Az a megtiszteltetés ért, hogy viselhettem a gyönyörű estélyi ruhádat Hollywood nagy napján, az Oscar-estéjén, így saját tapasztalatom van arról, hogy az estélyik egyszerre kényelmesek és lélegzetelállítóak és akárki viseli őket, akármilyen testalkatú ember, mindig kitűnik a többi ruha közül a vörös szőnyegen. Rengeteg elismerést arattam vele. De valójában kiknek szánod a kreációidat?
Én mindenki divattervezője vagyok. Mindenkinek tervezek, gyerekeknek, királyi méltóságoknak, színésznőknek, teltkarcsú hölgyeknek, férfiaknak, fiataloknak, időseknek. Készítek mindent, estélyiket, dzsekiket, bármit, amit éppen érzek. Itt vagyok, elérhető vagyok és 0-99 éves korig bárkit felöltöztetek. Életem első interjújában fogalmaztam meg az ars poeticámat, amit azóta is tartok. Azt szeretném, hogy az emberek ragyogjanak a ruháimban. A hétköznapokban nagyon sok ember úgy választ viseletet, hogy szinte láthatatlan legyen és elbújik a ruhái mögött. Én viszont azt szeretném, hogy az emberek megtalálják önmagukat a ruháimban. Szeretem, ha jól érzik magukat a kreációimban, amelyek mindenkinek készülnek, és a célom, hogy az, aki viseli, gyönyörűnek és különlegesnek érezze magát benne.
Kiki Wang tervezése, modell: Siona Chen, fotó: Ken Hugh
Most egy saját magad által tervezett pink blézert viselsz, de mielőtt divattervező lettél volna, te is kipróbáltad a visszafogott irodai viseletet. Hogyan vezetett ez az út az ügyfelek fogadásától a kifutók csillogó világáig?
Először egy biztosítótársaságnál dolgoztam, ahol autóbiztosításokat kötöttem, majd egy multinál voltam területi képviselő, ahol 300 bolt tartozott hozzám. Azután tíz évig otthon maradtam a kisfiammal. Amikor kilencéves lett, próbáltam újra visszaállni a munkába, de sehol nem fogadtak. Rengeteg jelentkezést küldtem el és nemhogy visszautasítást, de még csak választ sem kaptam sehonnan. Tíz év kiesés után minden munkaadó úgy gondolta, hogy nem vagyok már hasznos munkaerő. Vagyis kaptam volna munkát a gyorsétteremben a tinédzserek mellett, belépő szinten. Szerintem ez világszintű probléma a nők számára, akik a gyereknevelést választják és utána megpróbálnak visszakerülni a munkaerőpiacra. Ezért úgy döntöttem, hogy ha nem adnak nekem munkát, akkor majd én adok munkát magamnak… Olyat, amilyet szeretnék. Mindig is érdekelt a divat, játszottam a gondolattal, hogy divattervező legyek és nem volt veszíteni valóm, megalapítottam a cégemet, úgy, hogy semmit nem tudtam a divatvilágról, a divatcégekről a divattervezésről. Sosem tanultam divattervezést, teljesen amatőr voltam. Azt éreztem, hogy itt állok lelkesen a divatvilág kapujában és fogalmam sincs arról, hogy hogyan működik. De belevágtam.
És bátran beléptél azon a bizonyos kapun, ahol a kötöttpályás útvonal helyett inkább a szabad repülést, a szárnyalást választottad. Ha jól tudom, így is szoktad magadat jellemezni, hogy te egy „szabad divattervező vagy”.
Igen. Azt gondolom, hogy leginkább a magunk ellenségei vagyunk és saját magunk vetünk korlátot a szárnyalásunknak, azzal, hogy nem bízunk magunkban. Nekem az adott szárnyakat, hogy megtapasztaltam, milyen nyitottak és jóindulatúak az emberek – értékelik és elismerik azt, amit csinálok. Nem azt kérdezik, hogy honnan jöttem, hogy mióta vagyok a divatszakmában és nem nézik a bőrszínt sem. Csak az érdekli őket, hogy mit csinálsz, azt mondják, hogy jaj, de gyönyörű ez a ruha! Én az embereket teszem első helyre, akiket öltöztetek. Nekik akarok megfelelni és nem azoknak az elvárásoknak, amiket a divatipar a tervezőkre erőltet. Szerintem minden szakmában így kellene lennie, az embernek kellene az első helyen állnia. És nem magadat első helyre tenni, nem a saját kreációdat, hanem a másik embert, akiért dolgozol. Én nem kötöm le magam divatházakhoz, nem követek trendeket, nincs rajtam nyomáskényszer az őszi-téli, tavaszi nyári kollekciók összeállítása miatt.
