A Rengeteg című mozival indult be még 2003-ban a művészfilmes karrierje, amelyet a Dealer és a Tejút követtek. Új filmje filmtervként már elnyerte Cannes-ban a szakma elismerését. A Womb – Méh című német–magyar–francia koprodukciót az Északi-tenger partjainál forgatták, Eva Greennel a főszerepben.
Én azt szeretem benne, hogy egyik sem. Valahol a kettő között van, a „senki földjén”. De mindenekelőtt szerelmes film. Életem első, ilyen témájú filmje, de lesz még, mert imádtam forgatni.
Nemcsak rendezőként, de íróként is jegyzed a filmet. Hogyan született meg benned a történet?
Az ötlet, hogy van egy ember, aki klónozza magát, majd felneveli a klónt, már régóta zümmögött a fejemben. De azt a verziót még nem szerettem igazán, mert valami hiányzott belőle. Aztán egy késő őszi fürdőzés közben minden megváltozott. Győrben történt, egy külső termálmedencében lebegtem a kísértetiesen gőzölgő vízben. Akkor hirtelen belém hasított: azt kell csinálni, hogy egy nő klónoztatja az elvesztett szerelmét, mégpedig a saját méhébe ültetve – aztán megszüli és felneveli. A felismeréssel együtt jött a cím is, ez a finom, puha angol szó: Womb.
Hogy esett a választásod Eva Greenre?
Cannes-ban találkoztam Cédomir Kolarral – később a film francia producere lett –, aki, miután elolvasta a forgatókönyvet, rám nézett, és megkérdezte: Eva Green? Nagyon tetszett az ötlet. Mivel Evát korábban csak az Álmodozók című Bertolucci-filmben láttam, amelyben nem annyira az arcára fókuszálnak, gyorsan megnéztem mindegyik filmjét, és egyre inkább őt láttam magam előtt a forgatókönyvet olvasva.
A feleségeddel és a fiaddal három évig éltetek Németországban, nemrég mégis hazaköltöztetek Budapestre.
Igen, és ez több okból is nehéz döntés volt. Szakmai szempontból éppen kezdett beindulni az európai karrierem, egyre több ajánlatot kaptam. Viszont mindenképpen szerettem volna készíteni egy filmet, amely egy cigány család egy napját mutatja be. Közben a kisfiam, Jancsi betöltötte a harmadik évét, így azt is el kellett döntenünk, hol kezdjen óvodába járni. Végül határoztunk: hazaköltözünk. Azt hittük, fél évről lesz csak szó, de most már több mint egy éve itt vagyunk. Az élet furcsa fintora, hogy sajnos a Szállnak a varjak című film forgatását elhalasztották.
Igazi reneszánsz ember vagy. A forgatókönyvíráson és a rendezésen kívül sounddizájnerként a filmjeid zenéjét is te készíted. Hogy érzed, melyik alkotói terület áll a legközelebb hozzád?
Én főleg íróként gondolok magamra. A Wombot például három és fél évig írtam, de csak harmincöt napig rendeztem. Az elmúlt évtizedben főleg írással és filmezéssel foglalkoztam. De például az utóbbi időben elég sok időm maradt, most egy elborult zenei anyagon dolgozom. Kicsit még simogatni kell, de aztán végre megjelenhet.
(A filmet április 7-től vetítik a hazai mozik.)
Szöveg: Tóth Lisy
Fotó: Sárosi Zoltán
[Marie Claire, 2011. április]
‘),
