Intim Torna Illegál – Ritmikus tornászszövetség

2013. július 22. |

A megalakulás óta eltelt egy év mérlege: több mint félszáz koncert határon innen és túl, több tízezres klipletöltések a neten, vadonatúj, ropogós nagylemez (Cirkusz) és fergeteges lemezbemutató koncert, mindjárt kettő is. A négyfős Intim Torna Illegál ma az egyik leglendületesebb zenekar itthon – minden értelemben tempós brigád.

Mit írnátok a helyemben, ha el kellene helyezni stílusban a zenekart?
Nádasdi János: Talán a rock és az utcapunk keveréke. Mondjuk pop-rock-punk, de ebbe a mi bicskánk is beletörik. Írd azt, hogy Intim Torna Illegál.
Évekig zenéltetek együtt az ITI előtt is, más formációban. Mondhatjuk, hogy „készen” indultatok?
Dorogi Péter: Részben. Másrészről meg az abszolút nulláról. Nem volt mögöttünk semmi, nem voltak számaink, és nem volt nevünk itthon, nem ismertek. Az első koncertműsorunk két hét eszeveszett munkával állt össze. Gyakorlatilag elölről kellett kezdenünk mindent.
Gálos Ádám: Az sokat segít, hogy ez nemcsak egy zenekar, hanem barátok is vagyunk, és hogy most mindenki elsősorban erre koncentrál. Pontosan tudtuk, hogy mit akarunk, hogy az milyen legyen, és hogyan szólaljon meg, de kőkemény, munkás egy év van mögöttünk.
Hova tovább? Olvasni, hogy talán London, sőt Amerika is felkerülhet a turnétérképre a közeljövőben.
Kiss Sándor: Most a hazai koncertek a legfontosabbak, és óriási bulikat csinálunk Erdélyben vagy a Felvidéken is. Járjuk az országot, és a fesztiválszezonban is „megsétáltatnánk” a lemezt – utána talán tudunk messzebbre is kacsingatni. Érdekes, hogy a Hipnotizőr király című számunkat a Peti eredetileg angolul írta meg, és zseniálisan jól szól úgy is, ami ritka, ha a magyar számok fordításait nézed. Zeneileg pedig annyira eklektikus, amit csinálunk, és annyira körülöleli az egész térséget, ahonnan jövünk, hogy Európában szerintem bárhol meg tud ez szólalni – magyarul is.
D. P.: Külföldön koncertezni önmagában nagyon jó, de ennél fontosabb, hogy nagyon tanulságos is. Ott látni igazán, hol van a léc, amit meg kell ugrani. És nem csak zenében: a színpadképtől a fellépőruhákon át a vetítésig százszázalékosnak kell lennie mindennek, hogy profi legyél, és minőségi, amit csinálsz. Ezen igyekszünk mi is.
Ti miben méritek a sikert?
K. S.: Például abban, hogy szinte bárhová utazunk az országban, Pécsre vagy Szolnokra, több százan jönnek el egy-egy koncertre. Ez óriási érzés. A Gödörben pedig nemrég a tér végéig állt a sor a bejárat előtt.
A Kedvenc mindenem a biciklim című számmal új bringáshimnusz született?
N. J.: Nagyon reméljük – ki fog derülni, ha igen. Mindannyian bringával járunk, a tavalyi Critical Massen például életünk egyik legjobb koncertjét adtuk. Meg talán ezzel is népszerűsítjük egy kicsit a biciklizést.
(Április 7-én Budapesten, 9-én Debrecenben koncerteznek.)

Szöveg: Fiáth Marianna
Fotó: Trunkó Bálint

[Marie Claire, 2011. március]

‘),

Még több Ez+Az