A Marie Claire magazint 1937-ben alapította Évelyne nagyapja, az üzletember, politikus és médiamágnás Jean Prouvost, aztán a második világháború ideje alatt a magazin kiadása megszűnt. Évelyne volt, aki újra életre keltette, visszavásárolta a korábban a nagyapja tulajdonában lévő magazinok tulajdonjogának egy részét, és 1976-ban megalapította a Marie Claire Csoportot.
Évelyne imádta a magazinokat, kiolthatatlan kíváncsisággal figyelte a kulturális eseményeket, és elkötelezett híve volt a minőségi újságírásnak. A magazinkiadás jelentős szereplője volt, a média már sosem lesz a régi nélküle.
Személyesen igazán félelmetes tudott lenni, amikor erre az állásra interjúztam Párizsban, nagyon kemény kérdéseket tett fel – franciául –, többek között az amerikai média állapotáról faggatott, valamint az újságírás szerepéről a női magazinokban, és azt is ki akarta deríteni, hogy képes leszek-e meggyőzni hírességeket arról, hogy szerepeljenek az amerikai Marie Claire címlapján. Ezen az első teszten valahogy átmentem, de nem ez volt az utolsó alkalom, amikor Madame Prouvost a sarokba szorított a kérdéseivel.
Amikor először mentem a párizsi divathétre, meghívott egy italra a saját lakásába. A divathetek általában elég hektikusan alakulnak, számomra ráadásul új volt minden, plusz a házában nehezen igazodtam el az ősrégi lift működésén, ezek miatt közel 15 percet késtem. Ő nyitott ajtót, bevezetett a nappaliba, és bár ő portóit ivott, nekem egy pohár fehérbort ajánlott fel, mondván „az amerikaiak csak fehérbort isznak”. Ahogy a nap kezdett lenyugodni, kérdőre vont, hogy miért nem szorgalmazom jobban a minőségi újságírást a Marie Claire-nél. Megkérdezte a véleményemet az akkoriban újnak számító Stylist magazinról és arról is beszélt, hogy milyen fontosak a szexuális élettel kapcsolatos témák egy női magazinban. 45 perc elteltével hirtelen felállt, közölte, hogy színházba megy és elkísért az ajtóig. Az egyedüli jele annak, hogy jó benyomást tettem rá, az volt, hogy hat hónappal később újra meghívott magához. A közösen töltött idő a párizsi útjaim fénypontjaivá váltak, többet tanultam tőle az újságírásról, mint az egyetemen.
Évelyne Provoust óriási tanító volt. Hiányozni fog, de folytatjuk a küldetést, az ő tiszteletére még nagyobb szenvedéllyel vetjük bele magunkat a munkába.
