Jóformán nem is volt más választása, mint hogy kimagasló tehetséggel megáldott festőművész legyen. Próbált küzdeni sorsa ellen, de a festőművész mama (Bikácsy Daniella) és a grafikus papa mellett mégsem lehetett gimnáziumi tanár.
Mennyire motivál a család?
Már az anyatejjel magamba szívtam a festészet érzéseit: édesanyám és édesapám művészete azóta is inspirál. A gyermekkoromat művészek között töltöttem, jóformán esélyem sem volt rá, hogy más utat válasszak. Természetesen én is lázadtam, és mindenáron irodalmár akartam lenni. Elvégeztem az ELTE Bölcsészkarán az angol szakot, aztán mégis a képzőművészet mellett kötöttem ki. De legigazibb múzsáim a három és fél éves kislányom és a kedvesem.
És ha épp nem festesz?
A család mellett nem nagyon marad időm másra. Ráadásul nemrégiben költöztünk a Balaton-felvidékre, és a házfelújítás minden időmet lekötötte. Szerencsére már csak a gyümölcsét élvezzük.
Vannak példaképeid?
A művészet egy különös történet. Vannak példaképeim, akiknek a munkái előtt igenis fejet hajtok, de úgy gondolom, az ember épp ahhoz választ példaképet, amivel az adott időszakban foglalkozik. Életemnek ehhez az időszakában Marina Abramovićot tudnám kiemelni, aki ugyan nem festőművész, de performance munkáira érzékenyen reagálok.
(Kovács Lola képei az Új Kor Társ kiállításon láthatók.)
[Marie Claire, 2008. április]
‘),
