- Induló Future of Fashion sorozatunkban a MOME fiatal tehetségeit mutatjuk be.
- Harmadik részünkben Braunitzer Borbála mesélt a természet varázslatos inspirációiról, madárszerű öltözékekről és az állati eredetű anyagok fenntarthatóságáról.
- A fiatal divattervező három izgalmas munkáját is megosztotta velünk.
Fiatalok, tehetségesek, és friss látásmódjukkal formálják a jövőbeli trendeket. Future of Fashion sorozatunkban a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) divat- és textiltervező szakán végzett alkotókat kérdezzük saját stílusokról, a divatipar fenntarthatóságáról, ikonikus outfitekről és forró trendekről. Elgondolkodtató felvetésekkel és villámkérdésekkel faggatjuk a fiatal tervezőket, akik segítenek megmutatni nekünk a divat jelenét – és jövőjét is. Harmadik részünkben Braunitzer Borbálával beszélgettünk.
Braunitzer Borbála 2023-ban végzett a MOME divat- és textiltervező szakán, és még ugyanabban az évben első helyen végzett a Magyar Szőrme- és Bőripari szövetség versenyén. Bori munkájának fókuszában az ember és a természet kapcsolata, illetve a természetes matériák használata áll, kísérletező munkáit gyakran inspirálja az állatvilág sokszínűsége. Kézműves technikákat és modern eszközöket is használ alkotói munkája során, melyek gyakran a divat határterületeire is kitekintenek. Instragram: @braunitzerborbala
Future of Fashion: Braunitzer Borbála, divattervező
Hogyan határoznád meg a tervezői stílusodat 2-3 mondatban?
A munkáimat nagy kísérletező kedvvel készítem, olykor szokatlan formákkal dolgozom, intenzív látványvilágot hozok létre, keresem az izgalmas, innovatív megoldásokat. Szeretek autonóm módon dolgozni és intuitív döntéseket hozni az alkotói folyamat során, ugyanakkor a mondanivalót, tartalmat és a lépéseket mélyen átgondolom. Alkotásaim gyakran a divat peremterületeit súrolják.
Gyakran nyúlok tradicionális kézműves technikákhoz és párosítom azokat modern technológiai megoldásokkal. A finoman kidolgozott részletek, az egyedi és nehezen megismételhető megoldások jellemzőek munkáimra, így az haute couture világát érzem leginkább magaménak.
Emlékszel, mi volt a legelső ruhadarab, amit terveztél?
Talán amikor kislány koromban öltöztetős papírbabának rajzoltam ruhát. A nővérem mutatott egy képet a nyomógombos telefonján egy hosszú, szép, fodros szoknyás ruháról, ami akkoriban nagyon tetszett neki. Azt rajzoltam le papírra és vágtam ki, majd hajtogattam rá a babára.
A munkádban gyakran nyúlsz a természethez és az állatvilághoz. Ha bármilyen állat lehetnél, milyen állat lennél?
A természetes állatvilág kisgyerekkorom óta megragad. Mai napig izgalmasnak találom az állatok mozgását, mintázatukat, felépítésüket, képességeiket és tulajdonságaikat. Ha bármilyen állat lehetnék, leginkább egy-egy állathoz köthető tulajdonság vagy képesség miatt választanék, amiket irigylésre méltónak találok.
Van, hogy lennék egy kiselefánt a szavannán. Önfeledten játszanék, és nem kellene félnem semmitől, mert tudnám, hogy apám senkihez sem fogható, hogy nincs nála hatalmasabb és erősebb, és hogy ő mindig megvéd. Van, hogy büszke vadló lennék, gyönyörű és erős. Száguldanék, vágtatnék szabadon a végtelen legelőkön.
Vagy lennék sasmadár, aki belefekszik a könnyű szélbe és erőfeszítések nélkül siklik irgalmatlan magasságokban. Magasból nézném a lélegzetelállító tájakat, távolból figyelném az emberek ügyes-bajos dolgait és a földi eseményeket. Elrepülnék a gondok és a problémák elől.
Fabula szőrmeöltözék kollekció
Mestermunkádban La Fontaine állatmeséket dolgoztál fel: hogyan választottad ki a történeteket, mik inspiráltak bennük?
La Fontaine fabulái sokak által ismert és szeretett történetek. Történeteiben a tömör, nem igazán kidolgozott karakterek bőséges teret engedtek a fantáziának, így szabadon nyúlhattam a karakterekhez. egy saját, egyéni képi világot hozhattam létre.
