Karafiáth Orsolya: „Szoknya, szoknya, szoknya”

2013. február 18.

Márciusi fotóriportunk egyik szereplője Karafiáth Orsolya költő, műfordító, publicista és énekesnő. Amikor – a fotózás kedvéért – férfibőrbe bújt, azt mondta, valószínűleg olyan férfi lenne, aki nemigen tudna megállapodni egy nő mellett.

Szerinted milyen egy vonzó férfi?

A lazaságot és a humort kedvelem. Számomra akkor vonzó egy férfi, ha nem leszek ideges mellette, ha a jelenléte megnyugtat. Néha ehhez elég egy pillantás, és már érzem is a vonzást.

„Egy olyan nőnek, aki parfümöt nem visel, jövője sincsen” – mondta Coco Chanel? Kötődsz a parfümökhöz? Hogyan választasz magadnak illatot?

Mindig használok parfümöt, már automatikusan is. Az illatokat mindig a véletlen adta: általában ajándékba kapom őket, így nincs kedvencem sem. De akik adják, tudják, hogy az erőteljesebb, vagány illatokat kedvelem, például az Angelt vagy a Bulgaritól a Blue-t, utóbbit kitartóan. A hétköznapokon kevésbé karakteres parfümöket használok. Sajnos szeretem a napi hangulatomhoz igazítani őket, és gyakran hordok bőrcuccokat, így érdekes keveredések jönnek létre.

Folyton más külsővel lépsz a nyilvánosság elé. Vannak olyan, megszokott darabjaid, amelyekhez különösen ragaszkodsz?

Nem ragaszkodom semmihez, talán csak egy dologhoz: a magas sarkúhoz. Vannak
persze lapos talpú cipőim is, praktikus megfontolásból, de ezekben nagyon furán érzem magam, mintha nem is én lennék. Nem kedvelem a sportos darabokat, ugyanezért. Meg nem is vagyok sportos. Szoknya, szoknya, szoknya!

Mik a legszélsőségesebb dolgok, amelyeket a külsődért bevállaltál?

Egyszer több hónapon át jártam feszesítő-fogyasztó kezelésre, és szuper volt, nagyon bevált. Mostanában pedig a holt-tengeri pakolásokért lelkesedem. Sajnos a bőröm nagyon problémás, így általában gyógyszereket kenegetek rá klassz kozmetikumok helyett.

Szerző: Máder Ági
Fotó: nlc.hu

Kapcsolódó bejegyzéseink:

Péterfy Bori, maga a rock’n’roll

Winkler Nóra: „Az autóm egy mozgó szekrény”

Demcsák Zsuzsa: „Szeretem mutatni a nőiességemet”

Szöllősi Györgyi: „A kislányom nem örülne, hogy férfinak lát”