Ha van gondolatkísérlet, amiről viszonylag magabiztosan ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb nő fejében már felmerült, az a következő: milyen lenne a világ, ha csak a nők élnének benne? Különösen izgalmas ezen belül is a helyzet egyik speciális aspektusa – hogyan néznénk ki mi nők, ha nem lennének férfiak?
A patriarchális berendezkedésben a férfi tekintet dominanciája szabja meg öltözködési szabályainkat. Ezért a „kívánatos” (a médiában és a reklámokban is gyakran reprezentált) női divat fókusza a női test minél látványosabb megmutatása: hangsúlyos mellek, testhez idomuló szabásvonalak, keskeny derék. Forrónadrágok, dögös fehérneműk, merész dekoltázsok.
Az elmúlt években azonban a nők elkezdték átültetni a valóságba a fenti gondolatkísérletet. Vagyis a férfi tekintet helyett elkezdtek a női tekintetnek öltözködni. Az pedig, hogy ez mennyire radikálisan más stílust jelent, már önmagában sokat elmond arról, hogy milyen komoly problémák voltak eddig a női divattal.
Komfort és önkifejezés: ilyen a „feminista” divat
A történelem során a férfiak számos módon igyekeztek kontrollálni a nők öltözködését (és viselkedését). Néha egészen nyíltan, törvényekkel szabályozták a női divatot: meghatározták például, hogy milyen színeket vagy anyagokat viselhetnek, vagy hogy mennyi arany lehet rajtuk. Ezek a törekvések egészen korán megjelentek: már az ókori Rómában is állami szinten szabályozták a nők öltözködését.
Kevésbé nyílt módon, de nem kevesebb kényszerítő erővel működnek a morális és társadalmi kódok, amelyek meghatározzák, hogyan is néz ki a „kellően szemérmes”, „divatos” és „kívánatos” nő. A 19. században például a nők az öltözködésükön keresztül válhattak például ideális „feleség-alapanyaggá” – így az öltözködéssel kapcsolatos döntéseik gazdasági boldogulásukat biztosíthatták.
Hamar eldőlt az is, hogy mik azok az öltözködési mintázatok, amelyek „közönségessé”, nem kívánatossá tesznek egy nőt. A túl rövid szoknyák, és a túl merészen kivágott ruhadarabok a mai napig a könnyűvérűség szinonimáját jelentik, miközben ellentmondásos módon egyszerre képezik a bálványozott nőideál elemét is.
A patriarchátus számára a női öltözködés kontrollja a női nem kontrollját is jelenti, és a nők elnyomásának egyik hatékony és gyakran használt eszköze már az idők kezdete óta. A női tekintet vezérelte öltözködés ezzel szemben elutasítja azt a felfogást, hogy a nőknek a férfiak vonzalmát vagy elismerését kellene elnyerniük öltözködésükkel.
De hogy néz ki a gyakorlatban amikor a nők egymásnak és még inkább saját maguknak alakítják a stílusukat? A közösségi médiában egyre inkább terjedő videós műfaj, a „dressing for the female gaze” vagyis a „női tekintetnek való öltözködés” nagyon is jól meghatározható karakterjegyeket mutat.
Az egyik fő szempont a komfort. A női tekintet már nem követeli meg a nőktől, hogy kényelmetlen, feszes ruhadarabokba préseljék magukat, vagy hogy feszengjenek az aktuális szettjükben. A női tekintet által formált outfitekben sokkal gyakrabban jelennek meg az izgalmas, és komfortos oversize szabású darabok (ezek tipikusan olyasmik, amik általában „nem tetszenek„ a férfiaknak).
A kényelem mellett a másik fő szervező erő az önkifejezés, és ezen belül is a kreativitás és a játékosság. A férfiaknak való megfelelés kényszerétől megfosztva a nők sokkal szívesebben játszanak a ruháikkal és mutatják meg egyéniségüket az öltözködésükön keresztül. Merészebb, karakteres darabokat válogatnak, bátrabban kombinálnak eltérő stílusokat és szívesen alakítanak ki új formákat és sziluetteket.
@lau.maree Dressing for the female gaze ✨ #ootd #outfitinspo #fashiontiktok #outfitideas #fashioninspo ♬ original sound - Kelsey Shea
A női tekintetnek készülő szettekben megjelennek a statement darabok, az editoriális lookok és előtérbe kerülnek az olyan darabok, amiktől a nők jól érzik magukat a bőrükben. A női tekintet esetében ugyanis nem az a legfontosabb, hogyan nézünk ki a ruháinkban, hanem hogy hogyan érezzük magunkat bennük. Ez a hangsúlyáthelyezés nemcsak felszabadító a nők számára, de teret ad számukra az egymással való kapcsolódásra is. Ha a ruháink az önkifejezés és kreativitás eszközévé válnak, azzal újabb kommunikációs felületet nyitunk meg a külvilág felé. Miközben nem utolsósorban jó eséllyel sokkal magabiztosabban is mozgunk majd a világban.
