küldetéstudat nélküli megélhetési előadó, akik nem egy művészi megvalósítást szeretnének, csak pénzt keresni. Ez nemcsak elolcsósítja a szakmát, hanem olyannyira ízlésromboló, hogy nekem fáj látni. Eleve sokkal kevésbé becsülik meg a szakmában azokat, akik gyerekműfajban zenélnek.
Mellettem olyan menő zenészek játszanak, akik például Geszti Péter és Bereczki Zoltán mellett is zenélnek. Nem akarom kevésbé megfizetni őket, mint a nagyobb produkciók, de egy Tintanyúl-koncertért általában töredékét fizetik ki, mint más előadóknak, mert valamiért azt gondolják, hogy a gyerekek szórakoztatása a „jó lesz az úgy” kategóriába tartozik.
Hogyan lehet hatékonyan bevonni a gyerekeket a kulturális életbe?
Ez otthon kezdődik. Én például rengeteget énekeltem a gyerekeimnek, amikor kicsik voltak, később pedig meséltem, felolvastam nekik. Tapasztalataim szerint nagyon nehezen lehet lekötni a figyelmét azoknak a gyerekeknek, akiknél a szülők nem foglalkoznak ezzel. Ha elmész egy étterembe, szállodába vagy akár a tengerpartra, a szülők azonnal a gyerekek kezébe adják a telefont, ebéd közben elé teszik a tabletet.
Ez borzalmasan nagy hiba, mert a gyereket később nem fogja érdekelni a színház és a koncert, pláne egy komolyzenei koncert vagy balett-előadás. Ha viszont hagyják őket unatkozni, akkor előbb-utóbb elkezdenek gondolkozni, ábrándozni és alkotni.
A Tintanyúl híres arról, hogy a koncertjeiteken a szülők is szívesen részt vesznek a gyerekeikkel. Szerinted mitől lesz egy koncert több generáció számára is élvezetes?
Az érintett témáktól, a dalok hangszerelésétől és a zenészektől válik valódi zenei élménnyé a szülők számára is. Nagyon örülök, amikor az apukák felfedezik, hogy a basszusgitár mögött Studniczky László áll, aki az ország egyik legjobb basszusgitárosa. Delov Jávor a dobosunk, aki a jelenlegi magyar kultúrtörténet egyik meghatározó alakja, a Random Trip alapítója. A két gitárosunk pedig Kálmán Tamás és Csiszár Ferenc. Hihetetlenül tehetségesek, ők írják a dalokat. Kálmán Tomi például Geszti Péternek is ír még mellettem, Csiszár Ferenc pedig rengeteg nagy sláger szerzője.
Mi egyszerűen nem adjuk alább. A Varázsnagymama című előadást is azért hoztuk létre, hogy a Covid által szétszakított családok a nagyszülőkkel együtt mehessenek színházba. Nálunk a nagyszülők az életünk részei és szeretném, ha ez más családokban is így lenne, mert a család fontos támasz, egy kiindulási pont, ami csak akkor valósul meg, ha a gyerek látja ezt. A főszerepet egyébként Bánsági Ildikó játssza és van olyan család, akik már hatszor látták az előadást.
Idén lett nagykorú a zenekar. Az elmúlt 18 év alatt két Fonogram-díjat is kaptatok. Te hogy látod, honnan indultatok és hova jutottatok a kezdetektől mostanáig?
Szerintem hatalmas utat jártunk be. Mindig tudtam, hova akarok eljutni, de ezt a műfajt csak akkor lehet megtanulni, ha az ember csinálja. Sok idő kellett ahhoz, hogy megtaláljuk azt a hangot, amivel meg tudjuk szólítani a közönséget. Lett volna könnyebb módja, de mi mindig saját dalokat játszottunk, soha nem kötöttünk kompromisszumot – új dolgokat bevinni a köztudatba pedig sokkal nehezebb, mint utánozni valamit.
Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy egy kicsit úttörők is lettünk ebben a műfajban. Azt gondolom, hogy minden siker akkor igazán édes, ha az ember megdolgozik érte. Óriási dolog, hogy idén engem is beválasztottak a Fonogram zsűrijébe. Ez is egy mérföldkő, és talán még nagyobb elismerés, mintha harmadjára is megkaptuk volna a díjat.
Milyen kihívásokkal néztél szembe az elmúlt 18 év alatt?
A Covid alatt nem tudtunk koncertezni, miközben életben kellett tartani a zenekart, a zenészeimet és magunkat is. Az AI szempontjából kihívást jelent, hogy ragaszkodunk-e az élőzenéhez, vagy így sem adjuk alább. Nemcsak abban van felelősségem, hogy mit viszek ki a színpadra, hanem az egész csapat menedzselésében is. Figyelem magunkat a koncerteken, hogy még mindig megvan-e bennünk a tűz, még mindig meg akarunk-e hódítani minden közönséget, mert addig tud valami jó lenni, amíg az ember tűzzel csinálja.
Felnőttként mit ad számodra az, hogy gyerekekkel foglalkozol?
Ha belenézel a szemükbe, látod az egész tiszta világot, mi pedig elrontjuk őket. Azon dolgozom, hogy ne hagyják magukat, próbáljanak meg jók, tiszták és békések maradni. Egyébként felnőtteknek is szeretek játszani, színészként mindig nekik játszom, de valószínűleg inkább erre születtem: van egy olyan adottságom, hogy valamiért szeretnek engem a gyerekek.
A parkos koncerttel jótékony célt is szolgáltok: a bevétel 10%-ából az Örökbe fogadok egy ovit mozgalmat támogatjátok.
Az Örökbe fogadok egy ovit mozgalommal tavaly kezdtünk együttműködni. Közösen indítottunk egy projektet, ahol nemcsak élelmiszert gyűjtünk, hanem élményt is viszünk azokba az óvodákba, ahol nem tudják koncertre, bábszínházba és cirkuszba vinni a gyerekeket. A mozgalom alapítója, Barát Hella kikötése volt, hogy a zenészeknek nem szabad ingyen adniuk a saját munkájukat.
Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy az is egyfajta segítség, ha megfizeted azt, aki élményt ad a gyerekeknek. Nem lehet mindig egy bizonyos szervezettől elvárni a segítséget, hanem muszáj a társadalmat is bevonni a cselekvésbe. Ezeknek a gyerekeknek nincs más esélyük, csak az, ha odamész és megmutatod nekik, hogy mennyi minden van a világban. Helláék nagyot vállaltak, én pedig szerettem volna támogatni őket, amire jó apropó lehet ez a koncert.