Ezekben a mesékben összekapcsolódik ember és az állat, az egyes állatok antropomorfizálva, „emberszerűen” jelennek meg, így izgalmas zooszimbolikát hordoznak magukban a történetek. A kollekciómban szintén felfedezhető ez az ember-állat összekapcsolódás.
Az alkotáshoz elsősorban madár karaktereket kerestem. A madár inspirációban egészen kiterjedt lehetőségeket láttam: a madarak tollazata, annak szerkezete és mintázata, ritmusossága, részletgazdagsága, mind-mind izgalmas megoldásokat rejtegetett egy játékos, dekoratív képi világ megteremtéséhez, aminek része a mívesség, a kidolgozottság.
Inspirációs forrásként A kakas és a róka, Egy holló, aki sast akart játszani és A pávatollakkal ékeskedő szajkó című meséket választottam végül. Mesterek asztaláról leeső állati eredetű anyagokat dolgoztam fel, maradék anyagdarabokat, ehhez illeszkedve apró elemekből való építkezést tűztem ki célul, és ehhez a koncepcióhoz jól illeszkedtek a választott mesék világa és bennük a madárinspirációk.
Az állati eredetű anyagok viselése mára ellentmondásossá vált, a divatipar egyre inkább az alternatív, fenntartható alapanyagok felé közelít. Te mit gondolsz, lehet fenntarthatóan nyúlni ezekhez az anyagokhoz?
Úgy gondolom, ezekhez az állati eredetű anyagokhoz csak a fenntarthatóság jegyében szabad hozzányúlni. Az én szememben ezeknek az anyagoknak állati eredete értek, egzotikum. Ha jól vannak kikészítve, feldolgozva és jól karban vannak tartva a belőlük készült termékek, hosszú távú, generációkat átívelő értékekké válnak. Természetközeli népek sokkal jobban becsülik ezeket az anyagokat.
Az állati eredetű anyagok ősi alapanyagok, a természetes körforgás részei. Elválaszthatatlan részei a haszonállattartásnak. Az állattartó népek – ide tartoztak anno őseink is – az állataikból tartották fenn magukat. Etetik, táplálják, védelmezik állataikat és ennek eredményeképpen tudnak részesülni azok javaiból. Az állatok húsát megették, csontjából, inából használati eszközöket készítettek, bőrét, szőrét felhasználták ruházkodásra, használati tárgyak készítésére. Olyannyira értékes számukra az általuk nevelt állat, hogy annak minden részét felhasználják.
Állattartás terén követendő példának tartom a pásztorolt juhtartásban a pásztor és a juh közötti viszonyt: egy jó pásztor tudja, hogy ahhoz, hogy jól fialjon az állata, szép és kövér legyen, valamint sok tejet hozzon, annak feltétele, hogy jól bánjon vele. Biztosítania kell számára a megfelelő táplálékot és életkörülményeket, gondját kell viselnie, folyamatosan figyelnie kell rá. A jó gazda szereti állatát, ismeri tulajdonságait, nevén szólítja azt. Kölcsönösen jó és hasznos kapcsolat van köztük. Ma sem kellene, hogy ez másképp legyen.
Munkáid expresszív, művészi darabokból állnak – számodra a divat tisztán művészet, vagy foglalkoztat a funkcionális oldala, a hordhatóság kérdése is?
Az öltözéktervezésre szeretek úgy tekinteni, mint az emberrel szorosan összefonódó, fizikálisan is összekapcsolódó művészeti alkotás létrehozása, amit az ember „kelt életre”.
Munkáim jelentős része a saját alkotói kreativitásom kiélésének tekinthető, önálló művészeti alkotás. Vagy kifutóra, vagy egyéb más művészeti és előadói terület színpadára szánt munka.
Ugyanakkor érdekelnek olyan öltözéktervezési területek, ahol a funkcionalitás, a használhatóság van előtérben, ahol számít az anyaghasználat, a variálhatóság, az egyedi igények betöltése. Az elmúlt időben volt pár ilyen jellegű munkám.
Fontos számodra az ember és a természet kapcsolata: a te életedben hogyan van jelen a természettel való kapcsolódás?
Egyrészt tervezői projektjeim során előnyben részesítem a természetes anyagok használatát és a természeti inspirációt. De magánemberként is mindig is érdekelt a természet működése, a növények változása, az állatok biológiája.
A nagyszüleimnek falun nagy veteményeskertjük van, sok gyümölcsfával, méhészettel, erdővel, amiket művelni és gondozni kell. Sokat tanultam náluk a növényekről, azok működéséről és gondozásáról. De többször vittek testvéreimmel együtt minket pecázni is, vagy az erdőben pöfeteget keresni.