A nők korábban is sokféle módon lázadtak öltözködésükön keresztül az elnyomó patriarchális rendszerrel szemben. Gondoljunk azokra az időkre, amikor még az is hatalmas lázadásnak számított, ha egy nő nadrágot húzott. Később megjelentek a nőies öltözködés és a nőiesség ellenében megfogalmazódó divattrendek, mint például a tomboy stílus – ezeknek általában közös jegye, hogy a nőiesség elleni lázadás a férfias stílus felvételével jelentett egyet.
@luckyyygirllllllll dressing for the female gaze @SCUFFERS ♬ original sound - sandra ☆
A női tekintetnek való öltözködés friss trendje ezzel szemben sokkal izgalmasabb és üdvözlendőbb irányt jelöl ki: nem a nőiesség ellenében határozza meg magát, egyszerűen arra fókuszál, hogy a nők szabadon, a férfiak elvárásait levetkőzve alakítsák saját öltözködésüket.
A női tekintet térnyerése odáig jutott, hogy még a férfiakat is elérte: náluk viszont már megint valami egészen mást jelent ez az új hullám.
Női tekintet – férfiaknak is?
Szintén markáns közösségi médiás trenddé vált a kifejezetten férfiakat megszólító „how to dress for the female gaze” videótípus, melyben a férfiak próbálnak a női tekintetnek öltözködni. Az ő motivációjuk azonban már teljesen más. Ahogyan a nők esetében a férfi tekintetnek való megfelelés, úgy a férfiak női tekintetnek való öltözködése is a pártalálás esélyét hivatott növelni.
A mozgalom egyik talán leghíresebb influenszere a berlini Bryan Lee, aki nem titkoltan azért készíti videóit, hogy megtanítsa a férfiaknak, hogyan lehetnek vonzóbbak a nők szemében.
Érdekes, hogy a férfiak esetében a női tekintetnek való öltözködés nagyjából a performative male stílus, és ilyen módon sokkal kevésbé szól önkifejezésről vagy kreativitásról. Bár alapvetően pozitívnak is tűnhetne az elképzelés, hogy fordul a kocka és a párválasztásban most inkább a férfiak szeretnének megfelelni a nők igényeinek, a férfiak esetében inkább csak egy rétegtrend utánzásáról van szó, ami fájó módon kiüresíti a jelenség eredeti törekvéseit.
Annyi biztos azonban, hogy a női tekintet dominanciája nemcsak alulról felfelé dolgozik: egy ideje a legnagyobb divatházak is elkezdték beemelni a női perspektívákat.
Friss női hangok a nagy divatházak élén
Ahogyan minden más területen, úgy a high fashion világában is jó ideig a férfiak uralkodtak. Annak ellenére, hogy klasszikusan „női” területről van szó, a szakma csúcsán általában férfi dizájnerek és kreatív igazgatók álltak. Ez azonban az elmúlt években megfordulni látszik.
Nadège Vanhée-Cybulski 2015-ben mutatta be első kollekcióját az Hermésnél, Maria Grazia Chiuri 2016-ban lett a Dior kreatív igazgatója – a márka első női tervezőjeként. Szintén első női kreatív igazgatóját igazolta a Bottega Veneta 2024-ben Louise Trotter személyében. És hogy miért olyan fontos ez?
Mert végre a női szempontok és a női tapasztalatok határozzák meg a divatot – vagyis hosszú idő után először végre a nők kényelme és jó közérzete kerül fókuszba. A szexiség és dögösség helyett az egyéniség és a női létezés sokoldalúságának megmutatása a cél.
Ne legyenek illúzióink, a divatszakma továbbra is egy rengeteg pénzt és gazdasági érdeket forgató, nagyon sok szempontból problémás iparág, ami nagyon gyakran azzal próbál minket fogyasztásra bírni, hogy elhiteti, nem vagyunk elég csinosak, szépek vagy sikkesek. Ezt az alapvető hatalmi struktúrát nem fogja tudni kikezdeni néhány lelkes és jó szándékú női tervező. De talán létrejöhet egy szemléletváltás, ami megmutatja a nőknek, hogy a divat valóban szólhat róluk és dolgozhat értük, és hogy az öltözködés által magabiztosságot és erőt is nyerhetnek.
Fotó: Getty Images
