Felméry Lili – Be kell repülni a színpadot

2013. július 22. |

Az Operaházban az első évadát töltő balerina 19 évesen már túl van Júlián. A törékeny művésznő a beszélgetésre különleges csomaggal érkezik: 2010-ben a színház- és filmművészeti kategória Junior Prima díját mások mellett ő is átvehette.

Azt hittem, szénsavmentes vizet fogsz kérni – ihat egy balerina kólát?
Ha sok a munka, belefér, mert úgyis ledolgozom. Egy kis bűnözés néha kell.
A Táncművészeti Főiskolát sokan egy zárt kastélynak képzeljük, ahol az üdítők mellett számos tétel van még tiltólistán. Ezt hogy élted meg?
Ennek a zártságnak én inkább a varázsát éreztem – az ott töltött 9 év biztonságot és iránymutatást adott, ráadásul Dvorszky Erzsébet, Dózsa Imre vagy Solymosi Tamás egyengette az utamat. Erről azelőtt álmodni sem mertem.
Az Operaház „frissen igazolt” tagjaként mekkora a teher rajtad?
Sokkal inkább a bizonyítási vágy dolgozik bennem. A nagyszínpad már önmagában is újdonság – itt szélesebben kell táncolni, szabályosan be kell repülni a teret, ettől még inkább katartikus az élmény. De egy szavam sem lehet, mert ha elakadok, elég csak elnéznem „a nagyokat” gyakorlás közben, és máris a helyére kerül minden.
Úgy tűnik, elég gyorsan a nyomukba szegődtél – a Rómeó és Júlia címszerepe nem akármilyen kezdés.
Júlia szerepét januárban táncolhattam, még ösztöndíjasként. Elmondhatatlan megtiszteltetés volt, hogy Seregi László bizalmat szavazott nekem, és hogy életemben először nem Felméry Liliként álltam színpadra, hanem valóságos szerepet formálhattam meg. Nem telt el úgy nap, hogy ne idéztem volna fel magamban akár néhány másodpercet ebből az előadásból, mert lélekemelő volt ezt a mesét megtanítani a testemnek.
Máris újra főszerepet próbálsz.
Mostanában éjjel-nappal az Operaház új premierjére, A rosszul őrzött lányra készülünk, de közben előveszünk egy téli kedvencet, a Diótörőt is.
Alkatilag milyen karaktert formálsz meg könnyebben?
Lírai típus vagyok, a temperamentumos ritmusoknál közelebb áll hozzám az adagio, a lassabb tempó. De egy mai balerinának mindenben felkészültnek kell lennie, a nemzetközi versenyek erre is megtanítottak.
A lausanne-i versenyen 2008-ban te lettél a legjobb női táncos – volt még meghatározó versenyélményed?
Talán Peking a minket övező lelkesedés miatt. Egészen zavarba ejtő volt, hogy a gálavacsora helyszínét a döntősök óriásportréival plakátozták ki.
Gálavacsora balett-táncosoknak? Ilyenkor kerül valami az asztalra nyers zöldségeken kívül?
Ha mi nem is, a mestereink és a kísérők azért szoktak enni. De a viccet félretéve: én személy szerint nem koplalok, mert nem hiszem, hogy ettől tudnám tartani a súlyomat. Ez sokkal inkább pszichés játék – londoni ösztöndíjasként például híztam egy keveset, mert egyedül éreztem magam, de ahogy hazajöttem, a súlyom is visszaállt. Nekem itthon jó igazán, ez ilyen egyszerű.

Szöveg: Orosz Sára
Fotó: Trunkó Bálint
Smink: Gurics Krisztina
Haj: Schönecker Róbert – Montevideo Hair Salon & Shop

[Marie Claire, 2011. január]

‘),

Még több Ez+Az