Árral szemben

2013. július 22. |

Az Egyedül és a Szeress újra című slágerek, színművészeti szárnypróbálgatások, illetve némi alkotói szabadság után Bery ezúttal új nagylemezzel tér vissza. Az albumot saját szövegei és Váczi Eszter erősítik.

Ahányszor befutott egy-egy produkciód, rendre vetted is a sátorfádat, és Londonba vagy New Yorkba tetted át a székhelyed – nem féltetted a sikert?

Inkább csak nem hajszolom mindenáron. Amikor a fejembe veszek valamit, azt végigcsinálom, és nem azon gondolkodom, hogy visszatérve mindent elölről kell-e kezdenem. New York megtanított rá, hogy gyors siker nem létezik – ott embertelenül sok munka, türelem és megélt történet kell a legkisebb eredményhez is.

A mélységekhez és a magasságokhoz lelki hullámvasút is jár – megszoktad?

Sőt szükségem is van rá. Éppen hogy az állandóságot bírom nehezen, a változás hajt és inspirál. Ráadásul mindenben kegyetlenül önkritikus és maximalista vagyok, ami egyszerre determinálja a zuhanást és a repülést.

A tényleges repülések és költözések között mi került ki a bőröndödből?

Az utazás még hagyján, egy kézitáska remekül kitömhető. Megéltem viszont három tűzesetet, amikor tényleg csak az útlevelemet vettem magamhoz. Kötődöm ugyan a tárgyakhoz, de az emberi kapcsolataimon kívül már semmihez nem ragaszkodom görcsösen.

Társadalmi szinten mi mellett állsz ki?

A hajléktalanság kérdése régóta foglalkoztat. New York ilyen szempontból is jó példa számomra: nagyon elfogadó város, ahol a kirekesztést minden szinten elítélik, és ahol a társadalmi visszailleszkedés segítése egyéni szinten is megjelenik – márpedig ott kell elkezdeni.

Apropó Amerika: gyerekkorodban Broadway-sztár szerettél volna lenni. Maradt benned valami a színészetből?

A rajongás. A film – de nem a movie – óriási passzió az életemben. Amikor megnyitott az Odeon, én a második nap ott tébláboltam, hogy megnézzem Barbra Streisandot az Ilyenek voltunkban. Lajos, az „őstékás” rávett, hogy ahányszor kiviszek egy filmet, ő is választ mellé egyet. Heti hét filmet fogyasztottam, ennél jobb iskola nem kellett. Moziba azóta csak rendezőért megyek – na jó, Isabelle Huppert kivétel. Színházba viszont csak olyan, nagy formátumú színésznőkért járok, akik lekötnek a lényükkel.

Zeneileg mi inspirált mostanában?

A késői brazil bossa nova és Elis Regina, akinek a zenéje álomvilágot teremtett számomra. Ha most kéne döntenem, akkor ő szóljon a temetésemen.

Mennyiben lesz más az új lemez?

A műfaja elektronikus pop, és újdonság, hogy a szövegek nagy részét én írtam. Régóta kacérkodtam ezzel, de mostanra érzem kiforrottnak a saját hangomat. Ez óriási kihívást és élményt jelentett, és komoly önbizalmat ad, ahogy a végéhez közeledünk. A többes szám nem véletlen: rengeteg barátra számíthattam a munka során, elsősorban Tzumóra (Oláh Tzumo Árpád), aki egymagában felel a zenei tartalomért, és persze Váczi Eszterre, akit mind szakmailag, mind emberileg nagyon nagyra tartok, és akivel újra duettet énekelünk.
(Bery Disco című lemeze e hónaptól kapható.)

[Marie Claire, 2009. október]

‘),

Még több Ez+Az