120 évvel ezelőtt, 1893 nyarán szüretelte le első tenyésztett gyöngyét Kokicsi Mikimoto. A gyöngyök ura komoly összegeket fektetett a kísérletezésbe, és már-már csődbe jutott, amikor a siker elérkezett. Arra már rég rájött, hogy valami idegen anyagot kell ügyesen az osztriga belsejébe juttatni, amit azután az állat védekezésként gyöngyházzal von be, de a dolog sokáig mégsem működött. Kölcsönzői szorongatták, egyedül a felesége, Ume bízott a sikerben és állt mellette mindvégig. És végül egy nyári napon az egyik víz alá engedett kosárban találtak egy osztrigát, amely szabálytalan, de szép gyöngyöt fejlesztett, bebizonyítva ezzel, hogy az elképzelés jó volt.
Mikimoto azt is jól gondolta, hogy a világ már nagyon vár a gyöngyeire. Akkoriban Japánban női halászok merültek nagy mélységekbe a gyöngyöket összekeresgélni a tengerből, de a mennyiség sosem volt elegendő. Mikimoto első gyöngye után az eljárás tökéletesítése következett, és 5 évvel később már megnyílt az első tokiói butik.
A formák és a színek egyre tökéletesebbek lettek, el tudtak érni szürke sőt fekete árnyalatot is. A németek a tiszta fehér, a franciák inkább a krémszín, az amerikaiak a rózsaszínes gyöngyöt keresték. A második világháború szétzilálta ugyan az üzletet, de alapítója talpra tudott állni, és a Mikimoto név máig fogalom világszerte. A találmányával sok női szívet megdobogtató álomgyáros 1954-ben, 96 évesen halt meg.
