Honnan jött a felismerés, hogy ti tulajdonképpen a festészet és a szobrászat nyelvén ugyanazzal foglalkoztok? Nevezetesen azzal, hogy egyszerű vonalszövedékek hálózata képes egy ember aktuális pszichés állapotát kifejezni?
Zsuzsa: A Vészkijárat Galéria megálmodójával, Miksa Bálinttal beszélgettünk egy lehetséges kiállítás terveiről. Én több mindennel foglalkozom a művészetemben, de szinte mindig a figuralitás és az absztrakt határmezsgyéjén mozgok. Az itt kiállított Izzásban című sorozatomat kifejezetten valakivel szövetkezve szerettem volna kiállítani, olyan műtárgyakat kerestünk, amik együtt bemutatva párbeszédbe kerülnek egymással, és tükröződnek egymásban. Így találtunk egymásra Becskei Andorral, akinek a szobrai kraftosak, és a képeimmel együtt hihetetlen energiákat mozgósítanak. Vibrálnak, feszültséget és dinamikát teremtenek egymással.
Andor: Egy páros kiállítás mindig új lehetőségeket nyit. Bár a kiállításon látható műveinkben alapjában véve mind a ketten „csak” vonalakkal foglalkoztunk, más-más struktúrákat alakítottunk ki, és más vérmérsékletek mutatkoznak meg bennük. Izgalmas együtt nézni a képeket a szobrokkal, mert ütköznek bennük olyan hétköznapi megélések, mint a meltdown és slow life.
Befolyásolja az alkotási módszer azt, hogy milyen lesz a készülő műalkotás hangulata?
Zsuzsa: Abszolút! Szerintem a motívumismétléseknek nyomatékosító szerepe van a műveken. El lehet képzelni, hogy milyen érzés sok vonalat egymás mellé húzni egy papírlapon. Ha ezt gyors mozgásokkal tesszük, mintha firkálnánk, akkor kiadjuk magunkból a felgyülemlett energiát, le lehet vezetni általa az indulatokat. Az én festményeim ilyen feszült belső ritmusból születtek, ugyanakkor a víz lágy sodrása befolyásolta, puhította ezt a lüktetést. Ezzel szemben, ha ezt a mozgást lassan tesszük, akkor a munkafolyamat meditatív állapotot szül, és a munkák harmonikusak, csendesek lesznek, mint Andor szobrai.
Andor: Én alapvetően szeretek kiszakadni, ezért vidéken lakom. Koncentrált nyugalmat élek meg a műtermemben, amikor igazán azzal foglalkozhatok, amit leginkább élvezek. Szeretek ott egyedül lenni. Még a nagyon monoton munkafolyamatokat is átéléssel végzem, mert lelassítja a pulzusomat, és teljesen kikapcsolnak.
Zsuzsa: Én nagyon el tudok mélyedni az anyaggal való kísérletezésekben. A megnyugvás érzését én akkor élem meg, amikor figyelem és alakítom a festék viselkedését. Ezeket a képeket például legyezőecsettel festettem, ami nagyon szép, szőttesszerű rácsmintákat is kirajzol. Szétfolyik a papíron, az üres felületek szigeteket alkotnak a színek között. Ez nagyon finom, érzékekkel felfogható dolog. Élvezem magát a képkészítés folyamatát!
Hogyan képzeljük el a kiállításotok terét?
Andor: Szeretem a szobraimat nem csupán a földre helyezni, hanem akár a plafonról lelógatni őket. Most is több vasszobrom lebeg a levegőben. Ez nagyon izgalmas, mert egy nehéz anyagról van szó, mégis légies a formaképzése. Én a vasvonalakat tulajdonképpen apró pontokkal hegesztettem össze. Olyanok, mint a kalászok, amiket átjár a levegő és a fény. Ezek a függesztett szobrok alakítják a teret.
Zsuzsa: Direkt helyeztük őket nagyon közel a festményekhez, hogy minél szorosabb közük legyen egymáshoz. Engem az sem zavar, ha néhol takarásban vannak. A látogatókat pedig megmozgatjuk azzal, hogy ebben a vonalhálóban kell közlekedniük. A különböző nézetek váltakozása tágítja a művek értelmezési tartományát, hogy mire asszociálunk róluk.
Nem mellesleg ezek a szálak szimbolizálhatják kapcsolati hálóinkat, vagy akár a saját testünkben lejátszódó kapcsolódásokat.
Zsuzsa: A művek vibrálásának és rezgéstartományának mély köze van az idegrendszer működéséhez. Az összefüggő vonalrendszerek metszéspontjai általában kapcsolódásokra utalnak. Ezek tulajdonképpen pszichés lenyomatok. És ezek a vonalak – csakúgy, mint a kapcsolataink – dinamikusak, folyamatos változásban, mozgásban vannak!
Andor: Számomra az izgalmas még, hogy ezeknek a műalkotásoknak nincs határa, nincs megszabott vége. Zsuzsi festményei a kereteken túl is folytatódnak, látszik, hogy a festékből a lapszéleken túlra is került. A levegőben úszó szobraim pedig éppen azért, mert nincs talapzatuk, a térben önmagukon túl is mutatnak.
A kiállításban mennyire van szerepük a férfi-női energiáknak?
Andor: Azt gondolom, hogy nem válnak szét ilyen egyértelműen ezek a minőségek.
Zsuzsa: Mindkettőnek van helye mindkettőnk alkotásaiban. De vitathatatlan, hogy nagyon erős ellentétes érzések is jelen vannak. Ilyen például a mozgékonyság szemben a statikussággal. Vagy a fix pontok a kioldódás tünékenysége, de akár a finomság és a nyerseség ellenpólusa is. Alkotásaink érzésekből, lélekből táplálkoznak. Ez a szenzuális dimenzió pedig folyton viaskodik bennünk.
Gesztelyi Nagy Zsuzsa és Becskei Andor Nyugtalanság, nyugalom, repetíció című kiállítása december 10-ig tekinthető meg a Vészkijárat Galériában.
Szerző: Sipos Tünde, művészettörténész Fotó: Gergely Zoltán, Gesztelyi Nagy Zsuzsa, Miksa Bálint
