Mi már láttuk: A magányos lovas – 4DX

2013. július 12. |

Amennyire birizgálta agyunkat a futurisztikus 4DX jelző, annyira aggasztó volt a monitoron szembesülni az IMDb 6,7/10 értékelésével (nézői vélemény), nem beszélve a Metascore (szakmai vélemény), az elviselhetőség alsó határait jócskán át- vagyis alálépő 36/100 értékítéletével. Bevállaltuk. Beültünk Európa első 4DX-es termének (Westend mozi) egyik négydarabos, külön életet élő üléssorába, és átadtuk magunkat az effektsornak, valamint a filmnek.

Adva van egy Karib-tenger kalózai alapon működő félnótás karakter, amit úgy fest, lassan hagyományosan Johnny Depp alakít. A körülötte, azaz „Tonto, az amerikai bennszülött lélekharcos” körül és persze egy hegyomlásnyi ezüst körül forgó sztoriban – ahogyan ez már néhány filmkocka után le is jön– túl sok eredetiség, és meglepő fordulat nincs, ezért gond nélkül átadhatjuk magunkat a 4DX extráinak, anélkül, hogy félnénk, lemaradunk valamiről.

A sassal való mélyrepülés madártávlatból, a gyomorszaggató vágta az üléseken inkább vicces, mintsem elviselhetetlen (vajon hány kalóriát fogyaszt a kapaszkodás?), de a szagos füst- és a ködeffektus is egészen feldobta 2 óra 25 perces alkotást. A rossz dialógusoknál csak a tangapapucsban lassan elfagyó lábujjaink és a másik főhős, a törvény emberét alakító John Reid (Armie Hammer) hollywoodi műfogsora zavar jobban. Ez utóbbi érthetetlen kontraszt és jelenség, főleg, mert a filmkészítők egyébként láthatóan nagyon odafigyeltek a látványra. A 250 millió dollárból (ebből mindeddig csak 50 jött vissza!) tényleg telt csodálatos kosztümökre, hitelesen lepukkant, cserzett vadnyugati karakterekre, de szerencsére felejthetetlen, látványos jelenetekben sincs hiány.

A kapzsiság és a korrupció elleni küzdelem viszont folyamatosan mészárszékbe torkollik, így ha az első fél óra alatt kacérkodtunk is a gondolattal, hogy erre az effektparadicsomra elhoznánk majd a gyereket is, letettünk róla. A pátoszos, néha debilbe hajló szöveggel, az erőltetett bohóckodással, a vedelgető és gátlástalanul böfögő szellem lóval még simán megbirkózna egy kiskorú, de erős a gyanúnk, hogy a saját grillezett társukat szaggató vérnyulaktól esetleg megállna a fejlődésben.

Mindent összevetetve (Helena Bonham Carter, ha rövid, de izgalmas játékát is), a 4DX-et is beleszámolva, megérte elmenni. Ha másért nem, hogy elmondhassuk magunkról, mi láttuk azt az alkotást, amit a szakma várhatóan a filmtörténet egyik legnagyobb anyagi buktájának jósol.

Szólj hozzá te is!

Még több Blog

Megjelent az októberi Marie Claire go green

Megjelent az októberi Marie Claire