Nemcsak a fotózás, de a film világában is otthonosan mozgó, a legrangosabb szakmai fórumokon is elismert, érzékeny művész, aki még az érettségi idején sem tudta pontosan, mihez is akar kezdeni. Ha valaki látta a Marie Claire-ben annak idején Kulka Jánosról vagy Snétberger Ferencről készített portréit, sosem fogja elfelejteni. A márciusi lapszámunkba is őt kértük fel Simon Kornél fotózására, előtte azonban még kifaggattuk erről-arról.
1. A kép, amelyről először érezted a pályádon, hogy igazán jól sikerült?
Faludy György portréja az erdőben.
2. A legtávolabbi hely, ahol valaha jártál?
Kuba.
3. Ha a februárt egyetlen, általad készített fotó fejezné ki, mi lenne a képen?
Semmi.
4. A másnaposság legjobb ellenszere?
Egy pohár frissen csapolt, német, minőségi serital.
5. Hogy sikerült az általános iskolai tablóképed?
Meg sem ismerem magam.
6. Dózsa vagy Fradi?
Zöld-fehér.
7. A kedvenc nótád, amit apukád játszott tangóharmonikán?
Nem tudom, az életemet hol rontottam én el…
8. Az életkor/életszakasz, amikor a legelviselhetetlenebb voltál?
6–14.
9. Műterem vagy szabadtér?
Szabadtér.
10. A legnagyobb stáb, amellyel valaha dolgoztál?
Filmforgatáson, kb. 50 fő.
11. Ha a melankóliának színe lenne, mi lenne az?
Méregzöld.
12. Alulértékeli/-értékelte a szakma, pedig szerinted egy zseni?
Vannak egy páran.
13. 2012-ben biztosan…
Megkeresem végre a távirányítót.
+ 1. A díj, amelyre a legbüszkébb vagy?
Filmkritikusok díja, legjobb operatőr.