A szüleim is sokat meséltek az erdőről, annak lakóiról és az erdő különleges természeti képződményeiről egy-egy kirándulás során. Nekik és nagyszüleimnek köszönhetem, hogy ennyire megszerettem természetet.
Az alkotás szerintem…
Önkifejezés. Örömforrás. Ugyanakkor megoldáskeresés, eszköz egy jobb élet létrehozásához. Számomra életforma.
Mit üzennél azoknak, akiket érdekel a divattervező szakma?
Őszintén kívánok nekik kitartást és szorgalmat a sok munkához, ami ezzel jár. A divattervezés gyönyörű szakma, de az elismeréshez rengeteg tanulás, a tanuláshoz pedig alázat kell. Tanulni egymástól és a mesterektől tudunk a legtöbbet. Nem szabad félni a kritikától, mert rengeteget lehet belőle épülni, fejlődni.
Fontos azt is látni, hogy maradandót akkor fogunk tudni alkotni, ha az önkifejezésen és az önmegvalósításon túlmutatva megpróbálunk hatást gyakorolni környezetünkre. Érdemes keresni azokat a célokat, irányokat és területeket, amelyekkel – még ha egy kicsivel is –, de jobbá, szebbé, egyszóval élhetőbbé tehetjük ezt a világot.
Emellett itt is – mint sok más szakmánál –, nagyon fontos, hogy az ember szeresse azt, amit csinál és, hogy hajtsa a kíváncsiság. Ezek tovább fogják lendíteni a nehézségeken és a kihívásokon. Máskülönben nagyon hamar kiég. A legfontosabb pedig szerintem az, hogy örömből tudjon az ember alkotni.
Mit jósolnál a divat jövőjének a következő 10 évre? Milyen trendeket, irányokat vizionálsz?
Szerintem a következő években még nagyobb mértékben el fognak mélyülni és fel fognak gyorsulni az eddig is jelen lévő tendenciák. A világ egyre differenciálódik. Hasonlóan a divatban is, a világ „széljárására” érzékenyen reagálva mélyülnek el a különbségek. Ugyanakkor más különbségek pedig feloldódnak, például még inkább elmosódnak a férfi és a női divat közti különbségek.
A természetes anyagok értéke és ára növekedni fog, még több alternatív anyag fog beszivárogni a hétköznapi ember öltözködésébe – például növényi bőrök, 3D nyomtatott anyagok, intelligens textíliák. Emellett a fast fashion még jobban felgyorsul, a mesterséges intelligencia még nagyobb teret nyer, ezzel párhuzamosan a kézművesség jelentősége viszont növekedni fog.
3 munkád, amire a legbüszkébb vagy:
Fabula szőrme öltözék kollekció – Mestermunka // MOME MA
Mestermunkámat a természethez és az állatvilághoz való személyes kötődésem inspirálta. La Fontaine fabuláiból kiindulva hoztam létre szőrmeöltözék-kollekciómat. A felhasznált anyagok értékéhez, esztétikájához és származásához méltóan kézműves technikákkal, mívesen kidolgozott kísérleti jellegű kollekció született innovatív technológiai megoldásokkal és intenzív látványvilággal.
Az öltözékekben finoman összekapcsolódik az ember és az állat – mind fizikális értelemben, mind pedig a zooszimbolikát magában hordozó fabulák világának tekintetében.
‘Expression of connections’ – Menyasszonyiruha-projekt
A menyasszony és a vőlegény egymáshoz illése és összekapcsolódása az ölelésben vizualizálódik talán a leginkább. A két ember összefonódó ölelésének rajzolata sejlik ki a transzparens textileken az ecsetvonások mentén. Az összefonódás mozzanatainak megörökítése egy performansz keretein belül történt, egy táncospárral. Ezt követően komponáltam egybe a különálló finom kelméket egy, a képeken látható menyasszonyi ruhává.
Halászsas – szőrmés öltözék
Kísérleti öltözékkollekcióm megvalósult darabjához az inspirációt a gazdag jelkép és szimbólumháttérrel rendelkező ragadozó madár, a halászsas adta.
A munkámban a halászsas könnyed szárnycsapásait halmozom áttetsző legyezők formájában, a szárnytollai mintázatának ritmusosságát pedig mintaátiratokban fokozom. Ez az öltözék leginkább játék a formákkal, az anyagok tulajdonságaival, a térrel és a mintázatokkal.
Fotó: Szabó Júlia
Az interjú a MOME textil -és divattervező szakával együttműködésben készülő „Future of Fashion” cikksorozatunk keretében jelent meg.
