Ilona sokféle jelzőt kapott életében és halála után is, főleg azoktól, akik ki nem állhatták: Kosztolányi Dezső feleségétől és saját nevelt lányától, Babits Ildikótól. Utóbbi Tanner Ilona öccsének egy törvénytelen kalandjából született, de csak 13 évesen tudta meg, hogy nem Babits Mihály az apja s Tanner Ilona az anyja. Babits halála után egyre ellenségesebbé vált a viszonyuk. Hogy Kosztolányi feleségének mi baja volt vele, nem tudni, mindenesetre a használt vécépapírhoz hasonlította Ilonát.
Már fiatalon a férfiak elnyomásában élt
Pedig a 1895-ös születésű Tanner Ilona kifejezetten tehetséges és sokat bíró nő volt, akit mindig is érdekelt az irodalom. Nem véletlenül került a legnagyobb költők közé: Babitsot kereste meg verseivel, de az épp nem tudta fogadni őt, így a vele együtt lakó Szabó Lőrinc gondjaira bízta.
Ilona neki mesélte el azt, mi mindenen ment már addigra is keresztül: a Külügyminisztérium tisztviselőjeként dolgozott, amikor nős főnöke zaklatni kezdte, s a fiatal nő munkája megtartása érdekében úgy érezte, muszáj engednie. Ám ártatlanságát nem egy ilyen erőszakos tettben akarta elveszteni, így egy orvostanhallgató barátjához fordult segítségért. Ezután a főnöke élte ki rajta magát, amiből terhesség lett, és Ilonát abortuszra kényszerítették.
Egyik eljegyzi, másik elveszi: cserélhető tárgy
Szabó Lőrincet nem kellett félteni, mindezek tudatában udvarolt Tanner Ilonának, sőt el is jegyezte. Babits korábban Ady özvegyével, Csinszkával élt párkapcsolatban, de az tönkrement. A magánytól rettegő, nagy költő pedig szemet vetett Ilonára, bár lángoló szerelemről azért nem volt szó.
Ezt gond nélkül elmesélte Szabó Lőrincnek, aki mestere kedvéért lemondott Ilona kezéről, és telefonon közölte vele, hogy helyette Babits Mihály fogja feleségül venni. A meghökkent menyasszony végül beleegyezett a dologba és 1921. január 15-én Budapesten hozzáment Babitshoz. Tőle kapta írói nevét, a Török Sophie-t is.
Közös gyerekük Tanner bánatára sosem született, helyette 1928-ban Babits Ildikót fogadták titokban örökbe kisbabaként és nevelték a sajátjukként. Elmulasztották megemlíteni neki igazi származását, így az csak Babits halála után derült ki. De nemcsak a gyereknek hazudtak, hanem az egész világnak is, Ilona pedig folyamatosan rettegett, mi lesz, amikor kiderül az igazság.
Török Sophie és Babits Mihály
Babits betegsége mindkettejüket tönkretette
A házasság húsz évig, a híres költő haláláig tartott, de közel sem volt boldog. A szerelem hiányzott ugyan belőle, de egymás támogatása, segítése korántsem. Az utolsó években a gégerákkal küzdő Babits nem tudott beszélni sem, ezért beszélgetőfüzetekben levelezett feleségével, aki fő ápolójának szegődött.
Tanner Ilona saját verseket, novellákat, kritikákat is írt, méghozzá kifejezetten jókat, rendszeresen le is közölte őket a Nyugat, de házasságkötésétől kezdve költőfeleségként könyvelték el, és sosem hittek igazán szerzői önállóságában. Pedig nagyszerűen írt a női lélek változásairól, a szülőségről, a magányról, a szerelemről, a lélekről, olyan egyetemes témákról, amelyeknek akkoriban csak a férfiak által bemutatott oldalát ismerték az irodalomkedvelők.
Ilona végül elfogadta sorsát és beállt férje mögé: bár élete végéig írt, a Babits-hagyaték fő gondozójává vált. 1941-től, Babits halálától a lakást érintetlenül hagyva tárlatvezetéseket tartott az érdeklődőknek, gondozta a kiadatlan műveket, könyveket írt férje életéről, munkásságáról, szerkesztette és kiadatta annak levelezését. Csakhogy ekkor már a második világháború, az előtte évekig tartó, sosem szűnő ápolás és férje halála, no meg a lányával egyre feszültebbé váló kapcsolata tönkretették Ilona idegeit.
Harcolt a katonákkal és a lányával is
Nagyon nehéz idők következtek. Babits ápolása alatt Ilona nem tudott odafigyelni lányára, eltávolodtak egymástól, s az is közéjük állt, hogy Ildikó felnőve egyre erkölcstelenebb életet kezdett élni. Bár sokat reméltek tőle, tanulmányait kelletlenül, épphogy fejezte csak be, majd viszonyt kezdett egy nős, kétgyerekes villamosvezetővel, akit anyjával közös lakásukra vitt fel rendszeresen.
Lopások, vádaskodások, nyílt sértegetések, lakásból kizárások sora következett, már bírósági perekig fokozódott a feszültség. Ha ez nem lett volna elég, még Ildikó kiskamasz korában a háború rémségével is szembe kellett nézniük. Éheztek, fáztak, 1944-ben kirabolták őket, ekkor tűnt el egy sor fontos Babits-relikvia is, majd a lakást bombatalálat is érte.
1945-ben pedig, Budapest ostroma alatt Tanner Ilona karját átlőtte egy katona, majd részeges támadókkal kellett megküzdenie, arról nem is beszélve, hogy egy fiatal férj nála ölte meg feleségét, kisgyerekét és saját magát is, Ilona és Ildikó pedig egy hétre összezárva maradt a testekkel, mert nem tudták elszállíttatni őket.
Magányosan és betegen ment el
Mire mindezt túlélte, Török Sophie testileg és lelkileg is tönkrement, rohamokat kapott, depressziós lett, 1947-ben idegösszeomlással kezelték. Lányával a viták csak ekkor kezdtek súlyosbodni, ami odáig vezetett, hogy amikor Ilona elesett és combnyaktörést szenvedett, fél napig feküdt magatehetetlenül, mire a takarítónő rátalált.
Végül Tanner Ilona 1955-ben hunyt el, de előtte még kitagadta Ildikót az egész Babits-örökségből. Hogy ekkor még beszámítható volt-e vagy sem, arról sokáig vitáztak az örökösök. Ildikó végül 1956-ban külföldre emigrált, később ott is hunyt el nagyjából olyan zilált körülmények között, ahogy mindig is élt. Tanner Ilonát, azaz Török Sophie-t pedig most kezdi megismerni a világ: érdemes minél több művét elolvasni.
Fotó: Wikimédia, National Széchényi Library/Székely Aladár
