Hogyan döntöttél az ékszer készítés mellett?
Nagypapám, majd az édesapám is – picit nagyobb méretekben-, fémmel foglalkoztak/foglalkoznak, így mondhatom, hogy gyerekkorom óta benne vagyok a „szakmában”. Ma már az ötvös szakma jelenti nekem azt az eszközt, amivel kifejezhetem az érzéseimet és gondolataimat a világnak.
Szeretsz játszani az anyagokkal, vagy vannak kizárólagos kedvenceid, amikről nem mondasz le?
Jelenleg rézzel, bronzzal, alpakkával és féldrágakövekkel dolgozom, de szeretném kipróbálni a nemesfémeket, valamint más alternatív anyagokat is, hogy még több újat mutathassak az embereknek. De terveztem már fából, plexiből és matchboxokból is kiegészítőket.
Az első kollekciómat az életem inspirálta: elfogadni azt a világot, ami körülvesz, az embereket és a milliónyi személyiséget. A város és a természet közötti kapcsolatot próbálom megtalálni, és a mindennapjainkba csempészni. Úgy érzem, hogy a mostani munkám segített elindulni egy izgalmas utazásra, aminek minden percét élvezem.
Kinek terveznél ékszert?
A közeli ismeretségi körömből Bakos Fanni barátnőmnek, aki nagyon sokat segít a márkám felépítésében is. De nagy álmom, hogy Miroslava Dumanak tervezzek ékszert.
Milyen stílustippjeid vannak az ékszerviseléshez?
Szeretek egy dolgot kihangsúlyozni és keverni a stílusokat, anyagokat és formákat.
Ékszereid mennyire tükrözik a személyiségedet? Mennyit adsz bele magadból?
Minden egyes darab abszolút én vagyok, de nem igazán szeretek a középpontban lenni, inkább csak megfigyelek. Az ékszereimre úgy tekintek, mint aprócska szobrokra, amik mindig a viselőjükkel lehetnek.
