Karakán, öntudatos nő, sugárzik belőle az energia. 1997-ben az év musical-énekesnője lett, két évvel később az év énekesnőjeként EMeRTon-díjat kapott. Mégis sokáig tartott, amíg maga is elhitte, hogy jó előadó. Négy szólólemeze közül a legújabb Csak játszom címmel jelent meg.
Sajnos még nem. Talán ez a legbizonytalanabb projekt jelen pillanatban, annyi dolgom van. Ráadásul mindez csak úgy tud megvalósulni, ha találok hozzá támogatókat. Persze nagyon vágyom rá, hiszen utoljára igazi, nagy, önálló koncertem 2000-ben volt Budapesten. De mivel már most be van táblázva az egész nyaram, mint a jó focista, csak a mai meccsre koncentrálok.
A színészi karriered most kicsit háttérbe szorul?
Igen, de nyáron mindig pihen a színház. Most egy darab van, amelyben játszom, a Nyolc nő krimikomédia. A szobalány Louise-t alakítom, a legérdekesebb figurát. Télen pedig vár még egy feladat, a La Mancha lovagjában Aldonza, aki minden énekes-színésznő szerepálma.
Énekesnő vagy színésznő vagy inkább?
Nem tudom. Talán azért tartom inkább énekesnőnek magam, mert Oroszlán jegyű emberként maximalista, viszont nem túl optimista személyiség vagyok. Így aztán nagyon sok időbe – legalább tíz évembe – telt, mire én magam is elhittem, hogy tényleg jól énekelek. Mivel a színészi pályát később kezdtem, itt még van pár évem, hogy elhiggyem magamról: megállom a helyem.
Milyen még Keresztes Ildikó azonkívül, hogy maximalista?
Azt hiszem, elég szélsőséges személyiség vagyok. Nagyon imádom, hogy egyik nap a romkocsmában én vagyok a rockdíva, a másik nap meg egy elegáns grillpartin haute couture-ben sztárként tündökölhetek. Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy olyan vagyok, mint egy kaméleon. Mindig alkalmazkodom a helyzethez vagy az aktuális hangulatomhoz.
A férjeddel, Kicska Lászlóval már több mint húsz éve együtt vagytok. Hiszel a sírig tartó szerelemben?
Igen, a sírig tartó szeretetben. Ha nem hinnék, nem csinálnám. Tudom, hogy a mai világban nem ez a trendi, de nem is akarok trendi lenni. Úgy gondolom, hogy én ebben is elég szélsőséges vagyok. Bizonyos szempontból nagyon liberális, más szempontból pedig a végletekig konzervatív. Társat találni egy életre iszonyú nehéz, de megéri keresni. Mi is megjártuk a poklok poklát, de mégis van egy olyan erős kötődés köztünk, amely semmihez sem fogható. És ez a legcsodálatosabb. A karrier nagyon szép, nagyon jó, a barátok is fontosak, de amikor igazán bajod van, vagy bármi rossz történik veled, akkor jó tudni, hogy ott van melletted valaki. Nálunk az is ideális, hogy mindketten szakmabeliek vagyunk. De nem tudom, hogy mi a hosszú távú, jó kapcsolat titka. Ha tudnék biztos receptet, már könyvet írtam volna róla… Talán csak szeret engem a Jóisten.
[Marie Claire, 2010. augusztus]
‘),