A magad útját jártad, kívülállóként, de magabiztosan, és az eredmények szinte azonnal jöttek…
Valóban meglepően rövid idő alatt váltam ismertté a szakmában. 2016-ban alapítottam a céget és 2017-től számítom a pályám hivatalos kezdetét, amikor megtartottam az első divatbemutatómat Los Angelesben. De két évvel később, 2019-re már olyan munkák voltak a hátam mögött, mint a BVLGARI európai kampánya, Marvel-színész öltöztetése és meghívtak a kreációimmal a világ legnagyobb vörös fashion show-jára, Shenzhenbe, ahol 300 modell vonult fel egy futballstadionban.
Azóta pedig a Harper’s Bazaar címlapjára is felkerültél…
Igen, a Bazaar velem készített interjút, de emellett a kreációim más címlapokon is szerepeltek, mint a Glamour, InStyle, La’ Officel vagy a Grazia USA.
Ez az év is sikerrel indult. Los Angeles első számú turisztikai célpontjában, a Hollywoodi Ovation Centerben volt a divatshow-d februárban. Ez a helyszín onnan lehet ismerős, hogy a grandiózus lépcsősorán vonulnak be a sztárok a Dolby Színházba az Oscar napján. Konkrétan ezen a lépcsősoron volt a divatbemutatód. Hogyan kaptál erre egyáltalán engedélyt?
Nem kellett engedélyt kérnem, mert az Ovation maga hívott meg. A kínai újév alkalmából kértek fel, hogy mutassak be egy kínai ihletésű kollekciót Hollywood közepén. Vörösben álmodtam meg a ruhákat – ez a tradicionális viselet színe és visszatért egy-egy motívum is, de valójában modern estélyi ruhákat terveztem. A helyszín valóban különlegesnek számított. Előttem egyetlen divatházat hívtak meg, hogy itt tartson divatbemutatót – a Guccit.
A ruháid rendkívül színesek, látványosak, merészek, néha talán még túlzóak is. Mi az oka szerinted, hogy ez lett a védjegye a stílusodnak?
A világ, amiben élünk, is színes és olyan, hogy abban, ha valamit el akarsz érni, látszani kell. A ruháimnak is ez az üzenete: ne félj látszani. Ragyogj! Ez mentalitás. A tompa színek és a középszerűség riaszt.
Kiki Wang tervezése, modell: Tiffany Chang, fotó: Tom Phan, MUA: Eva Gonzalez
Miből inspirálódsz?
Mindenből. Ebből a formából. (Rámutat egy mécsestartóra az asztalon – szerk.) Színekből, a falon a tapétából, egy elrepülő madárból, abból, amit olvasok vagy abból, ahogy most beszélgetünk. Ahogy mondtad te is, szabad divattervező vagyok. És azt is fontosnak tartom, hogy két kultúra keveredik bennem. Ezért is volt a legutóbbi kollekcióm címe, hogy A kelet találkozása a nyugattal.
Személyekből is inspirálódsz? Ha azt mondom, Nicole Kidman vagy Oprah, akkor előtted van, hogy mit terveznél nekik?
Igen. Nicole Kidman egy istennő. Fémes színeket, aranyat, ezüstöt adnék rá, letisztult vonalakkal. Oprah-nál semmiképp nem használnék visszafogott színeket. Piros, pink, lila, zöld, ami eszembe jut róla.
Hogyan látod magad tíz év múlva. Te leszel az új Vera Wang?
Nem. Én Kiki Wang vagyok. (Nevet) De tényleg sokan vannak, akik párhuzamot húznak köztünk a névrokonság miatt. Amit egyébként értékelek, mert nagyon elismerem a Vera Wang munkáját. De teljesen más utat jártunk be. Én szabad lélek vagyok és az is akarok maradni. Nem akarok magamnak határokat szabni. Semmiben.
