Alig négy esztendeje kezdte, a 25 éves fiút máris mindenki legós Ákosként ismeri. Bakelit fülbevalói, legóékszerei gyakran jönnek vele szemben az utcán, sőt egyes címlapokról is visszamosolyognak.
Mi volt az első tervezésed?
Mindig tele voltam ötletekkel, mégsem tudtam igazán kiteljesedni. Hobbiszinten már tizenévesen készítettem fagolyós nyakláncokat, aztán egyszer elkészült egy olyan kiegészítő, ami szélesebb réteghez szól. Ez volt a legókitűző. Az első darabokat tervezői boltokban árusítottam, és talán én lepődtem meg a legjobban, hogy mennyire nyitott volt rá a nagyközönség. Ma Berlinből is kapok megrendeléseket.
Honnan meríted az ötleteidet?
Nem motivál sem a divat, sem a képzőművészet. Kizárólag a forma érdekel. Folyamatosan jönnek az ötletek, alig győzöm megvalósítani.
Meg tudsz ebből élni?
Most cseréltem nagyobbra a lakásomat. Szóval azt kell mondanom: igen. Nemrég Berlinben egy üzletvezető levetette az övemet. Adott érte 100 eurót, mondván, ilyen páratlan övcsatot még nem látott.
A szüleid mit szóltak, hogy ezt a hivatást választottad?
Teljesen kiborultak. Ők ugyanis csak azt látták, hogy otthon ülök, molyolok a szobámban, és nem járok el dolgozni. Belátták, hogy tévedtek, és nagyon büszkék rám. Csillogó szemmel mesélik, ha nekik dicsérik meg egy-egy alkotásomat.
(Új kollekcióját a 14 éves tehetséggel, Zeke Andreával együtt a február 22-én kezdődő LOW holland–magyar kiállításon mutatja be.)
[Marie Claire, 2008. március]
‘),
