Hogyan döntöttél a stylist szakma mellett?
A nővérem gyerekmodell volt, így sokszor elkísértem őt a divatbemutatókra. Teljesen elbűvölt az a közeg, imádtam a ruhák között lenni. Húszévesen kaptam életem első nagy lehetőségét: az egyik magazin divatszerkesztő-asszisztense lettem. Nagyon odatettem magam az első három alkalommal, így negyedszerre már önálló munkát kaptam és szerencsére, azóta sincs megállás.
Mit nézel meg elsőként másokon?
Az összhatást. Szeretem, ha valakiről már az első pillanatban látszik, hogy milyen karakter: romantikus, bohém, szexi vagy vagány rocker. Szakmai ártalom, hogy figyelem, ki mit vesz fel. Bevallom, néha ki tudok akadni, de persze olyan is van, hogy inspirál, amit látok.
A titkos trükköd, amit mindig bejön?
A hangsúlyos kiegészítők. A legunalmasabb ruhákat is fel lehet dobni egy jól eltalált nyaklánccal. Mindig legyen rajtunk valami kis extra, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Persze a kis feketével sem lehet hibázni, bár ez attól is függ, hogy mi az alkalom vagy a cél…
Mennyi idő alatt készülsz el reggel?
Ha otthonról indulok, akkor háromnegyed óra, ha a pasimtól, akkor húsz perc, mivel ilyenkor már előre tudom, hogy mit veszek fel másnap.
Gyakran kritizálsz?
Előfordul, de mindig csak olyat mondok ki, amit szemtől szembe is elmondanék a másiknak.
